A Magyar Közlöny 2023. évi 171. számában megjelent a globális minimum-adószintet biztosító kiegészítő adókról és ezzel összefüggésben egyes adótörvények módosításáról szóló 2023. évi LXXXIV. törvény. A jogszabály az EU 2022/2523 irányelvét ülteti át a hazai jogba, amit a tagországoknak (néhány előírás kivételével) ez év végéig kellett megtenniük. Mivel a törvény nemzetközi jogot implementál, így nem csoda, hogy a javaslathoz összesen csak egy módosító indítvány érkezett, amely nem került elfogadásra. A törvény alkalmazása azonban így is rendkívüli kihívásokat jelent majd az érintetteknek.
A globális minimumadó azokat a vállalatcsoportokat érinti, amelyeknek a végső anyavállalat konszolidált beszámolója szerinti éves árbevétele 750 millió euró fölött van a vizsgált négy pénzügyi évből legalább kettőben, azonban az ilyen vállalatcsoportok minden magyarországi tagja érintett lehet, és köteles az adatszolgáltatást teljesítő csoporttaggal együttműködni a kiegészítő adókötelezettség meghatározásában. Ez alól csak két kivétel van: a nemzetközi tevékenység kezdeti szakaszára vonatkozó kivétel és a de minimis kivétel alkalmazásának opciója, ha a csoport az adott országban 10 millió EUR alatti árbevételt és 1 millió EUR alatti nyereséget ér el.
A kiegészítő adókötelezettségek egyike a belföldi kiegészítő adó, amely azt célozza, hogy a csoport magyarországi tényleges adószintje és a minimumadó szint közötti különbözetet Magyarország (és ne az anyavállalat országa vagy más ország) szedje be.
A jogszabály alkalmazása szempontjából külön komplexitást visz az amúgy sem egyszerű rendszerbe az az előírás, amely szerint „a törvény az OECD modell szabályaiban foglaltak szerint értelmezendő, amennyiben azok összeegyeztethetőek az e törvény szerinti szabályokkal”.
A kérdés különösen azért érdekes, mivel az OECD vonatkozó szabályai jelenleg is tovább fejlődnek. Az EU irányelv 2022. év végi elfogadása óta két adminisztratív iránymutatás is megjelent, ami jelentősen befolyásolja a tényleges számításokat. Az EU azon az állásponton van, hogy ezek a részletszabályok összhangban állnak a korábban elfogadott irányelvvel. Az adóalanyok számára azonban ez azt jelenti, hogy nemcsak a magyar törvényt, hanem az OECD mindenkori vonatkozó ajánlásait és értelmezéseit, valamint azok változásait is ismerniük kell ahhoz, hogy a törvényt megfelelően alkalmazni tudják.