Home Életmód Húsvét Március 29-e, Péntek, a Húsvét szempontjából Nagypéntek.. itt van minden, amit erről...

Március 29-e, Péntek, a Húsvét szempontjából Nagypéntek.. itt van minden, amit erről a napról tudni illik és tudni érdemes..

Ezek után el­vit­ték őt „a Gol­go­ta nevű hely­re, ami ezt je­len­ti: Koponya-​hely” (Mk 15,22), hogy meg­fe­szít­sék. „Ki­lenc óra volt, ami­kor meg­fe­szí­tet­ték.” (Mk, 27,25–26) „Pi­lá­tus fel­ira­tot is ké­szít­te­tett, és rá­té­tet­te a ke­reszt­re. Ez volt rá­ír­va: A NÁ­ZÁ­RE­TI JÉZUS, A ZSI­DÓK KI­RÁ­LYA. […] hé­be­rül, la­ti­nul és gö­rö­gül volt írva…” (Jn 19,19–20), Hirmagazin.eu

Nagypéntek

Nagy­pén­tek böjt utol­só he­té­nek, a nagy­hét­nek a ki­emel­ke­dő­en fon­tos napja, amely a nap­tár­ban min­dig a hús­vét előt­ti pén­tek. Nagy­pén­tek a ke­resz­tény vi­lág­ban Jézus Krisz­tus ke­reszt­re fe­szí­té­sé­nek a napja. Isten Fia az em­be­re­kért ér­zett sze­re­te­té­ben vál­lal­ta a kín­szen­ve­dést és a ha­lált, hogy hús­vé­ti fel­tá­ma­dá­sá­val le­győz­ze a go­nosz ha­tal­mát, így vált­va meg a vi­lá­got.

Jézus a vi­rág­va­sár­na­pi be­vo­nu­lás­tól kez­dő­dő­en már öt napja Je­ru­zsá­lem­ben tar­tóz­ko­dott, bár sok­szor ki­ment Be­tá­ni­á­ba is. A nagy­pén­te­ki ese­mé­nyek szo­ro­san egy­be­kap­cso­lód­nak a nagy­csü­tör­tök esti, il­let­ve éj­sza­kai cse­lek­mé­nyek­kel. Jézus pas­sió­tör­té­ne­tét a Bib­li­á­ban a négy evan­gé­lis­ta ­– Máté, Márk, Lu­kács és János – be­szá­mo­ló­i­ban ol­vas­hat­juk.

Nagy­pén­tek – a Gecsemáné-​kerti imád­ko­zás

Jézus, mi­u­tán csü­tör­tök este ta­nít­vá­nya­i­val együtt el­fo­gyasz­tot­ta a hús­vé­ti va­cso­rát, ki­ment az Olaj­fák he­gyé­re, a Gecsemáné-​kertbe. Tudta, hogy ha­ma­ro­san el­fog­ják őt, ezért imád­ko­zás­sal akar­ta el­töl­te­ni a hát­ra­lé­vő órá­kat. Ezen a nagy­pén­tek­be nyúló éj­sza­kán azt mond­ta a ta­nít­vá­nyok­nak: „Ül­je­tek le itt, amíg el­me­gyek, és amott imád­ko­zom.” (Mt 26,36) Ma­gá­val vitte Pé­tert, va­la­mint Ja­ka­bot és Já­nost, Ze­be­de­us két fiát, és arra kérte őket, hogy vir­rassza­nak vele. „Az­után el­tá­vo­lo­dott tőlük mint­egy kő­ha­jí­tás­nyi­ra, és térd­re bo­rul­va így imád­ko­zott: Atyám, ha aka­rod, vedd el tőlem ezt a po­ha­rat; mind­az­ál­tal ne az én aka­ra­tom le­gyen meg, hanem a tied.” (Lk 22,41–42) A ta­nít­vá­nyok nem tud­ták, mi­lyen szen­ve­dés vár ha­ma­ro­san Mes­te­rük­re. Fá­radt­sá­guk miatt nem is tud­tak együtt vir­rasz­ta­ni vele. Jézus há­rom­szor ment oda hoz­zá­juk, és mind­há­rom al­ka­lom­mal alva ta­lál­ta őket.

Nagy­pén­tek – Jézus el­fo­ga­tá­sa

Még a Gecsemáné-​kertben vol­tak, „ami­kor egy­szer csak meg­je­lent Júdás, egy a ti­zen­ket­tő közül, és nagy so­ka­ság jött vele a fő­pa­pok­tól, az írás­tu­dók­tól és a vé­nek­től, kar­dok­kal és bo­tok­kal a ke­zük­ben” (Mk 14,43). Júdás, a ta­nít­vány mu­tat­ta meg meg­bí­zó­i­nak, kit kell el­fog­ni­uk. „Aki el­árul­ta őt, ezt az is­mer­te­tő­je­let adta meg nekik: Akit meg­csó­ko­lok, az lesz ő: fog­já­tok el, és vi­gyé­tek el biz­tos kí­sé­ret­tel!” (Mk 14,44) Jézus azt kér­dez­te tőle: „Júdás, csók­kal áru­lod el az Em­ber­fi­át?” (Lk 22,48) Júdás har­minc ezüs­töt ka­pott áru­lá­sá­ért. Mi­u­tán né­hány óra múlva rá­döb­bent, hogy a papok és az írás­tu­dók meg akar­ják ölni Mes­te­rét, meg­bán­ta, amit tett, és vissza­vit­te nekik a pénzt. Ők azon­ban nem tö­rőd­tek vele. „Ekkor ő be­ha­jí­tot­ta az ezüs­tö­ket a temp­lom­ba, és el­tá­vo­zott, majd el­ment, és fel­akasz­tot­ta magát.” (Mt 27,5)

728x90 100

Nagy­pén­tek – ki­hall­ga­tá­sok

Mi­u­tán el­fog­ták Jé­zust, „el­vit­ték Ka­ja­fás­hoz, a fő­pap­hoz, ahol össze­gyűl­tek az írás­tu­dók és a vének” (Mt 26,57). A főpap és a nagy­ta­nács előt­ti ki­hall­ga­tás végén az il­le­té­ke­sek is­ten­ká­rom­lás vád­já­val ha­lál­ra ítél­ték Jé­zust. Az íté­le­tet azon­ban nem hajt­hat­ták végre, mivel a ró­ma­i­ak el­vet­ték tőlük a pal­los­jo­got, ezért kény­te­le­nek vol­tak Pi­lá­tus­hoz, a római hely­tar­tó­hoz vinni Jé­zust, hogy rá­ve­gyék arra, hogy ítél­je ha­lál­ra Jé­zust. Ez még haj­nal­ha­sa­dás előtt tör­tént nagy­pén­te­ken.

Messzi­ről Péter ta­nít­vány is kö­vet­te el­fo­gott Mes­te­rét a főpap ud­va­rá­ra. Az ott levő em­be­rek közül hár­man is fel­is­mer­ték, mond­ván, „ez is vele volt, hi­szen ő is Ga­li­le­á­ból való” (Lk 22,59). Ő azon­ban mind­há­rom­szor le­ta­gad­ta, hogy is­me­ri a vád­lot­tat.

Pi­lá­tus ala­po­san ki­fag­gat­ta az elé ho­zott em­bert, és nem ta­lál­ta bű­nös­nek. „Semmi bűnt nem ta­lá­lok ebben az em­ber­ben” – mond­ta a fő­pa­pok­nak (Lk 23,4). Azok azon­ban na­gyon sze­ret­ték volna Jézus ha­lá­lát, ezért to­vább­ra is kö­ve­tel­ték Pi­lá­tus­tól, hogy ítél­je el őt. Ami­kor a hely­tar­tó meg­tud­ta, hogy Ga­li­le­á­ból szár­ma­zik Jézus, el­kül­det­te He­ró­des­hez, a zsi­dók ki­rá­lyá­hoz, „aki szin­tén Je­ru­zsá­lem­ben tar­tóz­ko­dott ezek­ben a na­pok­ban” (Lk 23,7). Rá sze­ret­te volna há­rí­ta­ni a fe­le­lős­sé­get.

He­ró­des „hossza­san kér­dez­get­te őt, de Jézus sem­mit sem vá­la­szolt neki” (Lk 23,9). A fő­pa­pok és az írás­tu­dók azon­ban to­vább­ra is „he­ve­sen vá­dol­ták” (Lk 23,10). He­ró­des ennek el­le­né­re sem akar­ta ha­lál­ra ítél­ni, hanem „ka­to­nai kí­sé­re­té­vel együtt meg­ve­tő­en bánt vele, ki­gú­nyol­ta, és fé­nyes ru­há­ba öl­töz­tet­ve vissza­küld­te Pi­lá­tus­hoz” (Lk 23,11).

Nagy­pén­tek – Jézus és Ba­rabb­ás

A római hely­tar­tó, mi­u­tán vissza­hoz­ták elé a vád­lot­tat, még in­kább meg­erő­sö­dött abban, hogy az előt­te álló ember nem bűnös. Azt mond­ta a vád­lók­nak: „Ezt az em­bert elém hoz­tá­tok azzal, hogy a népet fél­re­ve­ze­ti. Íme, én előt­te­tek hall­gat­tam ki, és semmi olyan bűnt nem ta­lál­tam ebben az em­ber­ben, ami­vel vá­dol­já­tok. De még He­ró­des sem, mert vissza­küld­te hoz­zánk. Lát­hat­já­tok, hogy semmi ha­lált ér­dem­lő dol­got nem kö­ve­tett el…” (Lk 23,14–15)

Pi­lá­tus, hogy ne kell­jen el­ítél­nie Jé­zust, fel­aján­lot­ta a le­he­tő­sé­get a nép­nek, hogy ők sza­vaz­zák meg: a rab­ló­gyil­kos lá­za­dót, Ba­rabb­ást vagy a fő­pa­pok és az írás­tu­dók által meg­vá­dolt Jé­zust engedje-​e sza­ba­don. Ugyan­is „[ü]nne­pen­ként a hely­tar­tó sza­ba­don szo­kott bo­csá­ta­ni a so­ka­ság­nak egy fog­lyot, akit ők kí­ván­tak” (Mt 27,15). A nép Ba­rabb­ást vá­lasz­tot­ta.

A hely­tar­tó azért sem örült ennek a dön­tés­nek, mert „[m]ikor […] a bírói szék­ben ült, fe­le­sé­ge ezt üzen­te neki: Ne avat­kozz ennek az igaz em­ber­nek a dol­gá­ba, mert sokat szen­ved­tem ma ál­mom­ban mi­at­ta.” (Mt 27,19)

Pi­lá­tus több­ször is meg­kér­dez­te a tö­me­get, hogy mi le­gyen Jé­zus­sal. „Fe­szítsd meg!” – ki­ál­tot­ták (Mk 15,13). „De hát mi rosszat tett ez az ember? Nem ta­lál­tam benne sem­mi­fé­le ha­lált ér­dem­lő bűnt…” (Lk 23,22) – bi­zony­gat­ta a római hely­tar­tó. „Ami­kor Pi­lá­tus látta, hogy nem ér el sem­mit, sőt a za­var­gás még na­gyobb lesz, vizet ho­za­tott, a so­ka­ság előtt meg­mos­ta a kezét, és így szólt: Ár­tat­lan va­gyok ennek az igaz em­ber­nek a vé­ré­től. A ti dol­go­tok! Az egész nép így ki­ál­tott: Az ő vére mi­raj­tunk és a mi gyer­me­ke­in­ken! Akkor sza­ba­don bo­csá­tot­ta nekik Ba­rabb­ást, Jé­zust pedig meg­os­to­roz­tat­ta, és át­ad­ta őt, hogy meg­fe­szít­sék.” (Mt 27,24–26)

Nagy­pén­tek – Jézus ke­reszt­re fe­szí­té­se

„Pi­lá­tus el­vi­tet­te Jé­zust, és meg­kor­bá­csol­tat­ta.” (Jn 19,1) „Akkor a hely­tar­tó ka­to­nái ma­guk­kal vit­ték Jé­zust a hely­tar­tó­ság­ra, és az egész őrség köré gyűlt. Le­vet­kőz­tet­ték, bí­bor­szí­nű kö­penyt adtak rá, tö­vis­ből font ko­ro­nát tet­tek a fe­jé­re, nád­szá­lat adtak a jobb ke­zé­be, és tér­det hajt­va előt­te, gú­nyol­ták őt: Üdvöz légy, zsi­dók ki­rá­lya! Az­után le­köp­dös­ték, majd el­vet­ték tőle a nád­szá­lat, és a fejét ver­ték vele.” (Mt 27,27–30)

Ezek után el­vit­ték őt „a Gol­go­ta nevű hely­re, ami ezt je­len­ti: Koponya-​hely” (Mk 15,22), hogy meg­fe­szít­sék. „Ki­lenc óra volt, ami­kor meg­fe­szí­tet­ték.” (Mk, 27,25–26) „Pi­lá­tus fel­ira­tot is ké­szít­te­tett, és rá­té­tet­te a ke­reszt­re. Ez volt rá­ír­va: A NÁ­ZÁ­RE­TI JÉZUS, A ZSI­DÓK KI­RÁ­LYA. […] hé­be­rül, la­ti­nul és gö­rö­gül volt írva…” (Jn 19,19–20)

Jé­zust sokan csú­fol­ták a ke­resz­ten.

Ezen a nagy­pén­te­ken Jé­zu­son kívül két go­nosz­te­vőt is meg­fe­szí­tet­tek – „az egyi­ket a jobb, a má­si­kat a bal keze felől” (Lk 23,33). Kö­zü­lük az egyik szá­mon­kér­te, hogy ha ő a Krisz­tus, miért nem menti meg magát és őket is. A másik azon­ban vé­del­mé­be vette Jé­zust: „Nem féled az Is­tent? Hi­szen te is ugyan­azon íté­let alatt vagy! Mi ugyan jo­go­san, mert tet­te­ink méltó bün­te­té­sét kap­juk, de ő semmi rosszat sem kö­ve­tett el.” (Lk 23,40–41) Jézus meg­ígér­te neki: „Bi­zony mon­dom neked, ma velem le­szel a pa­ra­di­csom­ban.” (Lk 23,43)

Nagy­pén­tek – Jézus ha­lá­la

„Ami­kor ti­zen­két óra lett, sö­tét­ség tá­madt az egész föl­dön három óráig.” (Mk 15,33) Krisz­tus hal­dok­lott. Ami­kor ki­le­hel­te lel­két, „a temp­lom kár­pit­ja fe­lül­ről az al­já­ig ket­té­ha­sadt, a föld meg­ren­dült, és a szik­lák meg­ha­sad­tak. A sírok meg­nyíl­tak, és sok el­hunyt szent­nek fel­tá­madt a teste. Ezek ki­jöt­tek a sí­rok­ból, és Jézus fel­tá­ma­dá­sa után be­men­tek a szent vá­ros­ba, és so­kak­nak meg­je­len­tek. Ami­kor pedig a szá­za­dos és akik vele őriz­ték Jé­zust, lát­ták a föld­ren­gést és a tör­tén­te­ket, na­gyon meg­ré­mül­tek, és így szól­tak: Bi­zony, Isten Fia volt ez!” (Mt 27,51–54)

Nagy­pén­tek – Jézus te­me­té­se

Ekkor már kö­ze­le­dett az este, az ünnep kez­de­te, és „a zsi­dók nem akar­ták, hogy a holt­tes­tek szom­ba­ton a ke­resz­ten ma­rad­ja­nak; az a szom­bat ugyan­is nagy ün­nep­nap volt” (Jn 19,31). Ezért si­et­ve kel­lett el­te­met­ni­ük a ha­lot­ta­kat. Jézus holt­tes­tét ari­má­ti­ai Jó­zsef kérte el Pi­lá­tus­tól. Ő „derék és igaz fér­fiú” (Lk 23,50) volt, aki – bár a Jé­zust el­íté­lő nagy­ta­nács tagja volt – „nem ér­tett egyet a töb­bi­ek dön­té­sé­vel és el­já­rá­sá­val” (Lk 23,51). „Pi­lá­tus meg­pa­ran­csol­ta, hogy adják ki neki” a holt­tes­tet (Mt 27,58).

Jó­zsef pedig „gyol­csot vá­sá­rolt, le­vet­te őt, be­gön­gyöl­te a gyolcs­ba, el­he­lyez­te egy szik­lá­ba vá­gott sír­bolt­ba, és követ hen­ge­rí­tett a sír­bolt be­já­ra­ta elé” (Mk 15,46).

Más­nap a fő­pa­pok és a fa­ri­ze­u­sok „el­men­tek, le­pe­csé­tel­ték a követ, és őr­ség­gel őriz­tet­ték a sírt” (Mt 27,66). Attól tar­tot­tak ugyan­is, hogy „ne­hogy ta­nít­vá­nyai oda­men­je­nek, és el­lop­ják őt, az­után azt mond­ják a nép­nek: Fel­tá­madt a ha­lot­tak közül!” (Mt 27,64)

Forrás

Hirmagazin.eu

ElőzőNem mindegy, hogy 3 perc vagy 10 – tojástrükkök a tökéletes húsvéthoz
KövetkezőAz ukrán elnök hivatalos honlapján kedden közzétett új rendelet nagy hatással lesz Ukrajna jövőjére…
Bognár Géza vagyok, a Hirmagazin.eu Online Média tulajdonosa és főszerkesztője. Hamarosan 10 éves lesz a Hirmagazin, és a magam részéről nagyon büszke vagyok rá, mert az eltelt időszakban sok olvasónak nyújtottunk minőségi olvasótájékoztatást, örömteli szórakozást és önfeledt pihenési lehetőséget tartalmainkkal! 30 éve foglalkozom írással, korábban írtam különböző témájú esszéket, novellákat és regényt is, most az újságírás lett a szenvedélyem! A Hirmagazin.eu Online Médiában írt cikkeimet a hétköznapi emberek gondolati világával, és nemességük egyszerűségével írom, ebben a mai világban nem terhelem olvasóinkat a nehéz irodalmi nyelvvel, hiszen az olvasók nagy többsége pihenni, kikapcsolódni, tájékozódni vágyik, nem pedig "bogarászni" a bonyolult sorok közt. Olvassátok a Hirnagazint, pihenjetek, kapcsolódjatok ki, tájékozódjatok, és akinek valami ötlete van, vagy képe, videója, vagy csak egyszerűen szeretne megjeleníteni egy történetet, élményt, elmélkedést, .. szeretettel várom megkeresését a Hirmagazin.eu Online Média központi e-mail címén, itt: sajtoiroda@hirmagazin.eu. Rendszeres olvasóinknak és olvasóinknak köszönöm a hűséget, a sok-sok kommentet, odafigyelést, és építő vagy akár dorgáló kritikákat is! Olvassatok tovább is minket és legyen szép napotok, életetek! Bognár Géza
Exit mobile version
Megszakítás