Talán az utolsó olyan törzs a mundarik népe, amelyiknek tagjai még valóban úgy élnek, mint az őseik több ezer évvel ezelőtt: tudják, hogy állataiktól függenek, ezért úgy bánnak velük, mintha valóságos istenségek lennének.
Számtalan, számunkra bizarrnak tűnő szokásuk van: a fiúk férfivá avatási szertartása például kimondottan kegyetlennek tűnhet. A felnőtté váló fiatalemberek homlokába késsel vésnek bele egy bikaszarvat formázó jelet, mindenkinél ugyanazt a pengét használva – a fertőzésveszély óriási, de ezzel nem törődnek. A kisgyerekek egyébként születésük óta ugyanezt a jelet viselik, csak akkor még hamuval mázolják rájuk, ebből derül ki az is, hogy melyik családhoz tartoznak.
A bika szarvának ábrázolása azt is jelzi, hogy mennyire kötődnek a marhákhoz: például minden reggel hamuval dörzsölik be az állatokat, így tartva tőlük távol az élősködőket. A trágyát sárral és vízzel keverik, ezzel kenik be saját testüket, aminek praktikus okai is vannak: ez a máz megvédi őket a szúnyogok hadaitól, amiknek kínzása különben elviselhetetlen lenne a Nílus mentén.
Egy-egy felnőtt 10-12 állatot birtokol, amelynek értéke egyenként hozzávetőleg 700 dollár (230 ezer forint). Ez hatalmas érték, hiszen ott egy ember átlagos havi bére mindössze 50 dollár (16 ezer forint). Ezért is előzi meg mindig hosszas törzsi tanácskozás és nagy rákészülés az adásvételt. A csorda az életük és a büszkeségük.
Forrás: Blikk / Hirmagazin.eu
Fotó: Northfoto
