Az 1848-as forradalom közvetlen előkészítésében, valamint a 15-i eseményekben részt vett, harminc évnél fiatalabb személyek. Márciusi ifjaknak az irodalomtörténet a radikális forradalmi szellem irodalmi képviselőit nevezi, Petőfi baráti körét, a magyar vidék céljaikkal rokonszenvező irodalmárait, a márciusi forradalom ifjú szónokait, a Márciusi Klub, majd az Egyenlőségi Társulat fiatal tagjait, a Marczius Tizenötödike és más radikális lapok politizáló írógárdáját.
A márciusi ifjak nevei és életkoruk a forradalom idején
– Ágai Adolf (12 éves);
* Bozzai Pál (19 éves);
– Bulyovszky Gyula (21 éves);
– Degré Alajos (28 éves);
– Emődy Dániel (29 éves);
– Farkas Lujza (Szathmáryné) (30 éves);
– Gaal Ernő (?);
– Hamary Dániel (22 éves);
– Hatala Péter (16 éves);
– Hermann Rosenfeld (?);
– Irányi Dániel (26 éves);
– Irinyi József (26 éves);
– Jókai Mór (23 éves);
– Kléh István (23 éves);
– Koplánszki Károly (18 éves);
– Korányi Frigyes (19 éves);
– Lehotzky Pál (27 éves);
– Nyáry Albert (20 éves);
– Oroszhegyi (Szabó) Józsa (26 éves);
– Pálffy Albert (28 éves);
– Petőfi Sándor (25 éves);
– Sebő Antal (18 éves);
– Sükei Károly (24 éves);
– Szathmáry Pál (?);
– Szegfi Mór (23 éves);
– Szikra Ferenc (?);
– Telepy Károly (19 éves)
– Vajda János (21 éves);
– Vasvári Pál (22 éves);
– Vidats János (22 éves);
Bozzai Pál
Bozzai Pál (bozzai) (Kővágóörs, 1829. január 10. – Zánka, 1852. június 24.) költő, a márciusi ifjak egyike.
Élete
Földbirtokos apa gyermeke volt. A pozsonyi evangélikus iskolában tanult, 1847-ben Késmárkon volt joghallgató. Az irodalmat Hunfalvy Pál szerettette meg vele. A jogi diploma megszerzése után Gulácson volt ügyvéd. A pozsonyi országgyűlésen gyakornokként volt jelen, az 1848. évi országgyűléssel Pestre költözött. Itt ismerkedett meg az ifjúság irodalmi törekvéseivel, versei magukra vonták Petőfi figyelmét is. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban önként vonult be katonának. Erdély határán adta meg magát. Előbb Temesvárra, majd Csehországba szállították. 1849. október 16-án már Josephstadtban (Bécs VIII. kerületében) volt besorozott osztrák katona. Sokat betegeskedett, és az állapota rosszabbra fordult, ezért 1852 tavaszán leszerelték. Gyógyulás és pihenés céljából Zánkára utazott a bátyjához, ahol 1852. június 24-én meghalt.
Munkái
Első versei a Jókai által szerkesztett Életképekben (1847.) jelentek meg és ott közölte műveit tovább is; itt jelentek meg (1848.) Kelet könyvei cz. költői elmélkedései, melyeket szabadságharczuk eszméinek hatása alatt Lamennais modorában irt; a Losonczi Phönixben (1851.) és a Budapesti Visszhangban (1852.) is jelentek meg versei. Munkáit Lévay József gyűjtötte össze és adta ki a költő életrajzával: Bozzai Pál hagyományai. Bpest, 1886. (I. Versek, II. Kelet könyvei. III. Levelek, melyeket 1850–52-ben Lévayhoz irt Csehországból és Innsbruckból, összesen 12. Olcsó Könyvt. 212. sz.)
Forrás: Wikipedia
