Mint amilyen bonyolultak és fondorlatosak voltak művei, olyan bonyolult és kesze-kusza volt az élete is Agatha Christie-nek..
Dátumozatlan felvétel Agatha Christie detektívregény-írónőről (Fotó: MTI/CP)
Korunk egyik legolvasottabb krimiszerzője, Agatha Christie 1890. szeptember 15-én született Torquay-ben, Délnyugat-Angliában. Anyja, Clara Boehmer angol, míg apja, Frederick Alvah Miller amerikai származású volt. A Miller házaspár harmadik gyermeke volt: Margaret Frary (1879–1950) nővérénél tizenegy, bátyjánál, Louis Montantnál (1880–1929) tíz évvel volt fiatalabb. Hétéves korában, apja betegsége miatt a család Dél-Franciaországba költözött, itt tanult meg kitűnően franciául.
Feltűnik a színen Hercule Poirot és Miss Marple
1912-ben ismerte meg Archibald Christie pilótát, akivel 1914-ben összeházasodott, egy lánygyermekük született, 1919-ben.
Agatha Christie egyik legendás alakja, Hercule Poirot 1920-ban, A titokzatos stylesi eset-ben jelent meg először. A könyvet amúgy hat kiadó utasította vissza. Poirot a későbbiekben 33 regényében és 54 novellájában szerepelt.
Másik legendás szereplőjét, Miss Marple-t nagymamájáról és annak barátnőiről mintázta, A kedd esti klub című regényben bukkant fel először. A két alak sosem szerepelt egy könyvben, Christie egy nemrég előkerült hangfelvételen úgy fogalmazott: „Poirot, a tökéletes egoista nem szerette volna, ha (ki)oktatják saját mesterségében, vagy hogy egy élemedett vénkisasszony tegyen neki javaslatokat.”
Poirot nem találkozott dr. Moriartyval, nem osztozott Holmes sorsában
Sir Arthur Conan Doyle-lal ellentétben, bár Agatha Christie is unta néha Poirot karakterét, nem juttatta arra a sorsra, mint Doyle Sherlock Holmest. Christie praktikusan gondolkodott, úgy gondolta, az ő munkája a szórakoztatás, így alkalmazkodnia kell közönségéhez, közönsége pedig szerette Poirot figuráját.
Házassága 1926-ban megromlott, és egy időre eltűnt. Az akkor már igen népszerű írónő eltűnése egész Nagy-Britanniát felkavarta. A 11 napig tartó dráma idején a Scotland Yard teljesen tanácstalan volt, a nyomozásba még
Sir Arthur Conan Doyle-t is bevonták, aki természetfeletti erőket sejtett az ügy hátterében, és még egy médiumot is bevont a titok feltárására.
Végül kiderült, hogy Christie Teresa Neele néven beköltözött egy Harrogate-i fürdő hoteljébe.
2006-ban Andrew Norman The Finished Portrait című könyvében feldolgozta az eltűnés körülményeit, és arra jutott, hogy az írónő pszichogén amnéziába esett, amelyet valamilyen trauma vagy komoly depresszió okozhatott. Ez okozhatta, hogy az írónő ebben a 11 napban olyan transzszerű állapotban volt, amikor nem tudott magáról. Felmerült emellett egy olyan verzió is, mint kiderült, hogy az eltűnéssel hűtlen férjét akarta bosszantani, akitől 1928-ban végül el is vált.
1930-ban összeházasodott Max Mallowannal, egy fiatal régésszel, akit több feltárásra is elkísért, ezek az utazások ihlették a Halál a Níluson és a Gyilkosság Mezopotámiában című könyveket.
1971-ben megkapta a Brit Birodalom lovagja cím női megfelelőjét. 1976-ban hunyt el Wallingfordban.
Amikor a nyomozó belebotlik egy gyilkosságba
Agatha Christie csaknem összes detektívtörténete az angol közép- és felső osztályra koncentrált. Nyomozója általában vagy belebotlott a gyilkosságba, vagy egy régi ismerőse, aki érintett volt az ügyben, fordult hozzá segítségért. A nyomozó fokozatosan haladva mindenkit kihallgatott, megvizsgálta a bűntett helyszínét, és minden nyomot feljegyzett azért, hogy az olvasók elemezhessék őket, és egyenlő esélyt kapjanak arra, hogy maguk oldják meg a rejtélyt. Azután, nagyjából a történet felénél vagy néha az utolsó fejezetben/felvonásban az egyik gyanúsított meghalt, gyakran azért, mert véletlenül kiderítette a gyilkos kilétét, emiatt el kellett hallgattatni őt.
Néhány regényében, köztük az És eljő a halál…-ban (Death Comes as the End) és a Tíz kicsi négerben (Ten Little Niggers) több áldozat is volt. Végül a nyomozó összehívta az összes lehetséges gyanúsítottat, és lassan leleplezte a tettest, miközben számos egyéb titkot is felfedett, néha harminc vagy annál is több oldalon át. A gyilkosságokat gyakran hihetetlenül találékony módon, fortélyos cseleket alkalmazva követték el. Christie regényeire szintén jellemző a feszült légkör és nyomasztó lélektani bizonytalanság, várakozás, melynek oka szándékosan lassú tempójú prózája.
A politikailag korrekt Mert többen nincsenek címen fut minden idők egyik legtöbb példányban eladott könyve
A Tíz kicsi néger Angliában 1939-ben jelent meg, az Egyesült Államokban 1940-ben, ott azonban And Then There Were None címmel, mert az amerikai kiadó már akkor elképzelhetetlennek tartotta, hogy a könyv címében szerepeljen a „nigger” szó. Christie beleegyezett a változtatásba, de könyvét élete végéig az eredeti címén emlegette. A Tíz kicsi néger egyébként Christie legnépszerűbb regénye, minden idők egyik legtöbb példányban eladott könyve.
A Helikon Kiadó életműsorozatában 2020 nyarán újra kiadták a művet magyarul, a címe azonban Mert nincsenek többen lett. M. Nagy Miklós, a Helikon Kiadó igazgatója a Nyugati tér blogon azt írja, a történet „arról szól, hogy tíz brit embert fondorlatos módon, egy meglehetősen ellenszenvesnek tűnő zsidó ügyvéd közbenjárásával valaki összegyűjt egy lakatlan szigeten, ahol csak egyetlen vendégház található, s aztán az illető – miközben találgathatjuk, hogy a tíz ember közül melyik lehet az – elképesztő ügyességgel sorban megöli őket, végrehajtva az ítéletet különböző súlyos vagy épp csak a titokzatos gyilkos által súlyosnak vélt bűnökért, amelyeket azok az életük során (valamikor régen) elkövettek”.
M. Nagy szerint Christie „nyilván a baljós hangulat fokozása érdekében veti be a »négertémát«: ez a sziget neve, mert a rajta lévő szikla néger fejre emlékezet, és mindenkinek a szobájában ott lóg a falon az Amerikában egykoron jól ismert – meglehetősen rasszista – versike az ügyetlen néger kisfiúkról, akik sorban meghalnak”.
Szóba került az is, az Agatha Christie Limited, az írónő életművét kezelő ügynökség jó pár éve udvariasan kéri Christie kiadóit, hogy ezentúl az And Then There Were None cím adekvát fordítását és a jogutód, Matthew Pritchard (Christie unokája) által jóváhagyott szöveget használva adják ki a könyvet. M. Nagy ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott,
„ez a kérés – hangsúlyozom: kérés! – most nyomatékosabb lett, és a regényből készülő új filmet az egész világon csak a »politikailag korrekt« címmel lehet majd bemutatni”.
És amikor sosem tudtuk meg, ki volt a gyilkos
A kirakós játék persze nem minden esetben zárult teljes megfejtéssel, négy történetet Agatha Christie úgy fejezett be, hogy a gyilkos nem került az igazságszolgálatatás elé. Ez történt A vád tanúja és más történetek, a Gyilkosság az Orient expresszen, a Függöny: Poirot utolsó esete, valamint A váratlan vendég esetében.
Több alkalommal a gyilkos szintén nem került az igazságszolgáltatás kezére, azért, mert ő is meghalt, ilyen például a Halál a Níluson, Az Ackroyd-gyilkosság, A ferde ház, Találkozás a halállal, valamint a Hétvégi gyilkosság című regényekben.
Örök kérdés, hogy mi a siker titka, természetesen módon megvizsgálták Agatha Christie regényeit ebből a szempontból is. Egyes elemzések például arra mutattak rá, hogy Agatha Christie regényeinek sikerében komoly szerepet játszik az, hogy nyelvi szempontból könnyen olvashatók, sőt, egy kutatócsoport azt is kiszámolta, hogy a legtöbbet szereplő szó a „mondta”. Természetesen mindemellett nem elhanyagolható szempont, hogy a krimi, a bűnügyi regény, és azokban a titkok megfejtése örök kedvenc, és töretlen népszerűségnek örvend a mai napig.
Ahogyan az a sikeres könyvekkel történni szokott, Christie krimijei sem kerülhették el a megfilmesítést. Most csak a legfrissebb verziókat említjük meg, legutóbb Kenneth Branagh vitte filmvászonra a Gyilkosság az Orient expresszent, valamint a Halál a Nílusont. Mindkét adaptációban Branagh maga játssza Hercule Poirot szerepét, Agatha Christie egyik fontos karakterét.
Terry Loane rendezésében 2018-ban televíziós film készült Agatha Christie 1926-os titokzatos eltűnéséről is.
A címlapfotó illusztráció.
hirado
