A hatvanas-hetvenes éveik fordulóján megjelent Magyarországon a világ két vezető kólamárkája, és más, licenszmegállapodás alapján gyártott termékekkel is gazdagodott a hazai üdítőitalok kínálata.

Előállításuk azonban jelentős importigényt keletkeztetett, ezért az ország akkori irányítói úgy határoztak: szükség van egy teljes egészében saját gyártású üdítőitalra is.

Egy szódásszifonban született meg a Márka, amely ezt a szerepet volt hivatott betölteni. A termékfejlesztésnek voltak ugyan hiányosságai, mert a meggy ízű változat például pirosra festette a nyelvet, az újdonság mégis hamar népszerű lett. Nem utolsósorban azoknak a kupakgyűjtő akcióknak köszönhetően, amelyek akkoriban lázban tartották a magyar vásárlókat, hiszen akár a korszak magyarországi álomautójának számító Ladát is lehetett rajtuk nyerni. A Márka a Kádár-diktatúra azon új márkanevei közé tartozik, amelyek a mai napig fennmaradtak, ráadásul ma már nem színezi be a fogyasztók nyelvét sem.

A hatvanas években Magyarországon az üdítőital kiválasztása egy büfében nem állította bonyolult feladat elé a gyermekeket.

AZ ITALLAPON A BAMBI ÉS AZ UTASÜDÍTŐ MELLETT A – KÜLÖNÖSEN KATASZTROFÁLIS ELNEVEZÉSŰ, ÉS MÁRA SZINTE A TELJES FELEDÉS HOMÁLYÁBA MERÜLT – ALMUSKA SZEREPELT, NO MEG PERSZE A HELYI KEVERÉSŰ SZÖRPÖK.

Ilyen kínálat mellett nem csoda, hogy 1967-ben az egy főre jutó üdítőital-fogyasztás alig 4 literre rúgott évente. Ezért logikus volt az elképzelés, hogy az alkoholmentes italok repertoárjának szélesítésével próbálják meg növelni e termékek fogyasztását.

A kényszer szülte meg a magyar üdítőital-márkát

Csakhogy erre a magyar gazdaság akkori szereplői korántsem voltak felkészülve, ezért importtermékekre és külföldről behozott technológiára volt szükség. Ha egy kvízben felsorolnák a Kádár-diktatúra legjellegzetesebb üdítőitalait, bizony elég kevés esetben lenne a helyes válasz, hogy azok magyarok voltak. Az akkori szénsavas itókákból leginkább csak azok készültek magyar alapanyagból, amelyek szőlő vagy alma ízesítésűek voltak.

A képre kattintva tekintse meg galériánkat a Márka történetéről!:

81973-ban egy kék szódásszifonban született meg az első szőlő ízű Márka. FORRÁS: TÓ-RETRÓ

Valamikor a 60-as évek végén jelent meg a hazai piacon a Coca-Cola, majd néhány évvel később a nagy konkurens, a Pepsi. 1971-től pedig már a Traubisoda is színesítette a palettát. Az addig a Bambin növekedett hazai közönség hamar megszerette a ragacsos ízű, buborékos üdítőket, amelyeknek alapanyagát, a sűrítményt, súlyos valutáért vették akkoriban külföldről.

A HETVENES ÉVEK KÖZEPÉRE A KORÁBBI TÍZSZERESÉRE, VAGYIS 40 LITERRE NŐTT A FEJENKÉNTI ÉVES ÜDÍTŐFOGYASZTÁS.

Könnyű elképzelni, hogy az akkori pártvezetés mennyire el lehetett keseredve, hogy a magyarok a nyugati fertő édes-savas szimbólumaira áhítoznak, ráadásul ez nem kevés pénzébe kerül az országnak. Az utánuk fizetett jogdíjak hatalmas terheket róttak az akkori nemzetgazdaságra, így szükségessé vált egy erős, magyar márka létrehozása.

MEGSZÜLETETT HÁT A TERV: SAJÁT ÜDÍTŐ KELL AZ ORSZÁGNAK!

Ebben a leszálló ágban érkezett el a rendszerváltozás, majd a privatizáció, ami alapvetően megváltoztatta ennek a márkának is a piaci helyzetét. Mindezt egy akkoriban kibontakozó védjegyháború tetézte, ami végképp visszavetette a termékcsalád sikerét.

Védjegybitorlás és márkaháború

A 90-es években ugyanis – egyébként a Traubisodához hasonlóan –

KÉT MAGÁNVÁLLALKOZÁS IS ÚGY ÉREZTE, HOGY A MÁRKA ÜDÍTŐ BIZONY AZ ÖVÉK, ÉS ŐK SZERETNÉK KIZÁRÓLAG GYÁRTANI, BIRTOKOLNI.

Az egyik vállalkozás az előzőekben említett szentendrei központból privatizált PromontorBor cég volt, amely gyártói történelmével, korábbi tevékenységével összhangban, a bíróság által is jóváhagyottan tulajdonolta a védjegyet.

A Márka reklámfilmje a hetvenes évekből:

A másik szereplő a Traubi Hungária volt, amely az Eger- és Mátravidéki Borgazdaság jogutódjától, az Egervintől vásárolta meg a Márka előállítási jogait. Az egri cég egyébként szintén benne volt a korábban emlegetett boripari trösztben a 70-es években, és akkoriban valóban gyártott Márka-üdítőket sok más palackozóhoz hasonlóan az országban.

Végül a 90-es években fellángoló védjegyoltalmi vitát és pereskedést a Salamon Berkowitz amerikai-magyar üzletember által birtokolt Traubi Hungária elveszítette, a Márka minden joga a PromontorBoré maradt. Ez a kedvező döntés viszont nem hozta meg az átütő sikert a magyar üdítő számára, hiszen a 2000-es évekre jócskán átalakult a szénsavas üdítők piaca, és ekkor már a nagy multinacionális üdítőóriások uralták nálunk is annak jelentős részét.

Még egy emlékezetes Márka-reklámfilm:

Újjászületett a Márka

2007-ben azonban pozitív fordulat érkezett el a Márka számára, amikor a Szentendrén is dolgozó szakmabeli Pécskövi Tibor és testvére, Pécskövi Gábor elhatározták, hogy ismét új életet lehelnek a vegetáló üdítőbe.

ÍGY JÖTT LÉTRE A MÁRKA ÜDÍTŐGYÁRTÓ KFT., AMELY MA MÁR ÉVI 80 MILLIÓ PALACKOT MEGHALADÓ TERMELÉSÉVEL ÉS VADONATÚJ TERMÉKEIVEL MEGHATÁROZÓ SZEREPLŐJE AZ ÜDÍTŐITAL-PIACNAK. 

Napjainkban a Márkát a korábbi tradíciók és a modern innovációk együttesen határozzák meg. Bár itthon még mindig a legkelendőbb ízek a meggy és a szőlő, a mai receptúra azonban teljesen eltér a közel 50 évvel ezelőtt megálmodott üdítőtől. A jelenleg hatályos élelmiszeripari törvények ugyanis számos régi összetevőt nem engedélyeznek (például a nyelvet is elszínező mesterséges színezékeket), ezeket más, modernebb, természetesebb alapanyaggal kellett helyettesíteni. Emellett a cukortartalom is jelentősen csökkent.

Mindezen kívül a palettán megjelentek a modern ízváltozatok, köztük a limonádék és a szénsavmentes jegesteák is a Márka égisze alatt. A csomagolás és a design szintén rendkívüli változáson ment keresztül, és ma már nyoma sincs az egykori retró zöld üvegeknek, a logó láttán azonban még mindig a jól ismert márkanév jut a fogyasztó eszébe.

Forrás: Tó-retró, Reader’s Digest és Food&Wine