Marilin Monroe
Minden idők legismertebb platinaszőke filmcsillaga, az amerikai filmtörténet talán legellentmondásosabb alakja, ki életében is legalább annyira legendás volt, mint most, halála után 42 esztendővel. Ugyanis máig megoszlanak róla a vélemények, hogy valóban tehetséges színésznő volt, vagy csak egy szexbomba, aki a fél világot – köztük az Egyesült Államok elnökét is – megőrjítette.
Norma Jean Baker néven született Los Angelesben, 1926. június 1-jén. Apja, Edward Mortenson ekkor talán már nem is élt. Azt pedig ma már a feledés jótékony homálya fedi, hogy anyja, Gladys Monroe elvált-e férjétől, Bakertől, vagy csak külön éltek. Vannak vélemények, melyek szerint Stanley Gifford volt a kis Baker apja. A lány Clark Gable-t tartotta annak kamaszkorában. Nem nevezhető fényesnek, de még csak zökkenőmentesnek sem az indulás. A családban többen küzdöttek elmebéli problémákkal, nagyanyja és anyja évekig lakott elmegyógyintézetben, míg a nagypapa Monroe amerikai elnök leszármazottjának tartotta magát. Norma Jean anyja filmgyári csoportvezető volt, de figyelmét egyre inkább az alkohol felé fordította, így lánya nevelésére sem tudott kellő gondot fordítani. A kislány volt nevelőszülőknél, majd később anyja újra magához vette, de amikor rohamai miatt kórházba vitték, a kislány nyolcévesen árvaházba, majd anyja barátnőjének anyjához került. Nem is volt csoda, hogy a lelkileg kiüresedett lány 16 évesen hozzáment az első férfihez (Jim Dougherty), aki 1944-ben bevonult katonának, Norma Jean pedig egy hadiüzembe ment dolgozni, hogy ott kapargassa össze a megélhetéshez szükséges kis pénzt. Ott fedezte fel André de Dienes, a magyar fotós, akivel bejárta a vadnyugatot. Közben kiszőkíttette a haját, és amikor válását 1946-ban kimondták, már a legolvasottabb magazinok címlapján volt látható.
A keresett modell nemsokára a 20th Century Fox figyelmét is felkeltette, akik heti 125 dolláros fizetésért alkalmazták, s ő nemsokára – immár Marilyn Monroe-ként – egy aprócska szereppel a filmvásznon is debütált. A szakma fortélyait a hollywoodi Actors’ Lab berkeiben sajátította el, de alig egy év elteltével átigazolt a Columbia Pictures-höz, majd a Marx fivérek Love Happy című komédiájában tűnt fel. A kis szerepek világából azonban az azóta elhíresült aktnaptárral próbált kitörni.
Első sikerét John Huston Aszfaltdzsungelében aratta, mit új ügynöke, Johnny Hyde révén kapott meg. Később visszakerült a Foxhoz, de a stúdió vezetése továbbra is a „szexi szőke” kategóriában próbálta tartani. Ismét kis feladatokat bíztak rá, és ismét fotók révén próbált érvényesülni, pl. úgy, hogy hálóingben vonult végig a filmgyár főútján. Végül 1952-ben az RKO Clash by Night (Éjszakai összecsapás) című mozifilmje hozta el számára a kiugrást, amihez nagymértékben hozzájárultak a megjelenés hetében közzétett meztelen fotók is, melyeket pár évvel azelőtt készítettek róla. A Fox azonnal akarta kamatoztatni Monroe tehetségét, így a Niagara, Az urak a szőkéket szeretik, és a Hogyan menjünk férjhez egy milliomoshoz? című könnyed filmekben szerepeltették, melyek máig a színésznő legemlékezetesebb alakításai közé tartoznak. A Szőkék előnyben című filmjét áthatotta személyisége, mitől nagy komikaként kezdték emlegetni, de akkor már ő is érezte, hogy a film felfalja a lelkét. ő volt a sztár Hollywoodban a Hogyan házasodik egy milliomos premierje után, de aludni már nem tudott. A Fox három filmjén 25 millió dollárt keresett, míg ő csak heti ezret kapott. Nagy harcokat kellett vívnia a pénzért és a szerepekért, miközben ő maga gyenge és törékeny volt.
Népszerűségét erősítette a baseball-királlyal, Joe DiMaggióval kötött ismeretsége, kivel 1951-ben házasságot is kötött. A frigy ugyan csak kilenc hónapig tartott, de a baseball-sztár ezután is Monroe közelében maradt. Marilyn népszerűsége tovább nőtt, amikor Koreában katonák előtt lépett fel és kilógatta magát egy helikopterből. Maradandót alakított a Hét év vágyódás című filmben, miben a metrószellőző fölötti híres jelenete is látható. Szerepeibe könnyen illeszkedett bizonytalan énje, mi a munka során csak nehézséget okozott. Órákat késett a forgatásokról, elfelejtette a szövegeket. Milton Greene előnyösebb szerződést kötött számára a Fox-szal, együtt létrehozták a Marilyn Monroe Productionst. Arthur Millerrel, Greene-nel és Lee Strasberg rendezővel állt kapcsolatban, mindegyik támogatta a karrierjét. Marilyn egy évig járt Miller, Amerika nagy drámaírója után, akivel 1956-ban házasságot kötött, és kedvéért a zsidó hitre is áttért.
A szakma fanyalgása ellenére – vagy épp amiatt – szüntelenül igyekezett kitörni a skatulyákból, s sikerei csúcsán, 1957-ben New Yorkba költözött, hogy Lee Strasberg Actors stúdiójában képezze tovább magát. Ezzel persze azonnal kiváltotta a Fox ellenzését, s 1956-ban mégis kénytelen volt visszatérni. Nem is akárhogyan: az Autóbuszmegálló züllött bárénekesnőjeként végre sikerült némiképp lecsendesítenie a tehetségét megkérdőjelező kritikákat.
Három évvel később megkapóan bájos figurát alakított Tony Curtis és Jack Lemmon társaságában a Van, aki forrón szereti című filmben, melyet már súlyos magánéleti gondokkal, gyógyszer- és alkoholfüggőséggel végzett, egyre kezelhetetlenebb depresszióval és a környezete számára egyre kevésbé elviselhető sztárallűrökkel. A film élete legnagyobb alakítása lett, de partnerei idegeire ment tévesztéseivel, mondatait – a hibázás elkerüléséért – a díszletfiókba ragasztották be.
A Szeressünk! című filmet Yves Montand-nal forgatta, mi újabb flörtöt hozott magával. Monroe higgadtabb volt ugyan, de rosszul játszott. A Nevadában forgatott Kallódó emberek forgatókönyvét Miller – akivel kapcsolata megszűnt – naponta javította. A forgatás után Clark Gable, akihez Monroet igaz érzelmek kötötték, meghalt. Marylin ezután Yves Montand-ba, DiMaggióba, Frank Sinatrába próbált kapaszkodni.
Millertől a bíróság 1961. január 20-án mondta ki a válást, pontosan J. F. Kennedy beiktatása napján. Marilyn életében álmatlan, depressziós, kórházas időszak következett, amelyből csak az emelte ki kissé hangulatát, hogy felkérték: születésnapi partiján köszöntse Kennedy elnököt. Új szerepet is kapott, de azt megbízhatatlansága miatt elvették tőle, amiért pedig beperelte a filmgyárat.
New Yorkban A vágy villamosát játszotta színpadon, és nyugtatón élt. Utolsó estéjén, 1962. augusztus 5-én Los Angelesben Robert Kennedyvel, az elnök öccsével volt egy összejövetelen. 1962. augusztus 5-én pedig holtan találtak rá lakosztályában. Halála is olyan talányos, mint egész élete: lehet, hogy a Kennedy-testvért a baloldali író volt feleségével akarták hírbe hozni, vagy egy miatta elkövetett öngyilkossággal zsarolni? Hogy halálát az ő megrendelésükre a CIA rendezte meg, ma már talán nem is annyira lényeges. A vizsgálat sok kérdést nyitva hagyott. A hivatalos verzió szerint Marilyn halálát gyógyszer-túladagolás okozta. Marilyn Monroe azonban ma is egyike az össz.-amerikai idoloknak, akiknek szinte emberfelettivé vált mítoszához éppúgy hozzájárultak a botrányok, mint a tehetségét és személyiségét övez? legendák.
Lee Strasberg temetésén a következőket mondta: „Más is akadt, aki gyönyörű szép volt, mint ő, ám benne volt valami más is, amit az emberek megláttak és amivel azonosultak. Sugárzása volt, sóvárgás és vágy áradt belőle, ettől volt más, mint a többi ember, ebből a sugárzásból akart részesülni mindenki, aki ismerte, gyermeki naivitásából, amely csupa félénkség volt, de csupa elektromos feszültség is”.
Forrás: sulinet.hu Képek: Google;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu;
Cím: Nem köthető városhoz Marilyn Monroe
Tel: 0036705322177
E-mail: szerkesztoseg@hirmagazin.eu
Web: www.hirmagazin.eu
