forrás: mozgasterblog.hu
A politikai elemző akár örülhetne is, hogy végül Jean-Claude Juncker lett az Európai Bizottság elnöke, mert egy személyben illusztrálja, hogy mi a baj a brüsszeli bürokráciával. Jean-Claude Junckerről eleddig azt tudtuk, hogy szeret a multinacionális vállalatoknak négyszemközti találkozón tetemes adókedvezményeket adni, szeret konyakozni, valamint szereti az európai állam- és kormányfőket pofozgatni.
Most azt is megtudtuk, hogy mit gondol a bevándorlásról:
– „…Európát jelentik azok a calais-i nyugdíjasok, akik generátorokat visznek a helyszínre, hogy a menekültek egy kis zenét tudjanak hallgatni, illetve fel tudják tölteni a mobiltelefonjaikat. De ugyanígy Európát jelentik azok a diákok, akik megnyitják campusukat a menekültek előtt, vagy épp a görög pékek, akik megosztják kenyerüket az éhes, szerencsétlen sorsú emberekkel.”
– „Aggodalommal tölt el, amikor azt látom, hogy a lakosság egy része elutasító ezekkel az emberekkel szemben. Az erőszak a menekültstátusra várókkal szemben, vagy csupán a szemet hunyás a szükség és a segítségre szorulás felett – ez nem Európa.”
– „Európa alakította ki a világon a legmagasabb szintű és színvonalú menekültügyi sztenderdeket. Soha nem fogunk embereket elküldeni, ha a segítségünkre van szükségük. Ezen kötelezettségeket pedig rögzítettük a törvényeinkben és szerződéseinkben. De egyúttal aggodalommal tölt el, hogy ez irányú elkötelezettségünk egyre kisebb helyet foglal el a szívünkben.”
Az egészben az a legriasztóbb, hogy Európa első emberének szemmel láthatóan fogalma sincs arról, hogy mi zajlik ma az általa „vezetett” kontinensen. Nem érti vagy nem akarja érteni, hogy Európának ma kisebb baja is nagyobb, mint hogy generátort vigyen a bevándorlóknak, hogy kellemesen tölthessék az idejüket, amíg megpróbálnak felkapaszkodni egy Angliába induló kamionra.
Nem érti, hogy az idén Európába érkező közel egymillió bevándorlót újabb milliók követik majd. Nem érti, hogy a kijelentéseivel bátorítást ad sok millió potenciális bevándorlónak, hogy ők is Európában próbáljanak szerencsét. Nem érti, hogy a legjobb szándék mellett sincs erő, pénz és lehetőség, hogy ennyi embert eltartson Európa. Nem érti, hogy a 2008-as válságból még fel sem eszmélő kontinens törékeny társadalmi békéjét, amit így-úgy sikerült megőrizni, egyhamar felboríthatja a nincstelenek áradata. Nem érti, hogy a multikulturalizmus – fél évszázadnyi kísérletezés után – végérvényesen megbukott, ezért nincs értelme tovább próbálkozni vele. Nem érti, hogy az nem segítség, ha becsapunk sok millió embert, és elhitetjük velük, hogy itt jobb élet vár rájuk. Nem érti, hogy az európai polgárok azt várják tőle, hogy az ő érdekeiket képviselje, és ne azokéit, akik hívatlanul érkeztek hozzánk. Nem érti, hogy neki a legkevésbé sem az a feladata, hogy kioktasson minket európaiságból.
És végül nem érti, hogy a sok százezer, embercsempészek által megszédített és ideszállított bevándorló közt ott lapulnak a terroristák által küldött mészárosok.
Szóval politikai elemzőként akár örülhetnék is, hogy egy olyan ember vezeti az Európai Bizottságot, aki állatorvosi lóként mutatja a brüsszeli adminisztráció problémáit, ha nem mindannyiunk sorsáról lenne szó. Így inkább dühöt érez az ember.
