forrás: hirado.hu/MME
A szalakótavédelmi LIFE+ projekt keretében közel száz egyedet jelölnek meg a szakemberek az elkövetkező években. Első két műholdadós madarunk szeptember 7-én kezdte meg tudománytörténeti jelentőségű repülését a mindeddig ismeretlen afrikai telelőterület felé, és kevesebb, mint egy hét alatt már négyezer kilométert repült.
Az esemény külön érdekessége, hogy mozgásukat bárki nyomon követheti a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) dedikált honlapján – írja közleményében a szervezet.
2008-tól napjainkig 17 madárfaj 212 egyedét jelölték meg a kutatók különböző típusú műholdas jeladóval Magyarországon. Ezt az impozáns fajlistát az idei nyártól a szalakóták is színesítik. A faj egyedszáma egész Európában jelentősen lecsökkent, több nyugat-európai országból mára már kipusztult. A Kárpát-medence állománya egyelőre stabil, így ennek védelme, megőrzése kifejezetten fontos a faj európai uniós jövőjét illetően.
Szalakóta PTT adóval. (Fotó: Tokody Béla)
Szalakótáink vonulási útvonalai és telelőterületei szinte egyáltalán nem ismertek. A hagyományos madárgyűrűzés segítségével az elmúlt több mint száz évben alig néhány visszafogási adatot sikerült csak gyűjteni, ezért a madarakat a vonulás és a telelés során fenyegető veszélyforrásokról sincs elegendő információnk. A szalakóták évente csupán négy hónapot töltenek Európában, idejük nagyobb részét a tavaszi és őszi vonulás, illetve az afrikai telelés teszi ki.
A hosszú, évente oda-vissza akár több tízezer kilométeres út során sok nehézséget kell leküzdeniük, az illegális vadászat, a pihenő- és telelőhelyek leromlása, a táplálékhiány, a klímaváltozás rengeteg madár pusztulását okozza. A vonulási útvonalak pontosabb ismerete segítheti a különböző veszélyeztető tényezők csökkentését, az ismert pihenő- és telelőhelyek védelmét.
A kifejlett tojó „Csele” és a hasonlóan legalább másodéves hím „Pétör” június 9-én és 10-én kapta meg a csupán 4,5 gramm tömegű (az a testtömeg kevesebb, mint 5 százaléka) jeladóját Kardoskút és Kiskunhalas térségében. A költési időszak lezárultával, a fiókák kireptetését követően körülbelül egy hónapjuk volt a vonulási felkészülésre.
A két jeladós szalakóta szeptember 7-én kezdte meg az utazást. Két nappal később már mintegy 1200 kilométert megtéve Görögországban és Törökországban voltak, és „toronyiránt” indultak tovább a Földközi-tenger nyílt vize felett. Az időpont- és útvonalválasztást valószínűleg a térség szélviszonyai is befolyásolták – a globális széltérkép aktuális adatai alapján repülésüket a tenger, majd a Szahara felett is kedvező, észak-déli áramlás segítette.
Szalakóta GPS loggerrel. (Fotó: Széll Antal)
Érdekes, hogy miközben hatalmas szárnyfesztávú fehér gólyáink Afrika felé tartva többnyire kerülik a nyílt vízi átkelést, és inkább keletről, a szárazföld felett kerülik meg a Földközi-tengert, a jóval kisebb szalakóták nem idegenkednek a közvetlen átrepüléstől.
Észak-Afrika partvidékét szeptember 10-én érték el, másnap pedig már Dél-Egyiptomban, illetve Líbia és Csád határvidékén repültek. Két nappal később, szeptember 13-án, összesen közel négyezer kilométert megtéve Kelet-Csádig jutottak, és nagy valószínűséggel tovább repülnek.
A kutatók abban reménykednek, kitart a madarak szerencséje, és végre kiderül, hogy a Magyarországon fészkelő szalakóták Afrika mely térségében töltik a telet.
