Az iráni női válogatott játékosai megérkeztek Iránba tíz nappal azután, hogy SOS-jelet mutattak a csapatbuszról. Többen is menedékjogot kértek Ausztráliában, végül viszont csak ketten nem tértek vissza hazájukba, ahol az ausztráliai Ázsia-kupán az ország vezetőségével szemben tett véleménynyilvánításuk után vált ellenségessé a közvélemény. Hogy a folytatásban mire számíthatnak? Talán még maguk sem tudják.
Mint ismert, miközben a Közel-Kelet lángba borult, az iráni női válogatott az Ázsia-kupán szerepelt Ausztráliában. A csapat tagjai az első, Dél-Korea elleni meccsüket megelőzően a himnusz alatt némán maradva tiltakoztak az iráni rezsim ellen, ami után sokan attól tartottak, hogy hazatérve börtön vagy akár halálbüntetés is várhat rájuk.
Családjuk kivégzésével fenyegették meg az iráni női labdarúgó-válogatott tagjait, miután nem énekelték el a nemzeti himnuszt
Családjuk épsége érdekében az iráni női labdarúgó-válogatott tagjai kénytelenek voltak tisztelegni és elénekeli nemzeti himnuszukat a női Ázsia-kupa csoportkörében Ausztrália ellen. A csapathoz közel álló források szerint ugyanis biztonsági erők folyamatos megfigyelése alatt állnak, amióta hétfőn a Dél-Korea elleni meccs előtti a himnusz alatt néma csenddel tiltakoztak az iráni rezsim ellen.
A végül 3-0-s dél-korei győzelemmel záruló mérkőzés előtt a játékosok és a válogatott szövetségi kapitánya, Marziyeh Jafari nem volt hajlandó kommentálni sem a Közel-Keleten kirobbant háborút, sem Irán legfőbb vezetője, Ali Hamenei ajatollah halálát. A nemzeti himnuszuk alatt viszont csendben, egyenesen előre néztek.
A csapat a meccset követően sem nyilatkozott nyilvánosan arról, hogy mi volt a célja a himnusz alatt tanúsított hallgatással, sokan azonban ezt a gesztust a rezsim elleni lázadásként értelmezték, és Iránban sem fogadták kitörő örömmel a jelenetet.
A közösségi médiára feltöltött felvételeken Mohammad Reza Shahbazi, az állami média műsorvezetője azt sugallja, hogy a játékosok „árulók”, és „szigorúbban kell velük bánni”.
Források a CNN Sportsnak azt mondták, hogy a játékosokat azóta szigorú őrizet alatt tartják, és az iráni biztonsági erők folyamatosan figyelik őket, köztük egy férfi, akiről úgy gondolják, hogy az Iráni Iszlám Forradalmi Gárda tagja. A források szerint a játékosokat nyomás alá helyezték, és végül családjaik megfenyegetésével kényszerítették őket, hogy tisztelegve énekeljék himnuszukat az Ausztrália elleni 4-0-s vereség előtt.
Az Ausztrália elleni mérkőzés előtt az iráni csatár Sara Didarnak könnyek szöktek a szemébe, amikor a csapat tagjainak családjairól beszélt.
– Természetesen mindannyian aggódunk és szomorúak vagyunk amiatt, ami Iránnal és az ott élő családjainkkal történt. Nagyon remélem, hogy hazánknak jó hírei lesznek a jövőben – mondta Didar az AP beszámolója szerint.
– Természetesen nagyon aggódunk családjaink, szeretteink és az országunkban élő összes többi iráni ember épségéért, akikkel (az áramszünetek miatt) teljesen megszakadt a kapcsolatunk. … De ide azért jöttünk, hogy profi szinten focizzunk, és mindent megteszünk, hogy a játékunkra és a mérkőzésre koncentráljunk – tette hozzá Jafari szövetségi kapitány.
Várhatóan a játékosoknak vasárnap, a Fülöp-szigetek elleni utolsó csoportmérkőzés előtt ismét tisztelegniük és énekelniük kell. Ha a csapat nagy különbséggel nyer, elméletileg még mindig továbbjuthat a legjobb harmadik helyezett csapatok közé. Ha azonban a válogatott kiesik, várhatóan vasárnap vissza kell térnie Iránba, így lrtek ma haza..
Az ügy nemzetközi figyelmet kapott, Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke nyilvánosan sürgette, hogy Ausztrália adjon védelmet mindenkinek, aki ezt kérte, sőt, azt is jelezte, hogy az Egyesült Államok is befogadja az iráni női válogatott játékosait. Canberra végül humanitárius védelmet biztosított azoknak, akik ezt választották. A hírek szerint hét játékos kért és kapott menedékjogot, később viszont öten lemondtak róla.
Végül csak ketten maradtak Ausztráliában
A küldöttség útja a későbbiekben is viszontagságos volt. Kuala Lumpurból Ománba, onnan Isztambulba, majd újabb átszállással vezetett a kelet-törökországi Igdirbe. A válogatott innen busszal folytatta a Teheránig még mindig közel 1000 kilométeres utat.
Iránban természetesen sikerként állították be a hazatérést, de sok kérdés nyitva maradt. Nem tudni, hogy a játékosok valóban önként vagy politikai nyomás hatására döntöttek így, vagy egyáltalán kaptak-e garanciát arra, hogy nem esik bántódásuk.
