Bácsalmástól észak-nyugatra 9 km távolságra, Bajától 28km-re, az 55-ös számú foközlekedési úttól 2.5 km-re fekszik. Korábbi neve Matheovics volt, 1904-tol nevezik hivatalosan Mátételkének. Elso okleveles említése 1651-ben kelt, e szerint Bornemisza polgár Pál végrendeleteiben leányaira hagyományozta Matheovics pusztát. 1662-ben I. Lipót Vattay Pálnak adományozta, majd a bajai Czobor uradalomhoz tartozott. Többszöri tulajdonosváltás után 1744 Csejtey Pál alispán és Latkoczi Milyhály vármegyei ügyés bérelték, majd egy részre 1747-ben Piukovics János bitrokába került. 1749-ben a Csejteyek a puszta keleti felét eladták a Piukovics családnak, akik 1779-ben kapták meg a donációt.
Matheovics puszta keleti része 1776-ig, a tataházi plébánia felállításáig hivatalosan Almásleány-egyháza volt. Lakosai nagyobb részt Horváthországból települt római katolikus dalmátok voltak, akik rövid ido alatt megtanulták a magyar nyelvet. Akik nem tanultak meg magyarul, azok továbbra is az almási plébánia lelki gondozása alatt maradtak, ugyanis a tataházi pap nem értette a bunyevác nyelvet.
Azután 1877-ben báró Rudics József almási birtokos adományából megépült Matheovicson az iskola, ahol dalmát és magyar nyelven tanított egy tanító. 1927 óta postakirendeltség muködik a faluban. 1927-ben községházát és jegyzolakot, 1929-ben egytantermes iskolát és tanítólakást építtetett a község. 1928-ban mezogazdasági szeszgyárat létesítettek. Gazdakör muködött, amelynek 1929-tol könyvtára is volt. A levente egyesület részére 1931-ben építették a loteret. A falu római katolikus temploma közgazdálkodásból, 1936-ban épült, és egy ideig saját plébánossal, egyházközségként muködött. Jelenleg a községben két kiskereskedelmi bolt és két vendéglátohely muködik.
Mátételke község Bács-Kiskun vármegye déli részén található nagy múltú település, amely a történelem folyamán többször újratelepült. Címere: álló csücskös-talpú pajzs kék mezeje a pajzsfoben vágott. A felso mezoben lebego ezüst felhofoszlányokból vörös ruhás, arany glóriás kiterjesztett ezüst szárnyú angyal látszik növekvoben, jobbjában arany markolatú, ezüst pengéju pallost tart a feje fölé, baljával zöld pajzsot tart maga elé, melyen ezüst kereszt rajzolódik ki. A vágás alatti mezo hasítással osztott, jobb oldalának zöld udvarán enyhén balra forduló magveto parasztember all fekete, lehajtott karimájú kalapban, ezüstös ingben, fekete nadrágban és ezüst szíjú fekete bocskorban; nyakába akasztott barna köténybol, melyet bal kezével tart, jobbjával arany gabonaszemet szór. A bal oldali mezo ugyancsak zöld udvarán jobbra nézo, arannyal fegyverzett kétfarkú, ágaskodó vörös oroszlán lép jobbra, bal mancsán liliomos csúcsú arany jogart tart, jobb hátsó lábával vörös turbános, aranyos török harci sisakra lép. A pajzs felso élén vörös bélésu, arany rostélyú, ezüst tornasisak fordul enyhén jobbra, rajta ötágú arany leveles-koronával. Foszlányok jobbról és balról vörös és arany.
A település valószínuleg a tatárjárás után egy pontosabban nem azonosítható Máté nevu birtokos tulajdona volt, aki itt templomot is építtetett, amirol az elso okleveles említésben Mátyusegyháza néven fordul elo. Ez a templomos hely 1341-ben valószínuleg a mai községhatár nyugati részén állt Borsod szomszédságában (propter Borsod). Középkori történetébol számos forrás tanúskodik, rendszerint hatalmaskodási jobbágyok is részt vesznek fosztogató, megtorló akciókban), a kunokkal kapcsolatos jogi ügyletek, amelyekbe olykor Ozorai Pipo hadvezér és Szilágyi Erzsébet nagyasszony is bekapcsolódott. A török harcok idején a nagyon elnéptelenedett birtok keleti felét az 1570-es években délvidékrol érkezett rácok ülték meg, ekkor kaphatta ez a rész a késobbiekben használt Mateovics elnevezést, min a nyugati terület megtartotta az eredeti Máté(egy)háza elnevezést. A rácok ugyan a század végén továbbálltak, a Mateovics nevet azonban örökölték a török kiuzése során (1686) újra elpusztásodott helységbe betelepített dalmaták (bunyevácok). A település csak 1904-ben nyerte vissza az eredeti tulajdonost idézo Mátételke elnevezést. A község lakosai az évszázadok folyamán elsosorban gabonatermesztéssel foglalkoztak, de a Kígyos-ér lecsapolásáig az állattartás is jelentos volt. Mivel az hajdan az oszi búza vetése, 1923-tól neves gazdakör muködik itt, s a lakosság a szövetkezeti mozgalomból is kivette a részét, mindeme összefüggésnek szimbolizálására emeltük a címerbe a magveto gazdát.
A település a századok folyamán számtalan birtokos kezén fordult meg. Kezdetben a Bátmonostori Töttösök, majd a Kisváradiak, a Bormenissza polgár örökösök, Czoborok, Billardék a Grassalkovicsok stb. birtokoltak itt. A terület keleti felére (a község mai területét) 1747. október 28-án adományozta Mária Terézia a török elleni harcokban kitunt Piukovics család János nevusarjának, utódai, akik sokat tettek a község felemelkedéséért, a múlt század közepéig birtokoltak itt. Az egykori birtokosokra , elsosorban a Piukovicsokra emlékezve került a címerbe az arannyal fegyverzett vörös oroszlán. Az oroszlán mancsában lévo Anjou-liliomban végzodo jogar pedig azt idézi, hogy a falu az Anjou-korban már virágzó település volt. A község templomának partónusa Szent Mihály arkangyal, akit a szent hagyomány „a mennyei seregek vezérének” tekint, s akinek oltalmában ma is ajánlják magukat a közösségüket római katolikus vallású lakosok, ennek a jegyében került a címerbe. A címer felett a sisak azoknak a helybeli hosöknek állít emléket, akik századok folyamán így az elso és második világháború alatt is életüket aldozták a hazáért és a szabadságért. A sisakon a helyi autonómia, az önkormányzatiság kifejezése. A foszlányok a heraldika legelokelobb mázai: arany és vörös. Ezek jobbról és balról övezve a címert a jövobe vetett hitet, a felvirágzás reményét és lehetoségét ígérik, amelyért a község szorgalmas és kitartó népe az eljövendokben is dolgozni fog.
Cím: Mátételke Kossuth u. 2.
Tel: +36 (79) 344 630
E-mail: [email protected]
Web: http://www.matetelke.hu/
