A hatvanas-hetvenes éveik fordulóján megjelent Magyarországon a világ két vezető kólamárkája, és más, licenszmegállapodás alapján gyártott termékekkel is gazdagodott a hazai üdítőitalok kínálata.
Előállításuk azonban jelentős importigényt keletkeztetett, ezért az ország akkori irányítói úgy határoztak: szükség van egy teljes egészében saját gyártású üdítőitalra is.
Egy szódásszifonban született meg a Márka, amely ezt a szerepet volt hivatott betölteni. A termékfejlesztésnek voltak ugyan hiányosságai, mert a meggy ízű változat például pirosra festette a nyelvet, az újdonság mégis hamar népszerű lett. Nem utolsósorban azoknak a kupakgyűjtő akcióknak köszönhetően, amelyek akkoriban lázban tartották a magyar vásárlókat, hiszen akár a korszak magyarországi álomautójának számító Ladát is lehetett rajtuk nyerni. A Márka a Kádár-diktatúra azon új márkanevei közé tartozik, amelyek a mai napig fennmaradtak, ráadásul ma már nem színezi be a fogyasztók nyelvét sem.
A hatvanas években Magyarországon az üdítőital kiválasztása egy büfében nem állította bonyolult feladat elé a gyermekeket.
AZ ITALLAPON A BAMBI ÉS AZ UTASÜDÍTŐ MELLETT A – KÜLÖNÖSEN KATASZTROFÁLIS ELNEVEZÉSŰ, ÉS MÁRA SZINTE A TELJES FELEDÉS HOMÁLYÁBA MERÜLT – ALMUSKA SZEREPELT, NO MEG PERSZE A HELYI KEVERÉSŰ SZÖRPÖK.
Ilyen kínálat mellett nem csoda, hogy 1967-ben az egy főre jutó üdítőital-fogyasztás alig 4 literre rúgott évente. Ezért logikus volt az elképzelés, hogy az alkoholmentes italok repertoárjának szélesítésével próbálják meg növelni e termékek fogyasztását.
A kényszer szülte meg a magyar üdítőital-márkát
Csakhogy erre a magyar gazdaság akkori szereplői korántsem voltak felkészülve, ezért importtermékekre és külföldről behozott technológiára volt szükség. Ha egy kvízben felsorolnák a Kádár-diktatúra legjellegzetesebb üdítőitalait, bizony elég kevés esetben lenne a helyes válasz, hogy azok magyarok voltak. Az akkori szénsavas itókákból leginkább csak azok készültek magyar alapanyagból, amelyek szőlő vagy alma ízesítésűek voltak.
A képre kattintva tekintse meg galériánkat a Márka történetéről!:
Valamikor a 60-as évek végén jelent meg a hazai piacon a Coca-Cola, majd néhány évvel később a nagy konkurens, a Pepsi. 1971-től pedig már a Traubisoda is színesítette a palettát. Az addig a Bambin növekedett hazai közönség hamar megszerette a ragacsos ízű, buborékos üdítőket, amelyeknek alapanyagát, a sűrítményt, súlyos valutáért vették akkoriban külföldről.
A HETVENES ÉVEK KÖZEPÉRE A KORÁBBI TÍZSZERESÉRE, VAGYIS 40 LITERRE NŐTT A FEJENKÉNTI ÉVES ÜDÍTŐFOGYASZTÁS.
Könnyű elképzelni, hogy az akkori pártvezetés mennyire el lehetett keseredve, hogy a magyarok a nyugati fertő édes-savas szimbólumaira áhítoznak, ráadásul ez nem kevés pénzébe kerül az országnak. Az utánuk fizetett jogdíjak hatalmas terheket róttak az akkori nemzetgazdaságra, így szükségessé vált egy erős, magyar márka létrehozása.
MEGSZÜLETETT HÁT A TERV: SAJÁT ÜDÍTŐ KELL AZ ORSZÁGNAK!
Ki is adták az utasítást a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézetnek, hogy fejlesszék ki azt a terméket – lehetőleg magyar alapanyagból –, amely majd megtöri a nyugati ínyencségek egyeduralmát. Ennek a törekvésnek a jegyében kezdődött az egész Márka-sztori, amikor a Borgazdasági Vállalatok Trösztje útjára indította a Márka üdítőitalokat.
A Márka legsikeresebb reklámfilmje:
S nagy bornagyhatalom lévén mi is lett volna kézenfekvőbb, mint hogy szőlőből készüljön ez az üdítő. Így született meg 1973-ban egy kék szódásszifonban az első szőlő ízű Márka Kállay Miklós és Sárkány Péter feltalálók jóvoltából. Ezt a változatot az elkövetkező években számtalan újabb íz követte: egy évre rá a meggy (amely a benne lévő színezőanyag miatt pirosra festette a nyelvet), majd 1979-ig sorban a málna, az alma, a fekete ribiszke, a piros ribiszke, a narancs, a mandarin és a limonádé.
Emlékezetes reklámfilmek és kupakgyűjtő akciók
A saját receptúrán nyugvó Márka gyorsan népszerű lett a lakosság körében, de ez nemcsak a nyelveket pirosra festő meggyes változatnak, vagy a szőlő ízű kis üveges Márkának volt köszönhető, de a termékeket körülölelő programnak is. A Borgazdasági Vállalatok Trösztje ugyanis meghirdette a Márka-programot, amelynek fő célja az volt, hogy hazai alapanyagú szénsavas üdítőitalokat hozzanak forgalomba, persze jókora haszonnal.
Első lépésben megszervezték a termelést: például az első szőlő ízű Márka üdítőt a Dél-Alföldi Pincegazdaságban palackozták, de később az országban több helyen is elindult a gyártás, a Balaton mellett, Kecskeméten és Szentendrén is (ez utóbbi maradt egyébként a 80-as évekre az egyeduralkodó).
A termelés mellett – akkoriban szokatlan módon – a promóciót és a marketinget is elég komolyan vették. Már a kezdetek kezdetén, 1973-ban a Hungexpo Reklámügynökség egy nagyszabású pályázatot hirdetett a magánemberek számára, amelyben szlogenötleteket vártak az új üdítőcsaládra. Az 5000 forintos fődíjat végül Kun Györgyné budapesti lakos vihette elA hűs MÁRKA: frissítő, vitamindús, üdítő!”jelmondatával 8200 pályázó közül.
A máig ismert reklámszlogen mégsem ez, hanem azItt a Márka, itta már ma?”lett.
„Márka! Hullala, hullala… Márka! Hullala, hullala… Ha úgy érzed, hogy elfáradtál, nehéz volt a nap, minden jobb lesz, fogd meg csak a hideg poharat! Márka! Hullala, hullala… Márka! Hullala, hullala… Ha úgy érzed, hogy elfáradtál, nehéz volt a nap, minden jobb lesz, fogd meg csak a hideg poharat! Visszahozza jókedved a sok-sok buborék. Igyál most velem, ebből sosem elég! Gyere, igyál! Hullala! Márka!”
A reklámokat számos kupakgyűjtő promóció is követte, amelyek nem mindennapi izgalomban tartották a magyarokat. Volt, hogy 50 Márka-kupakot kellett összegyűjteni, hogy indulhassanak a Lada fődíjért, máskor a kupakokba rejtett betűkből kellett kirakni a márka szót.
A márka hamar népszerűvé vált, és a termelés felkúszott évi több millió hektoliterre. Ebből a rengeteg üdítőből természetesen jutott a KGST-piacokra is, így Csehszlovákiában és az NDK-ban is gyakran került meggy Márka az asztalokra.
A SZOVJETUNIÓBAN SEM VETETTÉK MEG A MAGYAROK CSODAÜDÍTŐJÉT, ÍGY NEM CSODA, HOGY A MÁRKA OTT VOLT AZ 1980-AS CSONKA OLIMPIÁN IS, MOSZKVÁBAN.
Mivel azonban a nyugati államok bojkottálták a moszkvai olimpiát a „nagy testvér” afganisztáni bevonulása miatt, így a Márka nyugati áttörése elmaradt, ehelyett lassan elkezdődött az üdítő visszaszorulása a hazai és nemzetközi piacokról egyaránt.
Ebben a leszálló ágban érkezett el a rendszerváltozás, majd a privatizáció, ami alapvetően megváltoztatta ennek a márkának is a piaci helyzetét. Mindezt egy akkoriban kibontakozó védjegyháború tetézte, ami végképp visszavetette a termékcsalád sikerét.
Védjegybitorlás és márkaháború
A 90-es években ugyanis – egyébként a Traubisodához hasonlóan –
KÉT MAGÁNVÁLLALKOZÁS IS ÚGY ÉREZTE, HOGY A MÁRKA ÜDÍTŐ BIZONY AZ ÖVÉK, ÉS ŐK SZERETNÉK KIZÁRÓLAG GYÁRTANI, BIRTOKOLNI.
Az egyik vállalkozás az előzőekben említett szentendrei központból privatizált PromontorBor cég volt, amely gyártói történelmével, korábbi tevékenységével összhangban, a bíróság által is jóváhagyottan tulajdonolta a védjegyet.
A Márka reklámfilmje a hetvenes évekből:
A másik szereplő a Traubi Hungária volt, amely az Eger- és Mátravidéki Borgazdaság jogutódjától, az Egervintől vásárolta meg a Márka előállítási jogait. Az egri cég egyébként szintén benne volt a korábban emlegetett boripari trösztben a 70-es években, és akkoriban valóban gyártott Márka-üdítőket sok más palackozóhoz hasonlóan az országban.
Végül a 90-es években fellángoló védjegyoltalmi vitát és pereskedést a Salamon Berkowitz amerikai-magyar üzletember által birtokolt Traubi Hungária elveszítette, a Márka minden joga a PromontorBoré maradt. Ez a kedvező döntés viszont nem hozta meg az átütő sikert a magyar üdítő számára, hiszen a 2000-es évekre jócskán átalakult a szénsavas üdítők piaca, és ekkor már a nagy multinacionális üdítőóriások uralták nálunk is annak jelentős részét.
Még egy emlékezetes Márka-reklámfilm:
Újjászületett a Márka
2007-ben azonban pozitív fordulat érkezett el a Márka számára, amikor a Szentendrén is dolgozó szakmabeli Pécskövi Tibor és testvére, Pécskövi Gábor elhatározták, hogy ismét új életet lehelnek a vegetáló üdítőbe.
ÍGY JÖTT LÉTRE A MÁRKA ÜDÍTŐGYÁRTÓ KFT., AMELY MA MÁR ÉVI 80 MILLIÓ PALACKOT MEGHALADÓ TERMELÉSÉVEL ÉS VADONATÚJ TERMÉKEIVEL MEGHATÁROZÓ SZEREPLŐJE AZ ÜDÍTŐITAL-PIACNAK.
Napjainkban a Márkát a korábbi tradíciók és a modern innovációk együttesen határozzák meg. Bár itthon még mindig a legkelendőbb ízek a meggy és a szőlő, a mai receptúra azonban teljesen eltér a közel 50 évvel ezelőtt megálmodott üdítőtől. A jelenleg hatályos élelmiszeripari törvények ugyanis számos régi összetevőt nem engedélyeznek (például a nyelvet is elszínező mesterséges színezékeket), ezeket más, modernebb, természetesebb alapanyaggal kellett helyettesíteni. Emellett a cukortartalom is jelentősen csökkent.
Mindezen kívül a palettán megjelentek a modern ízváltozatok, köztük a limonádék és a szénsavmentes jegesteák is a Márka égisze alatt. A csomagolás és a design szintén rendkívüli változáson ment keresztül, és ma már nyoma sincs az egykori retró zöld üvegeknek, a logó láttán azonban még mindig a jól ismert márkanév jut a fogyasztó eszébe.
Forrás: Tó-retró, Reader’s Digest és Food&Wine
