Az atomerőművek történetének legsúlyosabb katasztrófája már több mint 30 éve történt, ám a következmények még most is beláthatatlanok.
1986 április 26-án felrobbant a 4-es blokk reaktora, olyan katasztrófát szabadítva el ezzel, ami azóta is példátlan az atomenergia-felhasználás történetében. A robbanást követő sugárszennyezés utóhatásai azóta sem múltak el: bár az embereket szinte azonnal evakuálták közel 30 ezer négyzetkilométeres körzetben, a természet lassan átvette a hatalmat a gazdátlanul maradt terület felett.
Az itt élő állatokat régóta vizsgálják már, ide tartoznak a környéken élő farkaspopulációk is.
A ragadozók génállománya a ma is mérhető sugárzás hatására módosult, mutálódott, az azonban még nem tisztázódott, hogy milyen mértékben.
A kutatók nemrégiben különös dologra figyeltek fel – írja a Ripost a DailyStar nyomán: a farkasok eddig nem nagyon mozdultak ki a környékről, mostanában azonban egyre messzebb merészkednek élőhelyükről.
A rájuk szerelt nyomkövetők szerint néhány példány már 300 kilométerrre is elkószált élőhelyétől, ami azt jelenti, hogy kijutotta csernobili zónából. Ezek az állatok sokkal nagyobbak, sokkal vérengzőbbek, és sokkal kitartóbbak, mint az Európai farkas. Szélsőséges helyzetben, akár több ezer km-t is képesek lesznek vándorolni, és az életben maradáshoz, mindent elkövetni!
A szakértők most attól tartanak, hogy ha egy ilyen példány beilleszkedik egy egészséges farkasokból álló falkába és ott párosodik, akkor beteg utódok születnek és ki tudja, milyen távlati hatásokkal jár majd mindez.
Forrás: Blikk, Ripost, Wkipedia
