Itthon az a jó, ha halkan és gyorsan túlesünk rajta, Japánban azonban kifejezetten illetlenségnek számít nyilvánosan kifújni az orrunkat. Egészen más az orrfújás illemtana itthon, és egészen más külföldön!
Orrfújási etikett
A tél a hidegen kívül sok más kellemetlenséggel jár, például az orrfolyással is, elég bemenni egy meleg helyre és máris „megindul” az ember orra. Itthon illetlenségnek számít, ha hangosan szipogunk és visszaszívjuk a váladékot, ellenben teljesen elfogadott, hogy zsebkendőbe fújjuk az orrunkat. Az illem szerint ezt minél feltűnésmentesebben és persze halkan kell tennünk. Aki hangosan, látványosan fúj orrot társaságban, arra itthon is furcsán néznek, Japánban pedig még a halk orrfújás is tiszteletlenségnek számít. Nyilvánosan, társaságban semmiképp sem szabad megtenni! A japánok szeme igencsak elkerekedik, ha a nyugati vendégeik előveszik a zsebkendőt és abba ürítik ki az orrváladékot. Ellenben azzal nincs semmi bajuk, ha valaki hangosan szipog, és az orrfújás sem tilos, viszont kizárólag félrevonulva szabad megtenni. A japánok az orrukat erre a célra kifejlesztett papírkendőbe ürítik ki, amit azonnal el is dobnak. Az egyik legnagyobb illetlenségnek számít náluk, ha a váladékkal teli zsebkendőt nem dobjuk ki, hanem a zsebünkbe gyömöszöljük és a ruhánkban cipeljük tovább a kifújt produktumot.
További érdekességek a messzi keletről
De nemcsak Japánban, hanem Indonéziában, sőt Kínában is illetlenség a nyilvános orrfújás. Míg Kínában böfögni, sőt szipogni is szabad evés közben az asztalnál, orrot fújni semmiképp sem. El kell vonulni egy olyan helyre, ahol senki sem látja, mi történik. A kínai és az indonéz ételek is csípősek, könnyen beindíthatják az orrfolyást. Itthon az étkezésnél sem számít illetlenségnek az orrfújás, csak érdemes betartani néhány szabályt, hogy ne tűnjünk tiszteletlennek. A közös étkezéseknél nem árt, ha nemcsak papír, hanem textilzsebkendő is van nálunk. Ha a leves kanalazása közben folyni kezd az orrunk, akkor ezt illik elővenni.
Eltérő „náthaszokások”
Bár a nyugati kultúrában elfogadottabb az orrfújás, mint a szipogás, Horvátországban sem illendő társaságban orrot fújni, az orrtörlés a legtöbb, ami nyilvános helyen elfogadott. Hasonlóan Amerikában, ahol szintén inkább szipognak az emberek mintsem nyilvánosan, hanghatások kíséretében szabaduljanak meg az orrváladéktól. Szerintük egy hangos orrfújásnál illetlenebb dolog talán nincs is.
Az ókori Rómában az emberek nyilvánosan nem fújtak orrot, egy nemes hölgy pedig pláne nem tehette ezt meg. Az orrfújás egyet jelentett a betegséggel, aki pedig beteg volt, annak otthon kellett maradnia. Egyes kultúrtörténészek szerint Európában már a 11. században használtak vászon zsebkendőt, más feljegyzések viszont arról számolnak be, hogy ez csak a 15. században vált ismertté. Mindenesetre fennmaradtak olyan beszámolók is, amikből kiderül, hogy bizony az úriemberek sem voltak szégyenlősek, és „ujjal csapták földhöz az orrukat”. A 18. századtól a zsebkendők a politikai propaganda eszközei voltak, Napóleon gúnyképeitől kezdve az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozatig mindenfélét nyomtak rájuk. Az első papírzsebkendőt a japánok találták fel, akik, miután belefújták az orrváladékukat, tűzre dobták azt. Bár a protokollszakértők szerint szerencsésebb az textilzsebkendő használata, az egészségügyi szakemberek inkább az eldobható papírzsebkendőt ajánlják.
Forrás: Blikk
