Forrás: MTI
Elhunyt kedden, 96 éves korában Helmut Schmidt volt német kancellár. A szociáldemokrata párt (SPD) politikusát szülővárosában, Hamburgban, otthon, családi körben érte a halál.
Fotó: MTI
Helmut Schmidt szeptember elején a bal lábában keletkezett érelzáródás miatt kórházba került, megműtötték és haza bocsátották, de már nem tudott felépülni és az utóbbi napokban ismeretlen eredetű fertőzést mutattak ki nála. Állapota vasárnap este óta gyors ütemben romlott. A család kérésére nem szállították kórházba.
Helmut Schmidt 1974-től 1982-ig volt a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja, és 1983-tól a Die Zeit című liberális szellemiségű hamburgi hetilap szerkesztőbizottságának tagja és a lap társkiadója volt. A német közélet egyik legtekintélyesebb véleményformálója volt.Élete, pályája
1918. december 23-án született Hamburgban pedagógus családban, apja tanügyi tanácsos volt. Szülővárosában érettségizett 1937-ben. 1942-ben feleségül vette ifjúkori szerelmét, Hannelore Glasert, aki pedagógusként dolgozott negyven éven át, majd botanikusként szerzett nevet magának. Két gyerekük született, fiuk egyévesen meghalt, lányuk Susanne televíziós szakember lett.Végigharcolta a második világháborút
Schmidt végigharcolta a második világháborút, az 1. páncélos hadosztállyal megfordult a keleti fronton, és tartalékos főhadnagyként részt vett a Wehrmacht utolsó, kétségbeesett offenzívájában az Ardennekben. Az összeomláskor, 1945-ben brit hadifogságba került. Náciellenessége annyira nyilvánvaló volt, hogy még 1945-ben szabadon bocsátották.
Ezután államtudományi és közgazdasági tanulmányokat folytatott a Hamburgi Egyetemen, ahol 1949-ben szerzett közgazdász diplomát. 1949-ben a hamburgi gazdasági és közlekedési hivatal munkatársa lett, 1952-53-ban már ő vezette az intézményt.
A szociáldemokrata eszmékkel 1945-ben a hadifogolytáborban ismerkedett meg, 1946-ban lépett be a Német Szociáldemokrata Pártba (SPD). Eleinte főként az ifjúsági szervezetben tevékenykedett, 1947-48-ban a Német Szocialista Diákszövetség elnöke volt. 1953-ban pártlistáról került be a bonni Bundestagba, négy év múlva már az SPD parlamenti frakciójának vezetőségi tagja volt. A Bundestagban hamar híressé vált erős hangvételű hozzászólásairól, a szócsatákban rámenősség, szívósság, vitakészség jellemezte.
1961-ben visszatért Hamburgba, 1965-ig a Hanza-város belügyi szenátora volt. 1962-ben, amikor a várost elöntötte a tengerár, a mentés hatékony megszervezésével országos hírnevet szerzett, a hadsereg és a határvédelem egységeit is bevetette az ár megfékezésére.
1965-ben újra megválasztották képviselőnek a szövetségi parlamentbe, 1967-1969-ben az SPD parlamenti frakciójának elnöke, 1968 és 1984 között a párt elnökhelyettese volt. Willy Brandt szociáldemokrata-liberális koalíciós kormányában 1969-ben megkapta a honvédelmi, 1972-ben a pénzügyi tárcát.1974-ben lett kancellár.
Amikor a külpolitikáját a német revánsszellem elleni harcra, a békés egymás mellett élés elvére, valamint a második világháború után kialakult realitások elfogadására építő Willy Brandt lemondani kényszerült a Guillaume-ügy miatt – a titkárról kiderült, hogy az NDK titkosszolgálatának dolgozott -, a Bundestag 1974. május 16-án a pragmatikus Helmut Schmidtet választotta meg az NSZK sorrendben ötödik kancellárjának. 1976-ban és 1980-ban is újraválasztották tisztségében.
„A kormánynak azt kell tennie, ami helyes, ami szükséges – nem pedig azt, ami rövid távon tetszetős…” – mondta, és folytatta a brandti hagyományokat. Sokat idézett mondása, hogy „akinek víziói vannak, menjen orvoshoz”. A hetvenes évek, Schmidt kancellársága az emelkedő reálbérek és a növekvő nyugdíjak időszakának számított Németországban, bár pragmatikus politikája (az új atomerőművek építése és takarékossági intézkedései) miatt többször is tüntettek ellene.
Schmidt az európai enyhülési politika kulcsfontosságú, cselekvő részese volt. Kormányzásának egyik legfontosabb sikere az a NATO-határozat volt, amely megfogalmazta a bonni biztonságpolitika két alappillérét: a védekezésre való elszántságot és a tárgyalásokra való hajlandóságot. A NATO 1979. december 12-én elfogadott, úgynevezett „kettős határozata” egyaránt szorgalmazta a kelet-nyugati tárgyalásokat és a Pershing rakéták európai telepítését. 1979 szeptemberében Helmut Schmidt Magyarországon is hivatalos látogatást tett.
1983-tól a Die Zeit című hetilap vezető kommentátora
Az 1983. évi német költségvetés sarokszámainak parlamenti vitája szakításhoz vezetett a szociáldemokrata-liberális kormánykoalíció soraiban, és 1982 szeptemberében a liberális FDP visszahívta minisztereit. Az SPD kisebbségi kormányzásra kényszerült, ám a Schmidt-kormány 1982. október 1-jén egy konstruktív bizalmatlansági indítvány nyomán megbukott, s még aznap a Helmut Kohl vezette kereszténydemokrata-liberális koalíció vette át a kormányzást. Hamburgi képviselőként Schmidt még részt vett a Bundestag munkájában, de 1986. szeptember 10-én lemondott mandátumáról.
Helmut Schmidt 1983-tól a Die Zeit című hetilap vezető kommentátora, 1985 és 1989 között pedig társkiadója is volt. Számos politikai elemzést, publicisztikát közölt, csaknem ezer cikke, esszéje és több mint 30 önálló kötete jelent meg. Írásai is közrejátszottak abban, hogy a német és a nemzetközi közvélemény a pártok fölött álló, kizárólag a közjót szem előtt tartó erkölcsi tekintélyt tisztelte benne. 2008-ban magyarul is megjelent könyvében, a Nyugállományban (Ausser Dienst) az emberiség jövőjét, a várható politikai-gazdasági trendeket, a civilizációt fenyegető veszélyeket boncolgatta.
Díszdoktori címmel tüntette ki több egyetem, köztük a Harvard, a Sorbonne és Oxford, számos nemzetközi kitüntetésben részesült. Kedvenc időtöltései közé tartozott a sakk és a vitorlázás, szívesen festett, zongorázott vagy orgonált. A Stern magazin 2013. decemberi felmérése szerint a német közvélemény Helmut Schmidtet tartotta a második világháború utáni korszak legjelentősebb kancellárjának.
Az erős dohányos, idős politikus az utóbbi években több egészségügyi problémával küzdött. 2002-ben súlyos szívinfarktuson esett át, nyitott szívműtétet kellett rajta elvégezni. Megromlott a látása és a hallása, járási nehézségei miatt 2009-ben kerekesszékbe kényszerült. 2015. augusztus elején néhány napot kórházban töltött kiszáradás miatt. Szeptember 1-jén érelzáródás miatt került a hamburgi klinika intenzív osztályára, orvosai műtétet is kilátásba helyeztek.Sokan méltatták az elhunyt kancellárt
„Németország egy nagy államférfit veszített el”, aki politikustól publicistáig sok minden volt a németek számára, de mindenekelőtt „demokrata, egy ember, aki tudta, hogy a szabadság felelősséggel jár, és vállalta is ezt a felelősséget”, aminek révén „milliók példaképe lett” – mondta Joachim Gauck államfő a néhai kancellárt méltató nyilatkozatában.
Helmut Schmidt tartásával, kötelességtudatával, munkamoráljával, szellemi függetlenségével és határozottsággal „német történelmet írt”.
„Gyásszal és nagy hálával búcsúzunk tőle” – mondta a német szövetségi elnök.
A hamburgi születésű kancellár, Angela Merkel nyilatkozatában felidézte első emlékét Helmut Schmidtről. Elmondta, hogy az 1962-es nagy hamburgi árvíz idején, amikor Helmut Schmidt a tartományi rangú Hansa-város kormányának (szenátus) belügyi szenátoraként a mentési munkálatokat vezette, szüleivel az NDK-ban élve állandóan a rádió híradásait figyelte, mert nagyon aggódott Hamburgban maradt nagyanyja és nagynénje miatt, a belügyi szenátor azonban nagy határozottsággal és „improvizációs tehetséggel” kezelte a helyzetet.
A németek az 1962-es árvíztől kezdve nagyra becsülték Helmut Schmidtet, és a teljesítménye, illetve a természetéből fakadó tekintély iránti tiszteletből „mély szeretet és ragaszkodás” alakult ki az utóbbi évtizedekben – mondta Angela Merkel.
A kancellár hangsúlyozta, hogy Helmut Schmidt egyszemélyes „politikai intézmény” volt, és ő is támaszkodott tanácsaira, véleményére. Utoljára tavaly látogatta meg hamburgi otthonában, és beszélgetésüket soha nem fogja elfelejteni.
Személyében 32 évei közös munka után egy „okos tanácsadót, megbízható útitársat és jó barátot veszítettünk el” – közölte a Die Zeit kiadóvállalata. „Helmut Schmidt végtelenül hiányozni fog nekünk”.
Az SPD elnöke, Sigmar Gabriel a néhai kancellárt méltató nyilatkozatában kiemelte, hogy Helmut Schmidt „nagy hazafi, nagy európai és nagy szociáldemokrata” volt, és messze az SPD táborán túl is a Németországot „meggyőződéssel, realizmussal, kitartással” építő politikusként emlékeznek majd rá, és olyan német kancellárként, aki az „európai békerendszerért dolgozott”.
Helmut Schmidt „öröksége Európa” – jelentette ki az SPD elnöke, felidézve a néhai kancellár utolsó nagy (az SPD 2011 decemberi kongresszusán elmondott) beszédét, amelyben hangsúlyozta, hogy Németország és az összes többi európai nemzetállam sorsa elválaszthatatlanul összefonódik az Európai Unió sorsával, és az EU-nak Németország részéről nem dominanciára, hanem „együttérző szívre van szüksége”.
AZ SPD egy másik vezető politikusa, Frank-Walter Steinmeier külügyminiszter egyebek között elmondta, hogy Helmut Schmidt a kancellári, illetve aktív pártpolitikai tevékenysége lezárása után fáradhatatlan közéleti emberként dolgozott tovább, írásai, interjúi és könyvei révén minden fontos társadalmi kérdéshez hozzászólt, és a pártok fölött álló, csak a közjót szem előtt tartó erkölcsi tekintéllyé vált Németországban.
Martin Schulz, az Európai Parlament német szociáldemokrata elnöke a Twitter közösségi oldalon azt írta, hogy Helmut Schmidt „kiváló kancellár volt, halála veszteség Németországnak és Európának”.
