65 éves korában meghalt Puhl Sándor egykori játékvezető. A kiváló bíró fújta az 1994-es labdarúgó-világbajnokság döntőjét.
Halálhírét az MLSZ jelentette be, mint írják, Puhl Sándort, a Magyar Labdarúgó Szövetség Játékvezető Bizottságának alelnökét az MLSZ saját halottjának tekinti. Eger és Emőd város díszpolgára, 2010 óta az MLSZ Játékvezető Bizottságának alelnöke a hazai és nemzetközi labdarúgás megbecsülését élvezte. Osztoznak családja csöndes és méltóságteljes gyászában, akik a legszűkebb körű temetésről később intézkednek.
Játékvezetői karrierjéről megemlékezve leírták, hogy a kiemelkedő tehetségű bíró már fiatalon, 1984-től fújta a meccseket a labdarúgó NB I-ben. Világhírre a 90-es években tett szert, nemzetközi sportpályafutásának elismeréseként az IFFHS négyszer választotta a világ legjobb játékvezetőjének (1994-1997 között).
Puhl egy lábtörés miatt döntötte el, hogy labdarúgóként befejezi, majd átnyergel a játékvezetőséghez. Tavaly a Presztízs Sport nevű lapnak ezt nyilatkozta erről:
(…) – Én például az édesanyám miatt lettem játékvezető! Ő látott meg az Észak-Magyarországban egy alapfokú tanfolyamról szóló hirdetést, s mivel egy térdsérülés miatt nem tudtam folytatni a focit, azt mondta nekem: „Fiam, menj el, így legalább a futball közelében maradhatsz!” Hallgattam rá…
A két legemlékezetesebb meccse volt az 1994-es brazil–olasz világbajnoki döntő Los Angelesben, illetve a három évvel későbbi Münchenben megrendezett Dortmund–Juventus Bajnokok Ligája-döntő.
Puhl a 94-es vb döntőről a SportTV-nek a döntő 20 éves évfordulója alkalmából elárult 4 érdekes történetet: felidézte például, hogy a kezdőrúgás előtt nem találta a zsebében a pénzt, amivel el kellett döntenie, ki melyik térfélen kezdjen, ezért volt ő ott zsebre dugott kézzel, amit az egész világ figyelt.
A legendás bírónak ez volt az ars poeticája:
„A játékvezetőnek az a küldetése, az a hivatása, hogy a rá ruházott hatalommal élve, hozzájáruljon ahhoz, hogy a játéktéren kívül tartózkodók a létező legjobban szórakozzanak.”
blikk
