Sokakban felmerült a kérdés, hogy vajon mi történik az asztronautákkal, ha elromlik az űrhajójuk? Vajon örökre az űrben rekednek? Ennek jártunk utána a Starliner problémái kapcsán. Kiderül az is, milyen „kozmikus házimunkát” végeznek most az űrhajósok.
A Nemzetközi Űrállomáson rekedt két NASA asztronauta nem az első, és valószínűleg nem is az utolsó, akinek kozmikus utazása kényszerűen meghosszabbodott – írja a BBC. Sunita Williams és Butch Wilmor eredetileg csak nyolcnapos űrexpedícióra indult a Starliner fedélzetén június 5-én (két korábbi sikertelen start után), de már hónapok óta kénytelenek a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) élni. A Boeing által kifejlesztett új űrhajójuk ugyanis egyelőre nem képes biztonságosan visszahozni őket a Földre, és úgy tűnik, még hónapokig nem is fog ez sikerülni.
A NASA magas rangú tisztviselői pár napja egy sajtótájékoztatón kezdőzetlenül beszéltek az űrjárművel kapcsolatos gondokról, amelyek közül a legsúlyosabb az, hogy néhány hajtóműből szivárog az üzemanyag, ezért csökkent a tolóerő. Viszont az indulást követően tapasztalt hibák a világűrben már nem jelentkeztek, és furcsa módon éppen ez az, ami a legjobban zavarja a mérnököket. Most azt tervezik: a Starlinert a pilóták nélkül, automata üzemmódban hozzák vissza a Földre, hogy kiderüljön, mennyire megbízható az új űrjármű. A két asztronauta egyelőre marad a biztonságot jelentő Nemzetközi Űrállomáson.
Amennyiben a Boeing űrhajója üresen repül vissza, akkor a NASA a rivális SpaceX vállalat egyik négyüléses, Crew Dragon űrhajóját küldi majd fel értük, két űrhajóssal a fedélzetén. A most az űrben ragadt Williams és Wilmore velük együtt, de csak 2025 februárjában fog hazatérni. Így átmenetileg kettővel nő az ISS személyzete, amit általában négy amerikai és három orosz űrhajós alkot.
A NASA azonban igyekszik a helyzetből a legjobbat kihozni. Ken Bowersox műveleti igazgató máris közölte, hogy így legalább kettővel többen tudnak részt venni a tudományos munkában. Bár azt is elismerte, hogy több ellátmányra lesz szükség, ezért gyorsan hozzátette: „egy bizonyos ponton vissza kell térnünk a normál létszámhoz.” Amúgy az űrhajósok ellátásával egyelőre nincs semmi gond. Van bőven víz, és a legutóbbi szállítmánnyal rengeteg élelem érkezett.
Persze vannak az ISS-nél sokkal rosszabb helyek is, ahol ott ragadhat az ember. „Az űrállomás végül is egy hét hálószobás lakosztály, amihez három fürdő is tartozik” – mondta Victor Glover amerikai űrhajós, aki 2020-21-ben hat hónapot töltött az ISS-en. Belül ugyan egy kicsit szűk a hely, de a Földre nyíló páratlan kilátás minden kényelmetlenséget feledtethet. Nicole Stott űrhajós egyszer azt mondta: valahányszor lenézett a Földre, annyira elbűvölte a kék bolygó látványa, hogy majdnem megfeledkezett a munkájáról.
Mindezt a SpaceUpClose űrhírportál alapítója és szerkesztője azzal egészítette ki, hogy az asztronauták nagyon is boldogok odafenn, és remekül érzik magukat. Szerinte a két ott rekedt amerikai asztronauta sem bánhatja annyira, hogy kicsit megnyúlt a küldetése ideje. Ken Kremer viszont nem rejtette véka alá azt a véleményét sem, hogy eleve nem lett volna szabad nyolcnapos küldetést tervezni. Mint mondta, „mindketten töltöttek már el hat hónapot is az űrben, ezért nyugodtan el lehetett volna küldeni őket egy hosszabb expedícióra”.
Az ISS személyzetének tagjai rögtön ki is használták, hogy az újdonsült vendégeik gyakorlott űrutazók. „Kozmikus házimunkára” fogták őket: nekik kellett kitakarítani a tárolóhelyeket és elpakolni a frissen érkezett ellátmányt. Emellett még némi vízvezeték-szerelést is rájuk bíztak. Az állomáson a személyzet verejtékét és vizeletét újrahasznosítják: ivóvíz lesz belőlük. Ám az ISS-en ez a rendszer elromlott és az újrahasznosítás helyett az úrhajósoknak tárolniuk kellett a vizeletet. Mindez sok kellemetlenséget okozott az amúgy is szűkös helyen, nem is beszélve arról, hogy most a létszám két fővel még nőtt is. Mivel a közelmúltban megérkeztek a cserealkatrészek, Williams és Wilmore első feladatainak egyike a víz-újrahasznosító rendszer megjavítása volt.
De visszatérve a Starliner okozta gondokra: azért azt meg kell jegyezni, hogy ilyesmi csak nagyon ritkán fordul elő, ráadásul a mostaninál lehetne sokkal rosszabb is a helyzet. Mint például amikor 1991 májusában Szergej Krikaljov és társa, Alekszandr Volkov szovjet űrhajósok a Mir űrállomásra repültek. Arra számítottak, hogy néhány hónapot fognak majd a Föld körüli pályán tölteni. A küldetés első hetei rendben zajlottak, és hamarosan az első brit űrhajós, Helen Sharman is csatlakozott az expedícióhoz. Ám ezalatt, a Földön kezdett széthullani az az ország, amely Krikaljovékat az űrbe küldte.
Augusztusban tankok dübörögtek Moszkva utcáin, mivel a kommunista keményvonalasok puccsot kíséreltek meg Mihail Gorbacsov szovjet vezető ellen.
„A feleségem az iránytóközpontban dolgozott. Ők értünk aggódtak, mi pedig őértük – mesélte 2019-ben a BBC-nek Krikaljov kozmonauta. Négy hónappal később a Szovjetunió teljesen összeomlott. Bár az ellátó hajókat folyamatosan fellőtték az űrállomáshoz, kétséges volt, hogy Krikaljov és Volkov mikor térhet vissza. A korábbi szovjet űrrepülőtér ugyanis az újonnan függetlenné vált Kazahsztánhoz került, ami azt jelentette, hogy az orosz kormánynak előbb megállapodást kellett kötnie az a kazah vezetéssel az űrprogram folytatásáról.
„Sok mendemondát hallottam arról, hogy minket az űrben felejtettek, de ebből semmi sem volt igaz. Mindennap beszéltünk a földi űrközponttal és az ellátmányunk, a víz, az élelem és a tartalék alkatrészek is mind időben megérkeztek. Alapvetően minden a korábbi menetrend szerint zajlott” – tette hozzá Krikaljov.
