Egy izgalmas kutatási eredmény szerint mérhetetlen aranykincset rejt a magyar tenger mélye, amely több vagonnyi mennyiséget jelenthet, és mai árfolyamon számolva 1800 milliárd forintot érhet.
A feltevést megerősíti, hogy aranymosók még száz évvel ezelőtt is gyakran találtak aranyszemeket a tó iszapjában. Cikkünkben annak jártunk utána, hogyan lehetne kitermelni a „Balaton aranyát”, illetve egyáltalán megérné-e a felszínre hozatala, milyen költségei lennének és mekkora környezeti károkat okoznánk vele?
A történet ott kezdődött, hogy egy 1798-as levélben maga a tihanyi apát hívta fel a figyelmet arra, hogy a Balaton iszapjában kimosható méretű drágakőszemcsék és arany is található. Ezt egyrészt írásos forrásokra, másrészt a saját tapasztalataira alapozta.
Már a rómaiak is arany után kutattak a térségben
Az apát tanulmányozta rómaiak levelezését, akik a maguk idejében élénk érdeklődést tanúsítottak a tó nemesfémtartalma iránt, miután az ottani aranymosók (aranyászok) az ókorban gyakran bukkantak arrafelé aranyra. Emellett az apát azt tapasztalta, hogy a mosók még az ő korában is találtak aranyat a tó iszaprétegében.
VALÓSZÍNŰLEG A TIHANYI APÁT LEVELE KELTETTE FEL A FIGYELMÉT EGY ÉVSZÁZADDAL KÉSŐBB HOLLÓSVÁRI IMRE BÁNYAMÉRNÖKNEK, AKI KOMOLYABBAN MEGVIZSGÁLTA A KÉRDÉST.
A szakember a Dunántúl geológiáját tanulmányozva, 1907-ben a Budapesti Hírlapban egy tudományos cikkben közzétette megállapításait. Kapcsolatba került olyan aranyászokkal, akik még a 20. század elején is keresték az értékes fémet a Zala folyóban, illetve a magyar tenger partján.
A KOMOLYABB VIZSGÁLATOK LEBONYOLÍTÁSÁHOZ KÉT RENDKÍVÜL TAPASZTALT MOSÓ SEGÍTSÉGÉT VETTE IGÉNYBE, AKIK A TÓ 61 KÜLÖNFÉLE HELYÉRŐL VETTEK NEKI 10-10 KILOGRAMMNYI ISZAPMINTÁT – EZEK PEDIG EGYTŐL-EGYIG ARANYAT TARTALMAZTAK.