A líbiai ENSZ-tábort finanszírozó olasz javaslatot a magyar kormány már több mint egy éve felvetette – mondta Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója a Szemtől Szemben vasárnapi műsorában, ahol az NGO-k és a Frontex szerepét vitatták meg a migrációs válság kezelése kapcsán.
A magyar igazságügyi miniszter szerint új kompetenciákkal, valamint anyagi támogatással kellene felruházni a Frontexet. Trócsányi László úgy véli, hogy különösen a kisebb uniós országoknak segítene, ha a Frontex tárgyalna a visszafogadásról a menekülteket küldő országokkal. A miniszteri javaslat különösen annak a fényében érdekes, hogy a Frontex vezetője egy német lapnak adott nyilatkozatában kritizálta a Földközi-tengeren tevékenykedő NGO-kat, mert véleménye szerint egy részük együttműködik az embercsempészekkel.
A reakció természetesen nem maradt el: a La Republica azt írta, hogy a Frontex igazgatója a magyar és a lengyel kormány oldalára állt. A vasárnapi Szemtől Szembe témája az M1-en a Frontex szerepe a migrációs válság kezelésében, a meghívott vendégek Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója és ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász volt.
A Frontex végre igazi határvédelemmé alakulhat
A Frontex igazgatója nem Magyarország vagy Lengyelország, hanem az igazság oldalára állt. A miniszterelnöki javaslat is rámutat arra, hogy a magyar politika bizonyos területeken erősítené az uniós együttműködést – mondta Kovács István, aki emlékeztetett arra, hogy a határvédelem és a közös uniós hadsereg ötletét is a magyar kormány vetette fel.
A Frontex gondolata 2011. szeptember 11-e után született meg, ami sajnos egy újabb uniós bürokratikus szervezetté vált, mindenre alkalmas volt, kivéve arra, hogy bármilyen határ menti tevékenységet ellásson. A migrációs válság kellett ahhoz, hogy egy újabb löketet kapjon a folyamat. A Frontex hatáskörei folyamatosan erősödnek, és elképzelhető, hogy egy valódi határvédelmi szervvé alakuljon át – tette hozzá.
Számos uniós országnak nincs külön egyezménye afrikai és közel-keleti állammal – mutatott rá ifj. Lomnici Zoltán, aki uniós dokumentumra hivatkozva hangsúlyozta, hogy a németek évek óta nem tudnak, vagy nem is akarnak Afganisztánba visszaküldeni migránsokat. A visszatoloncolásnál ugyanis két jogot is alkalmaznak párhuzamosan az uniós országok: az uniós jogot és az Emberi Jogok Európai Egyezményét. Ez azért is érdekes, mert az utóbbi nem tartalmazza a menedékjogot, csak a visszaküldés tilalmát a kínzás vagy embertelen bánásmód esetén. A törökországi halálbüntetés esetleges visszavezetése pedig még tovább bonyolítja a kérdést.
Európán kívül kell megállítani az emberáradatot
Kovács István rámutatott, hogy a Líbiában tervezett ENSZ-tábornak az lenne a célja, hogy az unión kívül regisztrálják a menedékkérőket, és kiszűrjék azokat ,akik nem jogosultak a menekültstátuszra. Az új olasz javaslatot a magyar kormány több mint egy éve letette az asztalra, de akkor nagyon elutasító nyilatkozatok érkeztek ezzel kapcsolatban. Most úgy néz ki, hogy erre mégis van lehetőség.
Kiemelte: egyre többen látják be, hogy ezt a problémát csak úgy lehet megoldani, ha nem engedjük be az Európai Unió területére az embereket, mert láthatjuk, hogy a kitoloncolás nagyon nehézkesen meg. Ha a politikai akarat még meg is lenne, borzasztó költségeket jelentene ezeknek az embereknek a hazaküldése.
A stratégiai igazgató szerint a megoldás az lehet, hogy olyan harmadik országokkal kell megállapodásokat kötnie az uniónak, amik képesek felfogni az emberáradatot. Ebbe az irányba mutatott már korábban a török megállapodás is. Törökországban stabil politikai helyzet van, de Líbia és a többi észak-afrikai országban sok helyen nincs érdemi tárgyalópartner. Az Európai Uniónak erőt kellene demonstrálni, akár gazdaságilag, akár fegyverrel is gátat kellene szabni a migrációs nyomásnak. Meglátása szerint nem békefenntartó, hanem béketeremtő erőkre lenne szükség.
M1
