MARY CELESTE LEGENDÁJA
1872. december 5-én a Dei Gratias nevű hajó, Morehouse kapitány irányításával úgy 600 mérföldre lehetett Portugália partjaitól, amikor összefutott a Mary Celeste hajóval, amely kifeszített vitorlákkal, látszólag céltalanul szelte a vizet. Mivel a Mary Celeste nem felelt a Dei Gratiasról leadott jelzésekre, Morehouse kapitány átküldte három emberét, akik érdekes módon egy árva lelket sem találtak a hajón, amelyről a mentőcsónakok is hiányoztak.
A Mary Celeste Benjamin Briggs (37) kapitánnyal 1872. november 7-én futott ki New York kikötőjéből, a fedélzeten a kapitány feleségével, kislányával és egy nyolctagú legénységgel. A hajó 1700 hordónyi alkohollal az itáliai Genovába tartott. A Dei Gratias matrózai a hajófenéken megtalálták az 1700 hordó italt, valamint hat hónapra elegendő élelmet. A Mary Celeste kifogástalan állapotban volt, a hajófenék és a fedélköz között felgyülemlett viszonylag nagyobb mennyiségű víz ellenére. A hajónapló utolsó bejegyzésének dátuma november 25-e volt, amely arra utal, hogy a hajó már 15 napja bolyongott utasok nélkül, és mintegy 500 mérföldet tett meg. A hajózási könyveknek, a szögmérőnek és a kronométernek nyomuk veszett. A tat hat kabinjának ablaka be volt deszkázva, tovább fokozza a rejtélyt, hogy a konyhában a Dei Gratias matrózai egy még meleg csirkét és gőzölgő teát találtak. Úgy tűnt, mintha a legénységnek hirtelen kellett volna elhagynia a hajót.
A vitorlást Gibraltár kikötőjébe vezették, ahol különféle vizsgálatoknak vettették alá, de az alapos nyomozás sem hozott eredményt. Maradtak a találgatások, hogy vajon miért maradt magára a hajó, és hová tűnt a legénység?
A beáramlott vizet és egy körülbelül kétméteres friss repedést leszámítva, nem találtak egyéb külsérelmi nyomot a hajón. Az egyik elmélet szerint a legénység felöntött a garatra, megölte a kapitányt családjával együtt, majd a mentőcsónakokkal elmenekültek; de nem kerültek elő holttestek, és a hajón nincs nyoma dulakodásnak vagy bármilyen más erőszakos cselekménynek, amely egyúttal elveti a kalóztámadás elméletét is. Egy másik vélemény szerint a legénység megijedt, amikor a víz beáramlott, úgy gondolták, és az elsüllyedéstől való félelmükben elmenekültek, majd valószínűleg a tengerben lelték halálukat. A találgatások azonban itt nem értek véget, egyesek arról beszéltek, hogy a hajót egy óriási polip vagy vízi szörnyeteg támadta meg, mások arra gondoltak, hogy a legénység megőrült, ezért hagyta el a hajót, sőt, voltak, akik a földönkívüliek számlájára írták a történteket.
Annyi bizonyos, hogy a Mary Celeste nem a legszerencsésebb sorsú hajók közé tartozott. Első kapitánya még az első út előtt meghalt. Még 1856-ban a hajó Key Westnél zátonyra futott. 1864. június 10-én, amikor még a hajót Amazonnak hívták, az egyik kapitánya, Heri Winchester, Boston kikötőjében megfulladt. 1867-ben ismét hajótörést szenvedett Cap-Breton szigeténél, amikor Angliából tartott hazafelé. Ekkor az új hajótulajdonos Mary Celestere keresztelte a vitorlást, de a hajó a névváltoztatás után sem menekülhetett sorsától: 1872-ben bekövetkezett az a dráma, amelynek kapcsán a világon megismerték a hajó nevét. A Mary Celestet, amely körülbelül tizenhétszer cserélt gazdát, még ezek után is vízre bocsátották. Utolsó kapitánya, G.C. Parker 1885 januárjában, egy kis biztosítási csalást szeretett volna végrehajtani, amikor szándékosan egy korallzátonynak vezette a hajót Haitinél. A kapitányt feljelentették, de még a tárgyalás előtt meghalt.
Forrás: Mommo; Képek: Google;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu;
Cím: II ker. Mary Celeste legendája
Tel: 0036705322177
E-mail: [email protected]
Web: www.hirmagazin.eu
