Hiába hajtottuk át a naptárat 2020-ról 2021-re, az új év nem törölte el a járványt, és az élelmiszerárak drágulása sem húzta be a kéziféket.
Bár a pandémia óta elszabadult infláció múlt év nyarán érte el a csúcsát és azóta folyamatos árcsökkenésről szólnak a statisztikák, mégis úgy érezheti az ember, hogy minden sokkal drágább lett. A járvány okozta drasztikus drágulás ugyanis nem tűnt el, nem apadt le, ahogy a betegszámok.
Volt csökkenés, az tény, viszont így is több ezer forintos különbségek is lehetnek egy nagybevásárlás végösszegénél az egy évvel korábbi kiadásokhoz képest. Hogy mekkora a különbség, amit a vásárlók érzékelnek, leginkább attól függ, jellemzően milyen termékekkel rakják meg a kosarukat.
Utánajártunk, hogy mi mennyi az idén!
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb, 2021. januári átlagárakat mutató statisztikái szerint a fogyasztói árak átlagosan 2,7 százalékkal voltak magasabbak 2019 azonos időszakánál, csakúgy mint decemberben és novemberben. (Októberben 3, szeptembernem 3,4 százalék, augusztusban 3,9 és júliusban 3,8 százalék volt az infáció!) Az élelmiszerek az elmúlt hónapokban különösen megdrágultak: agusztusban az éves áremelkedés 7,9 százalék, szeptemberben 7,3 százalék volt, októberben az élelmiszerek ára „már csak” 6,5 százalékkal került többe, novemberben pedig 6,2 százalékkal drágultak egy év alatt. Decemberre a drágulás mértéke 4,9-re, 2021. januárjára pedig 3,9 százalékra mérséklődött.
Mindenki ezt olvassa most!
Tavaly decemberben – egy éves viszonylatban – az étolaj ára 13,7, az idényáras élelmiszereké (burgonya, friss zöldség, friss hazai és déligyümölcs összesen) 11,8, a cukoré 11,7, a párizsi, kolbászé 7,8, a liszté 6,8 százalékkal emelkedett, a sertéshús ára 3,9, a baromfihúsé 0,9 százalékkal csökkent. Januárban ehhez képest az étolaj ára 16,3, a cukoré 11,7, az idényáras élelmiszereké 8,0, a liszté 7,1, a párizsi, kolbászé 6,6, a kenyéré 6 százalékkal emelkedett. A sertéshús ára 6,3, a baromfihúsé 0,7 százalékkal csökkent. Tehát gyakorlatilag a cukor inflációja nem változott, a többi nagy dráguláson átment élelmiszeré viszont hullámzó. Érdemes azonban mindig feltenni a kérdést: mégis mihez képest nőttek vagy csökkentek ennyit az árak?
Hiszen ha 2020 januárjában például egy hónap alatt jócskán emelkedtek az árak, akkor nem csoda, hogy 2021 januárjára, amikor sok termék – már így is magas – ára stagnált az előző hónaphoz képest, kisebb lesz a különbség a kimutatható infláció. Ez azért van, mert eleve a drágábbat hasonlítjuk a drágábbhoz. Ha egy szál gyufa ára tavalyelőtt december 50 fillér volt, tavaly januárban nagyott nőtt az ára: 1 forintra. Akkor ha tavaly decemberben már 1 forint 10 fillérbe kerül egy szál gyufa, az éves infláció óriásinak hat, pedig tulajdonképpen egy év alatt alig volt árváltozás. Mert az 50 fillérhez képest nézzük az 1,1 forintra való drágulást. Következő hónapban, amikor egy szál gyufa ára marad 1,1 forint, az éves infláció látszólag nagyot zuhan, mert ezt már tavalyi 1 forintos árhoz viszonyítja majd a statisztika. Ilyen összefüggés van a havi árak változása és az éves infláció között.
Ha egy kis időutazást teszünk, meg is tudhatjuk, mi az igazság: a KSH tavalyi adatai szerint 2019 decemberéről 2020 januárjára fogyasztói árak átlagosan 0,9 százalékkal emelkedtek, ezeken belül az élelmiszerek ára átlagosan 2 százalékkal nőtt. 2020. decembert vetve össze 2021. januárjával a fogyasztói árak átlagosan 0,9 százalékkal nőttek, az élelmiszerek 1 százalékkal drágultak. Tehát a fogyasztói árak havi változása megegyezett, az élelmiszerek inflációjában viszont 1 százalékpont különbség van! (Egy hónap alatt ez soknak számít.)
Hiszen decemberre a drágulás mértéke 4,9-re, 2021. januárjára pedig 3,9 százalékra mérséklődött – vagyis éppen egy százalékpontot.
Azt viszont lapunk mindig hangsúlyozza, hogy nem minden fogyasztói réteg érzékeli ugyanolyan súlyosnak az árak elszabadulását. Tudható például, hogy a nyugdíjasok, és az alacsony bérből élők által tapasztalható infláció mértéke magasabb, mint az átlag. Januárban a KSH által nyugdíjas fogyasztóiár-indexnek nevezett mutató (amely gyakorlatilag a nyugdíjasok által átlagosan érzékelhető infláció) 2,9 százalék volt, 0,2 százalékponttal magasabb, mint a mindenkire vonatkozó infláció (2,7%). A nyugdíjas infláció decemberben novemberben 3,8 százalék volt, 0,9 százalékkal magasabb mint az átlagé. Novemberben ez a mutató még 3,2 százalék volt, októberben 3,4, szeptemberben szintén 3,8 százalék – viszont a különbözet stabilan 0,4-0,5 százalékpont volt az általános inflációhoz képest. Ez alapján a decemberi „árcsökkenés” borítékolhatóan nem éreztette jótékony hatását a nyugdíjasok pénztárcáin, januárban viszont csökkent a különbség.
Ehhez jön hozzá az, hogy jelenleg sok termék ára stagnál, ez pedig nem jelent feltétlenül jót: hiszen egyes termékeknek a járvány az egekbe emelte az árát, ami azóta sem megy lejjebb, csak stagnál. Ezt pedig a vásárlók is érzik a pénztárcájukon, és mivel hónapról hónapra tapasztalják, hogy még mindig milyen drágák az élelmiszerek – összességében az az érzésük támadhat, hogy folyamatosan magasabbak az árak, mint az „normális” lenne. Ez volt az általános tapasztalat 2020-ban, ami nem változott azzal, hogy áthajtottuk a naptárat. Azt, hogy mit tapasztalnak valójában a vásárlók, januárban is megvizsgálta a Pénzcentrum.
Nem mindegy, mi kerül a kosárba
A Pénzcentrum hónapról hónapra kiszámított fiktív bevásárlásai közelebbi képet adhatnak arról, mekkora áremelkedést tapasztalhatnak valójában a vásárlók, ha a nagyobb bevásárlás során ugyanazokat a termékeket teszik a kosárba, ugyanolyan mennyiségben minden hónapban. Mert hiába látjuk, hogy a KSH szerint pl. olcsóbb lett a párizsi, a sajt, a narancs, vagy hogy a paradicsom és uborka árak felmentek – ezeknek az egységárát listázza a statisztikai hivatal.
A valóságban viszont pl. a húsáruk árcsökkenése – mivel ebből többször veszünk, és többet – érezhetőbb a vásárlók számára, mint mondjuk a banán drágulása. Ugyanakkor egy vegetáriánus például meg sem érzi, hogy a sertéshús, felvágott árak csökkentek – de a zöldségek drágulását annál inkább. Az is biztos, hogy egy egyedülálló fiatalnak máshogy fog kinézni a vásárlói kosara, mint egy családanyának, vagy egy nyugdíjasnak, hiszen nem ugyanazokat a termékeket, nem ugyanolyan mennyiségben veszik meg.
A Pénzcentrum ebben a hónapban is három „tipikus” vásárló kosarát hasonlította össze, hogy ezt a különbséget meg tudjuk becsülni. (Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy csak élelmiszereket vizsgálunk, más árucikkek árváltozása nem képezi alapját a számításnak.) A vásárlói kosarak alapján jobban látható az is, milyen hatással volt a a járvány miatt bekövetkezett drasztikus infláció, a szezonális hatás az egyes vásárlói rétegekre, és ezáltal, hogy ki(ke)t érinti leginkább hátrányosan a járvány elhúzódó gazdasági hatása. (Ha kíváncsi vagy, milyen szempontok alapján állítottuk össze az egyes vásárlók kosarait, vagy pontosan mi kerül a kosarukba, a cikk végén elolvashatod.)
Ki spórolt a legtöbbet decemberben?
Hunor – a pályakezdő fiatal
Hunor egy heti bevásárlást spórolósan 2021 januárjában 7576 forintból ki tudott hozni, ugyanezekért a termékekért decemberben 7522, novemberben 7570, októberben 7566, szeptemberben 7589, augusztusban 7624, júliusban 7697, júniusban még 7718 forintot fizetett! Tehát egy hónappal korábban 54 forinttal, novemberhez képest 6-tal többet fizetett, viszont a nyári drasztikus drágulás alatt több mint 100 forinttal is drágább volt neki ugyanez a kosár a KSH átlagárai alapján. A tavalyi év azonos időszakában (2020 januárjában) pedig még csak 7332 forintot költött volna ugyanerre a kosárra! Tehát idén 244 forinttal, azaz 3,3 százalékkal került számára többe a bevásárlás, mint egy évvel ezelőtt.
Hunort az éves drágulás kevésbé érintette rosszul, mint a családanyát, vagy a nyugdíjas Marika nénit a fiktív vásárlók közül. A KSH által számított átlagos éves élelmiszerár-növekedésnél (3,9%) még jobban is járt (0,6 százalékponttal). A havi árváltozás számára alig érezhető, 54 forintos (0,7%-os) emelkedést hozott. Ilyen kismértékű különbséget alig lehet érzékelni.
Judit – a családanya
A családanya két kiskorú gyermek, és két felnőtt számára vásárol, ő 2021 januárjában 20982 forintot forintot költött számításaink szerint alapvető élelmiszerekre a boltban. A decemberi árakhoz képest 268 forinttal többet fizetett (20 713 Ft). Novemberben ugyanez a kosár 20 913, októberben 20 844, szeptemberben 20 856, augusztusban 20 912 forintba került volna. Így azt láthatjuk, hogy 2021. januárban még a nyári magas áraknál is többet fizetett volna, hiába volt akkor jóval nagyobb az általános élelmiszerár-drágulás. A havi drágulás Hunornál rosszabban érintte, 1,3 százalékkal többet fizetett, mint múlt hónapban.
2020 januárjában ugyanazokat a termékeket Judit 739 forinttal kevesebbért tudta volna megvenni: 20 243. (Az éves drágulás decemberben forintban 1272, novemberben 1393, októberben 1416, szeptemberben 1536, augusztusban 1708, júliusban 1736, júniusban 1715 forint volt Judit számára. Májusról májusra, amikor még a koronavírus nagyban rányomta a bélyegét az árakra, 2035, áprilisról áprilisra 1850.) Március hónapban 1546 forint volt a különbség. Tehát év végére, és főként januárra ebben azért jelentős csökkenés mutatkozott.
Úgy tűnik, hogy januárban Hunor és Judit is kevésbé volt kitéve az áremelkedésnek az átlagnál. Viszont akkor kik azok rajtuk kívül, akik mégis többet fizettek a kasszáknál? Egy fiktív vásárlónk marad: a nyugdíjas Marika néni, és ő valóban elviekben az átlagnál rosszabbul járt az éves inflációt tekintve. Ez nem is csoda: Marika néni kosara a legérzékenyebb a havi árváltozásokra, ami valószínűleg elsősorban a felvágott és zöldség-gyümölcs árak változása miatt alakult így.
Marika néni – nyugdíjas
Marika néni egy kétfős háztartás szükségletei szerint intézi a bevásárlást: 2021 januárjában 17 786 forintot fizetett volna a kasszánál egy jól megpakolt kosárért, míg ugyanazokért az árukért 2020. decemberben 17 571, novemberben 17 641, októberben 17 676, szeptemberben 17 763, augusztusban 17 781 forint lett volna a végösszeg. Tehát a januári kiadás több volt még az augusztus havinál is: ugyanazt láthatjuk, mint Judit esetében. A nyugdíjasnak 215 forinttal több maradt volna decemberben a tárcájában, mint januárban – havi szinten ezzel (1,22%) kevésbé járt rosszul, mint Judit (1,3%), de Hunornál jobban érintette a drágulás (0,72%).
Ez is alátámasztja, hogy a Marika a leginkább árérzékeny vásárló: ha a KSH csökkenést jelez, akkor többet spórol, ha áremelkedést, akkor pedig rosszabbul jár a többi rétegnél. Például májusban is Marika néni 1 egész százalékponttal jobban ki volt téve az élelmiszerdrágulásnak, mint Judit, a családanya, és nyáron is jobban érintette az árcsökkenés, most pedig az idényáras élelmiszerek drágulását is jobban tükrözi a kosara.
Ha 2020. januári áraihoz viszonyítjuk a bevásárlás értékét, akkor viszont Marika néni „csak” 17 089 forintot fizetett volna ugyanazokért a termékekért, vagyis 4,08 százalékos áremelkedést tapasztalt. A KSH-átlagnál ez 0,18 százalékponttal több. (Hunor 0,6 és Judit 0,25 százalékponttal még jobban is jártak az átlagnál.)
Végeredményben a koronavírus-járvány és más együttes hatások miatt bekövetkezett éves szintű drágulás 2021. januárban azt mutatta: a kisgyermekes családanya kosara drágult a legjobban egy hónap alatt, hiszen ő veszi a legtöbb zöldséget, gyümölcsöt. A nyugdíjas kosarára szerint viszont őt érintette leghátrányosabban az éves infláció, ez pedig a jelentős pékáru, felvágott, sajt, stb. árak emelkedésének köszönhető. A fiktív egyedülálló fiatalember pedig ugyanúgy a legkevésbé volt kitéve a drágulásnak és árcsökkenésnek, mint eddig.
Fiktív vásárlók bemutatása: Hunor, Judit és Marika néni
Egy pályakezdő, a 25 év alatti korosztály fogyasztási szokásaiból kiindulva – vagyis, hogy a KSH adatai szerint melyik élelmiszercsoportokra mennyit költ az adott korosztály – létrehoztuk egyik fiktív vásárlónkat, akit Hunornak nevezünk. Az ő nagyobb bevásárláskor megpakolt kosarát vetettük össze egy prototipikus családanyáéval, aki két gyermek és két felnőtt részére vásárol be – őt nevezzük Juditnak, valamint a Marika néninek nevezett fiktív nyugdíjaséval, aki magának és szintén nyugdíjas férjének vásárol hipotézisünk szerint.
Fontos, hogy a kosarak összeállításánál nem azt vettük alapul, hogy Hunor, Judit vagy Marika néni hónapokra elég tartalékot halmozna fel, hanem pusztán egy átlagos, de nagyobb hétvégi bevásárlást: egy, vagy maximum két hét alatt kifogyó élelmiszereket, illetve éppen kifogyóban lévő termékeket vesznek (így került a számításba a liszt, a cukor, az étolaj stb.).
Úgy képzeljük, Hunor kevesebb fajta terméket vesz és kisebb mennyiségben, hiszen ritkábban és kevesebb mennyiségeket főz, mint pl. Judit, aki egy családról gondoskodik. De Hunor pl. Marika nénivel ellentétben nem vesz fejeskáposztát, vagy szárazkolbászt sem rendszeresen, így ezek most sem kerültek a kosarába. Az is jellemző, hogy míg Marika néni párizsit és olasz felvágottat visz haza, Judit olasz felvágottat és gépsonkát, Hunor viszont például jellemzően csak párizsit. Judit sokkal több gyümölcsöt vásárol – már csak a gyerekek miatt is – narancsot, almát és banánt, de Marika néni ugyanannyi hagymát elhasznál például, mint a családanya.
Kinek mi került pontosan a kosarába?
A kosarak összeállításához a KSH adatait használtuk fel, aszerint a statisztika szerint súlyozva a benne lévő termékeket, hogy az adott vásárlói perszónának (Hunornak, Juditnak, vagy Marika néninek) megfelelő korosztály (25 év alatti, 25-54 éves korcsoport és 65 felettiek), illetve háztartási leosztás (egyszemélyes felnőtt, két felnőtt két gyermekkel, ill. két felnőtt, akik közül legalább az egyikük 65 feletti) mennyit költ az adott élelmiszercsoportokra éves szinten átlagosan – ehhez 2018-as a legfrissebb kimutatás.
Így Hunor kosarába minden heti/kétheti bevásárlás során kerül 1 kiló kenyér, 3 db zsemle, negyed kg karaj, negyed kg sertéscomb, fél-fél kg csirkecomb és szárny, fél kg csirkemell, 20 dkg párizsi, 2 liter tej, 20 dkg sajt, 6 tojás, 1 db (200-250 grammos) margarin, étolaj (1l), egy citrom, egy narancs, 2 banán, 2 alma, 20 dkg paradicsom, 3 fej vöröshagyma, 1 kg burgonya, 1-1 kg cukor és liszt, 6 palack szénsavas ásványvíz (1,5l) és 1 doboz 100%-os narancslé.
Judit már többféle terméket és más mennyiségben helyez fiktív vásárlói kosarába: 1,5 kg kenyeret, 10 db zsemlét, fél-fél kg karajt és sertéscombot, 1 kg csirkemellet, fél-fél kg csirkeszárnyat és combot, de ő vásárol fél kiló szárazkolbászt is, 20-20 dkg olaszfelvágottat és gépsonkát, valamint 30 dkg pontyszeletet. 2,8%-os tejből 5 litert, trappista sajtból 40 dkg-ot vesz és 12 darab tojást is. Egy doboz margarin az ő kosarába is kerül, ezen felül még két liter étolaj vagy olívaolaj, 1 kg cukor és 2 kg liszt, 24 palack ásványvíz és 3 doboz narancslé. Egy citromot, 5 narancsot, 5 banánt, 6 almát is vesz és fél fej káposztát, 2 kígyóuborkát, 60 dkg paradicsomot, 4 fej vöröshagymát és 4 kg burgonyát.
Marika néni kosarába, úgy képzeljük, nagyobb bevásárlás alkalmával 1,5 kg kenyér, 8 zsemle, fél-fél kg karaj és sertéscomb kerül, valamint 1 kg csirkecomb és szárny. 20-20 dkg olaszfelvágott és párizsi mellé 1 kg szárazkolbászt is vesz, és 20 dkg pontyszeletet. Egy doboz margarint, 3 liter tejet, 30 dkg trappistát és 10 db tojást, 1 liter étolajat vásárol, ezenfelül pedig 2 citromot, 3 narancsot, 4 banánt, 4 almát, egy fej káposztát, 1 kígyóuborkát, 40 dkg paradicsomot, 4 fej hagymát, 3 kg burgonyát vesz. Judithoz hasonlóan 1 kg cukrot és 2 kg lisztet vásárol, de ásványvízből csak 12 palackkal, és narancsléből is csak 2 dobozzal.
Kedveld és ajánld a Hirmagazin.eu Online Médiát!
Címlapkép: Getty Images
penzcentrum
