Martinkai legelő

2014-09-16

A város különleges természeti értéke a Hajdúsági Tájvédelmi Körzet részét alkotó, pusztagyepekkel, nedves homoki rétekkel tarkított martinkai legelő és a hozzá kapcsolódó tölgyes, amely a település külterületén található. Hajdúsámson igen jelentős mintegy 82 ha természetvédelmi területtel rendelkezik.

Hajdúsági Tájvédelmi Körzet

A Budapest felől érkező látogató Debrecent elhagyva Hosszúpályi, Vámospércs, vagy Hajdúsámson irányába haladva érzékeli, hogy a Tiszántúl fátlan rónaságát, a Hajdúhát nagytáblás szántóföldjeinek helyét változatos, buckás, erdős tájak váltják fel, amelyek a határon túl, Erdély irányában folytatódnak.

A Nyírség hazánk második legnagyobb futóhomok vidéke, annak a hatalmas, 120-300 m vastag hordalékkúpnak a maradványa, amelyet a pleisztocén folyamán az ÉK-i Kárpátokból, Erdély Ny-i részéből lefutó, s itt áthaladó folyók halmoztak fel. Az utolsó eljegesedés idején a Bereg-Szatmári síkság és a Bodrogköz megsüllyedése miatt a folyók más irányt vettek, s ezután a felszín alakításának szerepét a szél vette át. Az utolsó jégkorszak északias szelei alakították ki a ma is elénk táruló felszínt, építették fel a tájra jellemző 0,5-1,5 km hosszú, a 18-20 m-es magasságot is elérő jellegzetes formájú, ún. parabola és szegélybuckákat, melyek között részben az ősi folyóvizek által hátrahagyott, részben a szél által kimélyített ÉK-DNY irányú mélyedések, völgyek jöttek létre. Ezen nedves, tocsogós, lefolyástalan ún. nyírvízlaposok a jégkorszak végső szakaszában és az az utáni hűvös-nedves időszakban alakulhattak ki, s napjaink „vízrendezéséig” menedéket nyújtottak e hajdani kor élővilágának az azt követő szárazabb, melegebb periódusokban is.