A Mecsek északi részén egy 340 méter magas sziklacsúcson dacolnak az időjárással Márévár falai. E helyen már a rómaiak építettek egy őrtornyot, mivel felismerték a magaslat katonai jelentőségét. Az építmény azonban a honfoglalás idejére elpusztult.
Az eddig végzett régészeti feltárások és egykorú oklevelek alapján a tatárjárás utáni nagy várépítések korszakába tehetjük Márévár erősségének keletkezését, építésének pontos ideje nem ismert.
A XIV. század elején, az Árpád-házi uralkodók férfiágon való kihalása után megszállták a rettegett Kőszegi nemzetség fegyveresei. A megkoronázása után hatalmát fokozatosan megszilárdító I. Károly király 1313-ban foglalta vissza, majd három év múlva egy fennmaradt oklevél szerint jutalmul az akkori várnagynak Bogár Istvánnak adományozta, aki ellenállás nélkül hódolt meg a királyi csapatok előtt.
A következő évszázadokban az erődítményről magát „Máréinak” nevező nemesi família tagjai tartották birtokukban. Az utolsó családtagtól örökösödési szerződéssel 1468-ban a Várday família tulajdonába jutott, majd amikor Várday János 1526-ban, a mohácsi csatában elesett, a várat testvére kerítette hatalmába. Tőle ostrommal Bakics Pál foglalta el, aki reneszánsz stílusban átalakíttatta, ennek az építkezésnek több tárgyi emléke is előkerült a XX. század során.
A kor hadászati elvei – és a fenyegető török veszély – azt is megkívánta volna, hogy a vár védműveit korszerűsítsék. Ez azonban elegendő anyagi eszköz hiányában nem történt meg, mindössze egy kisebb méretű rondellával sikerült bővíteni az erődítményt. Így – miután a közeli Pécs 1543-ban török kézre került – Márévárt is elfoglalták a hódítók.
Bár a hódoltság határainak északra tolódásával a vár katonai jelentősége csökkent, a megszállók helyőrséget tartottak benne, sőt tornyokkal tagolt palánkvárral is körbevették.
Az erősség Pécs visszafoglalása után szabadult fel végleg, ekkor már romos állapotban volt. Feltárására az 1960-as évektől megindult munkálatok során került sor, és részben restaurálták is. A kedvelt kirándulóhellyé vált, könnyen megközelíthető épületegyüttesben vártörténeti kiállítás is várja az érdeklődőket.A községtől, mintegy 5 km-re emelkedő Várhegy csúcsán épült a szabálytalan alaprajzú, ötszög alakú, kb. 2 m vastag fallal körülvett vár.
A várudvar keleti oldalában a falhoz épült egy emeletes palotaszárny, emeletére egyenes karú falépcső vezetett a nyugati homlokzat előtt. A palota déli és nyugati oldalához különböző rendeltetésű gazdasági épületek csatlakoztak az udvarra néző ablakokkal és ajtókkal.
Az udvar északnyugati sarkában sziklába vágott ciszterna épült a vár vízellátásának biztosítására. Az erősség védelmét a vár fala és ennek felső szintjén épült védőpártázatos folyosó látta el. E zárt falat csak az északi oldalra helyezett kisméretű bejárat szakította meg, amely alatt egy alagút húzódott, és a vár ciszternájába torkollott.
A bejárat védelmére a vár északnyugati sarkától észak felé kettős árokrendszer épült. A feltárás során talált cölöplyukak alapján feltételezhető, hogy ezen a részen egy palánkfal is létezett.
Ugyancsak feltárásra került a vár délnyugati sarkától kiinduló és a keleti végén végződő félkör alaprajzú bástyafal alapja, valamint az északkeleti résztől keletre mintegy 12 m-re, a sziklába vágott, téglával bélelt farkasverem, melynek belső és külső oldalán talált cölöplyukak a fölötte átvezető fahidat tartó oszlopok helyei lehettek. Ennek közelében egy őrfülke maradványai is megfigyelhetők.
A vár keletkezésének időpontját és építőjének nevét nem ismerjük, minden bizonnyal azonban a tatárjárás után épült, de első említése csak az 1316-ban kelt oklevélben történik, amikor Károly Róbert király Bogár István mester részére kiadott adománylevelét átírja és megerősíti annak birtokában, ekkor ,,Castrum Mare” alakban fordul elő. Később, 1347-ben a vele rokon máréi Gunyafiak, Domokos és István itteni részüket 50 márkáért Becsei Töttösnek és Vesszősnek zálogosítják el. E két család 1358-ban egymás közt osztja fel a várat és annak tartozékait. A Gunyafiak 1393-ban visszaszerzik e zálogbirtokait, ami ellen bátmonostori Töttös László 1406-ban és 1407-ben tiltakozik.
Gunyafi Mihály e birtok felét 1432-ben a pécsi püspöknek zálogosítja el, de a következő évben már közte és bátmonostori Töttös László között ítéletileg osztják fel a várat és uradalmát.
A máréi uradalom örökösödési szerződés alapján 1505 előtt a Várady család tulajdonába került. Amikor Várady István a mohácsi csatában életét vesztette, Mihály nevű bátyja a várat erőszakkal elfoglalta, de Várady Istvánné parancsára Bakics Pál ostrommal visszavette.
Pécs elfoglalása után Máré vára is a török birtokába került, s 1545-ben a mohácsi szandzsákhoz csatolták.
Horvát Márk szigetvári várkapitánysága idején rác-törökök és magyarok lakták a várat, akiktől 1561-ben Zrínyi Miklós foglalta el és adta vissza a Várady családnak.
A vár valószínűleg a XVI. században lőporrobbanás és tűzvész következtében pusztult el, mert a XVII. század végén kelt oklevelek már mint elhagyott romot említik a pécsi püspök birtokában.
A várat az Országos Műemléki Felügyelőség az 1950-es évek végén feltárta és konzerválta. A régészeti munkákat G. Sándor Mária, a helyreállítás építészeti terveit Pusztai Ilona és H. Nándori Klára építészek (OMF) készítették.
Cím: Magyaregregy7332 Magyaregregy-Márévár, Várvölg
Tel: (+36) 72 390-510
E-mail: [email protected]
Web: http://marevar.netre.hu/tortenete.php
