Steiner Kristófról és párjáról hozott egy cikket nemrég az egyik hazai magazin, melynek Facebook-oldalán a kommentek között ott voltak azok is, melyek minden hasonló cikknél, portáltól függetlenül, megjelennek előbb-utóbb. Most nem az „Ez meg ki”, vagy az „Ez aztán nagy hír…”, hanem a „Mit dolgoznak ezek?” volt porondon.
Steiner Kristóf, aki párjával, Nimrod Dagannal egy ideje egy kis görög sziget aprócska településén él, kicsit magára is vette, de nem akadt ki különösebben, hanem a maga kulturált módján, hosszan és részletesen leírta, hogy miből is élnek ők ketten.
Ezt írta Facebook-oldalán:
„Mégis mit dolgoznak ezek?!”
– olvastam ma reggel a Story magazinban frissen megjelent, rólunk szóló cikk alatt sorakozó megjegyzéseket. Mindig jót somolygok ezen a felvetésen, egyrészt azért, mert nagyjából 7 másodpercet venne el bárki életéből, hogy ha valóban nem tudja mivel foglalkozunk, rákeressen, másrészt azért, mert olyan mókás, hogy az emberek javarésze azt feltételezi az ismert arcokról, hogy kő gazdagok, non-stop lazítás az életük, és még a fogközükben rekedt pattogatott kukorica szemet is hivatásos fogselymező művész szedi ki nekik.
Ezzel szemben a csodálatos valóság az, hogy Nimi és én nagyjából háromhetente a hétvége egyetlen napján, kora délután tudjuk kimondani: „Tudod mit, vegyünk ki egy fél nap szabadnapot!” Reggel, mikor kinyitjuk a szemünket megetetjük a macskáinkat, meglocsoljuk a kertünket, saját két kezünkkel végzünk felújításokat a lakásunkban és a házunkon, emailekre válaszolgatunk, és üzeneteket olvasunk, majd a kávé mellett átnézzük az aznapi feladatainkat:
Social media együttműködésekhez írunk szövegeket, és szerkesztünk képeket, recepteket és cikkeket írunk, egésznapos ételfotózásaink vannak, melyeknek során gyakran egy nap alatt főzök meg 15 féle ételt, gasztro túrákat szervezünk a hozzánk érkező vendégeinknek, előadásokat tartunk online és élőben, szállodáknak, éttermeknek építünk, új szakácskönyvön dolgozunk, Nimi pedig mindemellett az izraeli színházi világtól sem szakadt el teljesen: holokauszt túlélők történeteit osztja meg a világgal a Testimony Theater תיאטרון עדוּת projekten keresztül, mely a haláltáborokból felszabadított hősök vallomásait állítja színpadra.
És ez csupán a jéghegy csúcsa – személyesen kezeljük az összes közösségi média csatornánkat – a Kristóf’s Kitchen – Kristóf Konyhája, Proud Hippie Boy by Kristóf Steiner, CookOuting by Kristóf & Nimi – Vegan Foodie Tips ‘n’ Trips Around the World, és Life by Nimi Facebook oldalakat és a KristOffStage Facebook csoportot, az Instáinkat – @kristofsteiner és @nimrodagan, és van egy kéthetente új epizóddal jelentkező YouTube show-nk, a www.youtube.com/kristofskitchen csatornánkon…
…azt hiszem, már így leírva is világos, hogy nem kettő, hanem nagyjából tizenkettő ember munkáját végezzük, így ha valaki megkérdezné tőletek, „kiváncsi lennék, mégis miből él a Steiner”, nyugodtan küldjétek át neki ezt a linket… mégjobb ha van kedve kipróbálni, mi volna, ha bevállalna mondjuk fele ennyi melót. Egyszer, még VIVA tévés koromban egy kissrác beszólt nekem egy Megálló forgatás közben: „ez neked munka?” – ezzel a lendülettel a kezébe adtam a mikrofont, és azt mondtam neki: „Konferálj fel egy klippet. Rád bízom mit – legyen összeszedett, frappáns, vicces, és valahogy vonj be engem is a kommunikációba egy-két kérdéssel. Tessék, forgunk!”
https://www.facebook.com/steinerkristofoldala/posts/10162408546243682
„A fiúcska rákvörös lett, hebegett-habogott, majd elküldött melegebb éghajlatra, és eliszkolt. „Igen, én is így gondoltam…” – vigyorogtam, majd néhény évvel később megfogadtam a tanácsát, és valóban elhúztam… melegebb éghajlatra. Olyan életre vágytam, ahol nem a közönségem visszaigazolásától függ az önértékelésem, hanem attól, hogy sikerült -e olyan otthont, munkát, életet építeni magamnak, amely megelégedettséggel tölt el, és amelyben azt érezhetem: önnamagam aktuálisan legjobb változata vagyok, és a létezésem hasznos, mások számára is.
Azt is gyakorta kérik számon rajtam, hogy mégis hogyan merészeltemk kijelenteni egy évtizede, hogy hazaérkeztem Izraelbe, most meg arról írni és mesélni a magazinok hasábjain, hogy Methanán megnyugodott a lelkem, Görögországba költözésünk után. Bár a felvetést sem értem, szívesen elmondom: szerintem az emberi lény ideális esetben állandó, előremutató változásban van, és nem, hogy kötelező volna lecövekelni, de kimondottan jó jel, ha az igényeink és szükségleteink változnak az esztendők során.
Minden otthonom az otthonom marad, és egyik otthonomról sem akarom kijelenteni, hogy az volna a végállomás, egyelőre. Szívem joga így érezni – másnak meg szíve joga kijelenteni, hogy nem tudtom, mit jelent a haza. Azt ugyanis valóban nem tudom, hogy NEKI mit jelent a haza, de ha így kommunikál velem, igazából nem is érdekel. Mindezek fényében és tudatában szeretettel hívlak meg mindannyiatokat – gyűlölködőket és barátokat, szkeptikusokat és olvasókat – a JCC Budapest – Bálint Ház MAI rendezvényére, a Judafestre:
a 13. Judafest – a zsidó közösség ünnepe keretében online főzőworkshopot tartunk Nimivel, ahol „sabich” szendvicset, egy közkedvelt és hőn szeretett izraeli street foodot készítünk el, melyet iraki zsidók ismertettek meg Tel Aviv és Jeruzsálem utcáival. Mi természetesen 100% növényi alapokon, vegán-barát, és gluténmentes verziókban dobjuk össze veletek. Az esemény link: Steiner Kristóf Vegan Workshop a Judafesten, az élő főzést az Instagram oldalamon – www.instagram.com/kristofsteiner -, és a #JudaFest, és a #KristofsKitchen FB oldalakon is követhetitek.
Forrás: Blikk / Hirmagazin.eu
