A Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum Debrecen belvárosában, a Péterfia utca elején, a művész egykori szülőházának helyétől nem messze, egy ahhoz hasonló tornácos épületben található. Az építmény legkorábbi része a 18. század közepén létesült, zárdaboltozatos szobákkal és árkádsorral. A későbbi átalakítások után is hűen tükrözi a régi debreceni polgárházaknál alkalmazott egykori építési modort. Medgyessy Ferenc hagyatékát özvegyének halála után, 1977-ben kapta meg Debrecen városa, az akkori Városi Tanács, e hagyatékból 1982-ben nyílt meg az első állandó kiállítás.
Medgyessy Ferenc 1881. január 10-én született Debrecenben, ősei apai ágon erdélyi származásúak, de a 18. századtól kezdve már az alföldi parasztpolgárok, cívisek életét élik. Elemi iskoláit Nagykárolyban és Debrecenben végezte, középiskolába pedig a debreceni Református Főgimnáziumba járt, ahol Móricz Zsigmond évfolyamtársa volt. Budapesten orvosi diplomát szerzett, majd – Lyka Károly ösztönzésére – Párizsban és Firenzében folytat képzőművészeti tanulmányokat. A 20. század legelejétől részt vesz a magyarországi képzőművészeti életben. 1903-ban készíti el első szobrát, 1908-ban szerepel először a Műcsarnok kiállításán, 1910-től a budapesti Művészház tagja. 1911-től haláláig a Százados úti művésztelepen élt és alkotott. Az első világháborúban katonaorvosként szolgált. Kortársai közül baráti szálak fűzték Rippl Rónai Józsefhez, Boromissza Tiborral, Kádár Bélával, Sassy Attilával pedig közös kiállításokat rendezett.
Számos köztéri szobrot készített, 1930-ban avatták fel a Déri Múzeum előtt elhelyezett allegórikus szobrait, 1933-ban a Debreceni Református Kollégium hősi emléktábláját, 1935-ben a bajai Jelky András-emlékművet. Több relief és dombormű mellett számos síremlék tervezése és kivitelezése fűződik nevéhez ebben a korszakban. A második világháború után legjelentősebb köztéri munkája az 1948-ban felavatott debreceni Petőfi-szobor volt, ekkor kapta meg első Kossuth-díját is. 1956-ban rendezték meg a Műcsarnokban nagy gyűjteményes kiállítását, s ebben az évben jelent meg László Gyula róla szóló monográfiája. 1957-ben – egy évvel halála előtt – újból Kossuth-díjjal ismerték el életművét.
1958. július 20-án halt meg Budapesten.
Medgyessy Ferenc életműve a modern magyar szobrászat kiemelkedő értéke, az átfogalmazásokat és az ismétlődéseket is figyelembe véve közel 400 alkotást foglal magába. Korai korszakában – a szobrászi formák tisztaságát kutatva – az ösztönös mozdulatok megfigyeléséből kiindulva tömör formákból építette fel szobrait. Domborműveinek stílusára jellemző, hogy a hátteret is erőteljesen bevonja a kompozícióba, s a formák rajzos elemekkel telnek meg. Több ezer rajza külön értéket jelent, mert önálló, erősen szobrászi jellegű rajzstílusa alakult ki.
Művészete mélyen gyökerezik a magyar hagyományban, ábrázolásmódját azonban nem az etnográfiai hitelességre való törekvés határozza meg, hanem az erőteljes egyéni plasztikai nyelv megnyilatkozása. Ahogyan a magyar irodalomban nyers valóságában, a legmagasabb művészi szinten először Móricz Zsigmond ábrázolta a magyar parasztot, úgy ezzel párhuzamosan a szobrászatban Medgyessy Ferenc alkotásaiban valósult ez meg.
Cím: DebrecenPéterfia utca 28.
Tel: +36 (52) 413-572
E-mail: [email protected]
Web: www.derimuz.hu
