Hatvan éve forgatták a Két félidő a pokolban című filmet, három ikon, Sinkovits Imre, Garas Dezső és Márkus László főszereplésével.
Az alapötlet Bacsó Pétertől származott, aki elmondott Fábri Zoltán rendezőnek két felkavaró futballmesét. Az egyik úgy szólt, hogy az Auschwitzban a lágerválogatott lépett pályára a német őrök elleni csapattal szemben és szenvedett hat–nullás vereséget. A feljegyzések szerint a fogvatartottak, amikor az ellenfél tizenhatosának közelébe értek a labdával, még véletlenül sem a kapu felé támadtak, hanem oldalt, vagy inkább hátra – annyira rettegtek attól, hogy esetleg gólt lőnek és válaszként kivégzik őket.
A másik anekdota Kijevből származik, ahol a helyi kenyérgyár munkásai győzték le kétszer is a német katonákból verbuvált alakulatot, és lettek a bosszú áldozatai. Csakhogy erről kiderült évtizedek múltán, hogy semmi nem úgy történt. Mert valóban volt egy kijevi Start nevű csapat, amely legyőzte a német katonákat, de a vesztüket egy helyi rivális elleni nyolc-nullás siker jelentette, azok tudniillik sehogyan sem tudták elviselni a méretes zakót. Feljelentették őket a Gestapónál, hogy ügynökök szerepelnek a csapatukban és négy játékost ki is végeztek.
Fábri felhasználta mindkét történetet, de ő a saját verzióját vitte filmre. Ő magyar hősöket kreált, és mutatott be a nézőknek. Sinkovits Imre pályafutásának egyik legjelentősebb szerepe volt ez. Ónodi II-t olyan hitelesen, olyan átéléssel mutatta be, hogy az ember elhitte neki, minden mondatát, és minden cselét a pályán. Pedig az utóbbiban volt nem kis turpisság: a meccsjelenetekben tudniillik nem Sinkovits, hanem a Vasas futballlegendája, gólvágó centere, az angyalföldi klub 1957-es első bajnokcsapatának tagja, Szilágyi I Gyula szerepelt.
