A második világégés évekkel tovább tartott volna, ha az angliai Bletchley Parkban dolgozó kódtörők nem fejtik meg a náci Németország szupertitkos rejtjelező készüléke, az Enigma kódolását.
A németek feltörhetetlennek hitték a titkos katonai és diplomáciai üzeneteik továbbítására használt Enigmát.
Winston Churchill szerint a második világháborút a Bletchley Parkban tevékenykedő kódfejtők nyerték meg, több évvel le is rövidítve a világégést. Munkájuk nélkül a háború még legalább két évig elhúzódott volna a történészek becslése szerint.
Az Enigma feltörése nélkül aligha történhetett volna meg a második világháború menetében döntő változást jelentő Overlord-hadművelet, az angolszász szövetségesek 1944. június 6-án végrehajtott sikeres normandiai partraszállása.
De az angliai csata, az Atlanti-óceán északi térségében vívott véres konvojháború és az afrikai hadjárat sikerében is megkerülhetetlen szerepe volt a kódtörők munkájának.
Professzorok és keresztrejtvényfejtők háborúja
Buckinghamshire-ben található az a békebeli hangulatot árasztó Tudor-stílusú kastélykomplexum, Bletchley Park, ahol az egyetemi professzorokból, matematikusokból, sőt rejtvényfejtőkből és hivatásos kémelhárítókból verbuvált kódfejtő csapat a második világháború évei alatt igyekezett feltörni az ellenség titkosított üzeneteit.
1940 nyarán, az angliai légi csata idején Winston Churchill, az Egyesült Királyság háborús kabinetjének miniszterelnöke, mivel Londont folyamatosan bombázták a németek, a fővárosból a buckinghamshire-i Bletchley Parkba költöztette a kormány Code and Cypher Schoolját (Kód- és Titkosírás-iskoláját).
Hosszú éveken át itt dolgoztak éjt nappallá téve a kódfejtők
azon iparkodva, hogy munkájukkal hozzájáruljanak a hitleri Németország legyőzéséhez. Munkájuk fókuszában a németek által feltörhetetlennek hitt Enigma megfejtése állt, amellyel a Wehrmacht haderőnemei és főparancsnokságai közti titkos, kódolt katonai kommunikáció zajlott.
A háború után is titok lengte körül az intellektuális fronton vívott csatát
A háború végére már 12 ezer ember dolgozott a kódfejtő központban, közülük sok szakértőt egyenesen a közeli patinás egyetemről, Cambridge-ből toboroztak.
Voltak köztük matematikusok, keresztrejtvény-szakértők, sakkbajnokok és egyetemi tanárok.
Természetesen az itt dolgozókkal szemben nagyon fontos követelmény volt a megbízhatóság és az abszolút titoktartás.
Egészen az 1970-es évekig szinte senki sem tudott a Bletchley Parkban működött központról, mert csak ekkortól váltak elérhetővé azok a titkosított iratok, amelyek a Bletchley Parkban folytatott munkát dokumentálták.
Az Enigma egy olyan, írógéphez hasonló elektromos eszköz volt, amely véletlenszerű kódokat produkált forgó tárcsái működtetésével.
Anglia sorsa a tengeri szállítmányoktól függött, amelyeket – főleg a háború elején – a német tengeralattjárók súlyosan veszélyeztettek. A szigetország számára tehát létkérdés volt az U-Bootok kódolt rádióadásainak megfejtése. Az Enigma történetének kezdete a két világháború közti időszakra nyúlik vissza.
Munkába lép a látnokokat is alkalmazó kódfejtő iroda
A lengyelek az első világháború vége és az önállóságuk kivívása után is fenyegetve érezték magukat a németektől.
Emiatt a háború után is aktív elhárító tevékenységet folytattak Németországgal szemben,
lehallgatva és megfejtve katonai, diplomáciai üzeneteiket.
Marian Rejewski 1932-ben. A lengyel matematikus munkássága nélkül nehezen lehetett volna feltörni az Enigmát.
FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS/JANINA SYLWESTRZAK
Létrehoztak egy titkosítási irodát, a Biuro Szyfrówot, ahol nemcsak kódtörők és nyelvészek, hanem látnokok, sőt parapszichológusok is dolgoztak. 1928-tól a lengyel dekódolási kísérletek kudarcba fulladtak, mivel a németek változtattak rejtjelezési módszerükön. Az iroda ezért matematikusok segítségét kérte: három elismert szakértőt, Marian Rejewskit, Jerzy Rózyckit és Henryk Zygalskit kérték fel a feladatra. A szakemberek az elfogott üzeneteken statisztikai teszteket végeztek, és megállapították, hogy az első hat karakter az indikátor – információ a kulcsról –, és hogy polialfabetikus titkosítást használnak, vagyis az eredeti szöveg összes betűjét másik betűre cserélik. Azt is megállapították, hogy a kódolt betű az eredetinek a szövegben elfoglalt helyétől is függ.
A húszas években kereskedelmi forgalomba került
Az ok, amiért a lengyelek egyszerre csak nem boldogultak a dekódolással, az volt, hogy a németek gépi titkosításra álltak át. Az Enigma nevű kódológépet 1918-ban Arthur Scherbius német mérnök szabadalmaztatta, és 1926-ban kereskedelmi forgalomba került, mivel eredetileg az üzleti világba szánta, de ott nem vált be. A hadsereg azonban kifejlesztette az Enigma katonai változatát, és 1926-tól a haditengerészet, 1933-tól pedig a légierő is alkalmazta, majd 1939-re a Wehrmacht összes fegyverneménél rendszeresítették.
A lengyel titkosszolgálat az 1920-as években, amikor még kereskedelmi forgalomban voltak e gépek, vett belőlük néhány példányt, és ezeket felhasználva úgynevezett „bombákat” építettek, azaz olyan szerkezeteket, amelyek mechanikusan próbálgatták az adott kombinációkat. A kereskedelmi változatból volt példányuk a lengyel matematikusoknak, így rájöttek, hogy a németek ezt használják katonai célokra is.
Lengyel matematikusok törték fel először az Enigmát
Hans-Thilo Schmidt német kém, aki a német hírszerzés Enigma-parancsnokságán dolgozott, az 1930-as évektől
információkat adott el a francia titkosszolgálatnak,
ők pedig továbbadták a lengyel hírszerzésnek, ilyen módon hét év alatt több kódkönyv került a lengyelek birtokába. (Egy kódkönyv negyed évre előre tartalmazta a napi kódokat.)
Ezenkívül Schmidt két fotót is átadott a franciáknak a használati utasításról, és néhány utalást a gép huzalozásáról. Szükség volt még az üzenetkódra is.
A lengyelek ezt is meg tudták fejteni, mivel a német operátorok hibáztak a kódolás folyamán.
Marian Rejewski, Jerzy Rózycki és Henryk Zygalski részére – sikeres munkájuk további folytatásához – külön hivatalt létesítettek 1932-ben. Az Enigmát először nekik sikerült megfejteniük, még ugyanebben az évben.
1938-ban azonban a németek továbbfejlesztették a készüléket,
amelybe még két további tárcsát építettek be az addigi három mellé. Ezzel jelentősen megugrott a kombinációk száma, és ezt a lengyel kódtörők már nem tudták megfejteni, ezért 1939-ben a franciákhoz és az angolokhoz fordultak segítségért.
Kalandos úton szerezték meg a németek kódkönyvét
A németek, amikor még két további tárcsa beépítésével megsokszorozták a lehetséges kombinációk számát, úgy gondolták, hogy ezzel megfejthetetlenné tették az Enigmát, ám a brit és lengyel kódtörők az Alan Turing brit matematikuszseni és Tommy Flowers (Thomas Harold Flowers) brit mérnök által megépített Colossusszal, valamint annak elődjével, a Bombával (The Bomb) feltörték a németek kódolt üzeneteit.
A Colossus volt a világ első programozható, digitális, elektronikus számítástechnikai eszköze.
Turing a lengyelek „bombáit” továbbfejlesztette, megsokszorozta, és ennek segítségével törte fel az Enigmát. E kódfejtő gépek a kombinációsorok áttekintésével keresték a megoldást.
(A megfejtett információk fedőneve Ultra volt.) A teljes sikerhez azonban szükség volt a németek kódkönyvére, mert a háború alatt naponta változtatták a kódokat.
Az M3-as haditengerészeti Enigma kódkönyvét kalandos körülmények között szerezték meg a britek, amikor 1941 májusában elfogták az U-110 német tengeralattjárót.
Az emberi ellenállás szellemét nem törheti meg a puszta technológia
Az Enigma megfejtésével nagyon sok életet mentettek meg, lerövidítve a háborút.
Winston Churchill szerint a Bletchley Park kódtörői nélkül Anglia elvesztette volna az atlanti csatát, és Dönitz admirális „szürke farkasain”, a német tengeralattjárókon sem tudott volna felülkerekedni.
„A második világháború történetét a titkos hadviselés tényeinek ismeretében vizsgálva meglepő következtetés adódik: A küzdelmet végső soron nem a pusztító hadi gépezetek döntötték el, hanem az, hogy a szabad ember legyőzhetetlen, hogy a szabad lélek leleményes. Az emberi ellenállás szellemét nem törheti meg a puszta technológia” – emlékezett meg a Bletchley Park kódtörői munkásságának jelentőségéről Sir William Samuel Stephenson, az MI6 alapítója.
Az Enigma és a „bombák” sorsa a háború után
Churchill az európai hadszíntéren folyó harcok 1945. májusi befejeződése után – nehogy rossz kezekbe kerüljenek – elrendelte a gépek megsemmisítését. Az 1970-es évekig a Bletchley Parkban folyt munkáról az ott dolgozókon kívül senki sem tudott.
Az Enigma feltörésére vonatkozó információk titkossága miatt
az NSZK tengeri határőrsége még az 1950-es években is használta a gépet.
A háború alatt nagyjából 100 ezer ilyen készülék volt forgalomban, ezek jelentős része 1945 után a fejlődő országokhoz került, ahol egészen az 1970-es évekig használatban maradtak.
Forrás: origo.hu, wikipedia.com
