Két különböző kutatást végeztünk: az az általános megfigyelés, hogy a kutyáknak nedves-hideg orra van, azt az ötletet adta Ronald H.H. Krögernek, a lundi egyetem professzorának – aki az egész kutatás ötletgazdája volt -, hogy esetleg ez jó lehet egy másik érzékszerv számára is – mondta az InfoRádiónak Bálint Anna, az ELTE Etológiai Tanészékének munkatársa, a közelmúltban a Nature lapcsalád Scientific Reports folyóiratában megjelent tanulmány vezető kutatója.

Általában véve hátrányosan érinti bármilyen érzékszerv működését az alacsony hőmérséklet, kivéve egyet, a sugárzó hő érzékelését. Ez adta az ötletet ahhoz, hogy ha meg lehetne tanítani kutyákat arra, hogy két teljesen egyforma kinézetű, szagú tárgy közül azt válasszák, amelyik melegebb, ez bizonyító erejű kutatás lenne.

Ennek kiegészítéseként jött közben az ötlet, hogy mivel az ELTE-n kutyákat arra képeztek ki, hogy éber állapotban hasaljanak a szkennerben, ez lehetőséget ad arra, hogy mivel ébren vannak, különböző stimulusokra adott agyi válaszokat tudjunk vizsgálni, vagyis hideg és meleg tárgyakat helyezve az orruk elé, lehet vizsgálni a mutatott agyi aktivitást – mondta Bálint Anna.

Azt találták, hogy

van olyan agyterület, amely fokozottabb aktivitást mutatott a melegebb tárgyra, mint a hidegebbre.

Vagyis a kutyák az orrukat dupla érzékszervként használják: egyrészt szaglásra, másrészt az orrtükrüket az infravörös sugárzás érzékelésére. Az orrtükör az a csupasz bőrfelület, ami az orrnyílások körül van, és nem szaglóhámmal borított, mert az az orrüreg hátsó részében található. Amikor az állatok szimatolnak és beszívják a levegőt, és azzal a különböző molekulákat, azt el kell juttatni a szaglóhámhoz, ahol a szaglóreceptorok vannak. Maga az orrtükör, ez a bőr, ez egy más agyideg által nagyon sűrűn beidegzett terület. Van olyan állatfaj, ahol ismerjük is, hogy milyen érzékszervi funkciót tölt be az orrtükör: például az ormányos medvénél, mosómedvénél tudjuk, hogy nagyon érzékeny több különböző mechanikus ingerre, a vakondfélékre általában véve igaz, hogy nagyon érzékenyek taktilis, vagyis tapintással érzékelhető ingerekre.

A kísérletben azt is vizsgálták, hogy milyen távolságból érzékelik az infravörös sugárzást. Egy relatíve kis meleg felszínt kellett felismerniük a kutyáknak másfél méter távolságból, de ökölszabállyal és egy durva analógiával azt mondhatjuk, hogy ez megfelelhet egy több méteres, vagy akár tízméteres olyan távolságnak, amelyről egy nagyobb testű prédaállatot észre lehet venni – mondta a kutató. A kutatók azt feltételezik, hogy más ragadozók is alkalmazzák ezt a képességet a vadászathoz. Az emlősöknél a ragadozók orrtükre általában alacsonyabb hőmérsékletű, mint más emlőscsoportokban, ez alapot adhat ahhoz a feltételezéshez, hogy esetleg más ragadozó életmódú emlősfajoknál is így van, de természetesen ennek igazolásához további vizsgálatok szükségesek – tette hozzá Bálint Anna.