Budapest – Megdöbbentő őszinteséggel mesélt családi tragédiájáról Vitray Tamás (87). A legendás televíziós, úgy fogalmazott, szinte szerelmes volt az édesanyjába, akitől a II. világháború borzalmai szakították el.
Talán ezek az erős érzelmek okozták, hogy a Kossuth-díjas riporter hosszú évtizedekig magába fojtotta fájdalmát és csak ősz fejjel indult neki, hogy megkeresse a szeretett szülő nyughelyét. Kertész Annát 34 évesen, 1944. március 20-án hurcolták el Auschwitzba. Vitray 14 évvel ezelőtt, immáron hetvenhárom esztendősen kereste fel azt a sírt, ahol édesanyja maradványai nyugodtak. Mint mondta, csak akkor tudta erre rávenni magát.
– Nem voltam kíváncsi… Mert én az anyámat úgy őriztem meg, kiskosztümben, kis kalapban. Egy pár hernyóselyem harisnyája volt… Ez nagyon fontos megkülönböztetés nem volt még nylon! És azt az anyát akartam megőrizni – vallotta be Vitray Lutter Imrének a Sorok között Lutter Imrével című műsor felvételén, amely szombaton este kerül adásba az ATV-n.
– Szerelmes voltam belé – mondta szívbemarkoló őszinteséggel a veterán televíziós, és még a hangja is elcsuklott, miközben felidézte maga előtt édesanyja képét.
A képet, amit féltve őrzött és rettegett lerombolni. Végül neje vette rá, hogy utazzanak el Auschwitzba, a borzalmas emlékű haláltáborhoz. Hatvanöt esztendővel azután, hogy utoljára látta az édesanyját, ott, a helyi archívumban kérte ki az adatokat és derült ki, hogy az asszony három hónappal túlélte a tábor felszabadítását. Bár mindennap a hazatérésre készült, végül az ottani kórházban halt meg és pontosan egy évvel azután, hogy vagonba tették, 1945. március 20-án temették tömegsírba 500 másik emberrel együtt.
Vitray a háború kirobbanásakor a nagymamájával élt. A budapesti ostrom napjai alatt a 11 éves fiú a főváros menedékeiben bujkált. Mint mondja, talán éppen fiatal korának köszönheti, hogy ép ésszel és lélekkel túlélte a borzalmakat.
– Az is lehet, hogy túl fiatal voltam és ez volt a szerencsém. Talán, ha érettebb fejjel, kamaszként ér és nem 11 évesen mindez, akkor értem az egésznek a súlyát, és esetleg agyon nyom – emlékezett vissza a szörnyűségekre.
Forrás: Blikk / Hirmagazin.eu
Fotó: Varga Imre
