Szenvtelenül végzett áldozataival és semmit nem bánt meg a szentkirályszabadjai rém, a hurkos gyilkos..
Nem élvezte az ölést, de nem is zavarta a dolog. Ezt nyilatkozta a Blikknek több mint egy évtizede a hurkos sorozatgyilkos, Ember Zoltán, aki éveken át rettegésben tartotta a Veszprém megyei települést. A rém öt embert ölt meg, és minden tettét beismerte.
Hét évvel ezelőtt április 24-én, ami Sárkányölő Szent György és a rendőrség napja is, végzett magával a Csillagbörtönben a szentkirályszabadjai rém, Ember Zoltán; a cellájában egy kötélre felakasztva találtak rá. Miután levágták a kötélről a sorozatgyilkost, még újra tudták éleszteni, ám a férfi a kórházba szállítás után meghalt.
„Zoltán nem könnyen kezelhető ember, mégsem tudom elhinni, hogy ő lenne az” – mondta lapunknak Kiss Károlyné, Ember Zoltán unokahúga 2004 márciusában, azt követően, hogy a rokonát elfogták és meggyanúsították az emberölések elkövetésével.
„Nekem mindenről őszintén beszélt mindig, még olyasmiről is, ami miatt esetleg bajba juthatott volna, de ezekre a dolgokra, szörnyűségekre, soha nem utalt. Mi több, én magam is rettegtem a sorozatgyilkostól, szekercével az ágyam mellett tértem nyugovóra. Félt az egész falu!”
A falu a veszprémi járásban található Szentkirályszabadja. Ott született meg 1962-ben Ember Zoltán. Gyermekkora nem volt túl boldog, a családja ugyanis rossz anyagi körülmények között élt, apja ittasan rendszeresen bántalmazta a családot. Ezek a körülmények is közre játszhattak abban, hogy hamar a bűnözői útra lépett, és mint a sajtóban megjelent, 25 éves koráig többször ült börtönben, ellene 11 különböző ügyben folyt büntetőeljárás. Miután Ember Zoltán letöltötte a büntetéseit, nem sokáig szívott szabad levegőt, mert egy vita hevében megkéselte a barátnőjét, és az életveszélyt okozó sértés miatt ismét börtönbe került.
„Az általános iskola után hentesnek tanultam, de kirúgtak az iskolából. Végül kőművesként találtam munkát. Egy ideig egy ruszki csajjal, Ludmillával éltem együtt, majd egy másikkal, Julival költöztem össze. Julit egy vita után hátba szúrtam, túlélte, engem életveszélyt okozó testi sértésért leültettek. A gyilkosságok előtt összesen hétszer kerültem börtönbe. Anyám? Sosem mondta, hogy álljak le, tudta, hogy fölösleges ilyet kérnie” – mondta a Blikknek adott interjújában Ember Zoltán 2009-ben.
Bosszú és pénzszerzés
1991 októberében szabadult ismét. Ekkortól indult a gyilkosságok sora. A rém első áldozata Véghelyi István volt. A 85 éves idős férfira Ember állítólag gyerekkori sérelmei miatt nagyon haragudott. A bosszúja pedig – mint anno megírtuk – rettenetes volt álmában lepte meg Véghelyi Istvánt, és egy nagy méretű csavarkulccsal szétverte a nyugdíjas fejét. A bácsi lakását ki is fosztotta, elvitt mindent, amit értékesnek gondolt. A gyilkosság után elindult nyomozásban Ember Zoltán is felkeltette a zsaruk érdeklődését a korábbi bűntettei miatt, de végül nem tartóztatták le őt.
A rém ezt követően saját bátyjával végzett 1999-ben. Ember Istvánnak azért kellett távoznia az élők sorából, mert a testvérek összevesztek azon, hogy eladják-e a házukat. István ebbe nem akart belemenni és miután szó-szót követett Ember Zoltán puszta kézzel fojtotta meg a bátyját. A holttestet a falu külterületén ásta el, és az elhunyt tetemére csak hónapokkal később találtak rá.
A rém a további gyilkosságokat már kimondottan anyagi megfontolásból követte el. Úgy vette észre ugyanis, hogy az idős emberek sok készpénzt tartanak az otthonukban. 2002. július 7-én a 87 éves Horváth Károlynét úgy megverte, hogy a nő belehalt sérüléseibe. A következő áldozatot, a 83 éves Jankó Pált 2003-ban Ember Zoltán nemcsak összeverte, hanem megkötözte, ami miatt a férfi megfulladt.
A rém ugyanis filmekből elleste azt a módszert, a nyakra és lábra kötött hurkolást, amiből, ha szabadulni akar az áldozat, akkor saját magát fojtja meg. 2004-ben ugyanígy végzett a sorozatgyilkos a 82 éves Pintér Károlyné Klárikával, akitől 160 ezer forintnyi készpénzt és ékszereket vitt el. A korábbi emberölésekhez képest azonban Ember Zoltán itt nem volt elég elővigyázatos, mert a házban megtalálták a DNS-mintáit.
Szenvtelenség és pimaszság
A rendőrök 2004. március 18-án jelentették be, hogy sikerült elfogniuk a szentkirályszabadjai sorozatgyilkost és, hogy a lakosság fellélegezhet. Elmondták, hogy a rémségekkel gyanúsítható férfi bevallotta az emberöléseket, amiket beszámítható állapotban követett el. A bíróság első- és másodfokon is életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte a szentkirályszabadjai rémet. A sajtó beszámolt a perről, mely során Ember Zoltán nem mutatott megbánást, és előfordult, hogy pimaszul válaszolgatott a kérdésekre.
Ez a hozzáállás később sem változott, lapunknak a rém tizenhárom éve hasonlóan nyilatkozott. „Nem bánom, hogy gyilkoltam! Nem sajnálom őket, igaz, nem is haragudtam rájuk. Tudtam, hogy az öregek otthon tartják a lóvét. Nekem szükségem volt a pénzre, hát elvettem tőlük. Mire a lakásban összepakoltam, már végük volt. Nem volt idejük könyörögni az életükért. Hogy élveztem-e az ölést? Nem, de nem is zavart a dolog.”
Elmondta azt is, hogy nem érdekli, hogy a börtönből soha nem szabadulhat.
„Felvágtam az ereimet, egyszer pedig nikotint ittam. Mindkétszer megmentettek. Kár, jobb lenne nekem, ha ennek az egésznek vége lenne. Nem hiszem, hogy a halál után létezik folytatás. Megeszik az embert a kukacok, aztán jól van.”
blikk
