A magyar labdarúgó-válogatott egy, a vártnak megfelelően küzdelmes mérkőzésen játszott gól nélküli döntetlent Podgoricában Montenegró ellen.
Bár a számok és az előjelek inkább a mieink mellett szóltak, a meccs összképe alapján mégsem lehet elégedetlen Marco Rossi csapata a döntetlennel.
A folytatásban azonban biztos, hogy ennél több kell, és ezzel a játékosok is tisztában vannak.
A magyar válogatott második Európa-bajnoki selejtezője előtt kevesen voltak, akik aláírták volna a 0-0-s eredményt. A magyar drukkerek, a stáb és a játékosok hozzáállása is érthető. Utóbbiak profiként mindig győzelemre készülnek, míg a drukkerekben az angolok kétszeri és németek egyszeri – ráadásul idegenbeli – legyőzésének emléke él. De, hogy ne menjünk ilyen messzire: Szoboszlai Dominikék márciusban nagyszerű első félidei játékkal valósággal kiütötték Bulgáriát a Puskás Arénában. A 3-0-s végeredmény egyértelműen a vendégekre nézve volt hízelgő.
A legfrissebb hírek itt!
Ilyen előzmények után, és tudva, hogy a montenegrói csapat legutóbb hazai pályán 2-0-ra kikapott a csoportunk favoritjának tartott Szerbiától,jogos volt az optimizmus és a szurkolói elvárás, hogy győzni kell Podgoricában.
Ahova a csapat pénteken egy Telkiben megtatott edzés után érkezett, az aprócska Városi Stadionban éppen csak körbe néztek a játékosok pénteken kora este. A helyieket nem mozgatta meg különösebben a meccs, de volt olyan, aki azt mondta szombat délelőtt, hogy, ha a magyar csapat a meccs elején rúg egy gólt, azzal gyorsan megtörheti a hazai együttest.
Ehhez képest egészen máshogy alakult a mérkőzés. Az első félidőben nagyjából 40 percben az történt, amit a hazaiak akartak, a magyar csapatnak alig volt a korábbiakban megszokott, szépen felépített támadása, Ádám Martin a 9-es pozíciójában szinte nem találkozott a labdával, a széleken nem tudtunk a hazaiak mögé kerülni, az egyetlen veszélyes helyzetünk után Nagy Ádám fejesét követően pedig Dibusz Dénes kapujának felső lécén csattant a labda.
Nem igazán értettük, hogy miért kezdett ennyire idegesen a magyar csapat, a mieink játéka néha olyannak tűnt, mintha a fiúk először játszanának együtt, egy csapatban.
Nem volt véletlen, hogy már a félidő közepén elkezdtek melegíteni a magyar cserejátékosok. Marco Rossi is érezte, hogy előbb vagy utóbb változtatni kell, és a végül az 59. percben pályára küldöttCsoboth Kevin és Varga Barnabás beállásával valóban élénkebb lett a mieink támadójátéka.Ekkor már volt rövid ideig tartó mezőnyfölényünk, és kisebb helyzeteink is adódtak, de összességében úgy tűnt, a mieink nem lesznek csalódottak az egy ponttal. És igazából a montenegrói csapat sem tűnt csalódottnak a lefújás után, mert, noha közelebb álltak a győzelemhez, de Dibusznak valójában egyszer sem kellett nagyot védenie.
„Örülök az egy pontnak, mert nem játszottunk túlságosan jól.
Sok játékosunknak ma rossz napja volt, a múltban egy ilyen meccsen biztosan kikaptunk volna. Fontos a jövőre nézve az egy pont.
Kedden újabb meccs jön, azon jobban kell játszanunk” – mondta a lefújás után Marco Rossi, és tulajdonképpen minden állítása a helyén van, ha akarnánk sem tudnánk vele vitatkozni.
Miodrag Radulovics, a montenegrói csapat szövetségi kapitánya érthetően csalódottabb volt, hiszen övéi, ha nem is sokkal, de azért közelebb álltak a gólszerzéshez.
Örülünk az egy pontnak, de félig üres a pohár, mert irányítottunk az első félidőben,összességében pedig több lövésünk és szögletünk volt, de helyzeteink is csak nekünk voltak, és említhetném még a kapufát is” – mondta a montenegrói szakvezető, aki kiemelte, immár a csoport mindkét favoritja ellen megmutatták, hogy jó játékra képesek, de azt sajnálja, hogy ennek ellenére nem találtak kapuba, így csak egy pontot szereztek ezeken a találkozókon.