Székesfehérvár — Elképesztő, de már tíz éve nincs közöttünk: 2011. július 16-án hunyt el Bicskei Bertalan. A magyar labdarúgás meghatározó alakja, a Bp. Honvéd válogatott kapusa, egykori szövetségi kapitány mindössze 66 évet élt. Felesége, aki máig képtelen feldolgozni az elvesztését, a Blikknek mesélt a közös múltról, fájdalmáról.
Öt hónapig volt kórházban… Öt hosszú hónapig bízott a gyógyulásban, hogy ez csak rossz álom, próbatétel, amin túl kell esni, s aztán minden olyan lesz, mint régen. De már nem volt visszaút az életbe számára. Az alattomos, agresszív kór, a hasnyálmirigyrák nem kegyelmezett. Előbb az áttétek, később az újabb és újabb morfiumadag jött.
Bicskei Bertalan /Fotó: RAS Archívum
– Ha azt kérdezi tőlem valaki, mi van velem, hogy élek, akkor azt válaszolom: elvagyok – mondta felesége, Ani. – Bár igazi életnek nem nevezném mindazt, ami velem történik tíz esztendeje. Szinte nincs értelme semminek számomra. Szétesett minden körülöttem, és ezen az idő múlása sem segít. Ötven évig éltünk Bercivel, a másik felem volt. Nem tudtam, milyen az, egyedül lenni. Egymáshoz tartoztunk. Szégyellem, de csak nagyon ritkán megyek ki a Farkasréti temetőbe, Bercikém sírjához, mert nekem ő nincs ott. Meg felkavar az egyébként rendben tartott sír látványa. Itthon, magamban, csendben, bezárkózva gyászolok tíz esztendeje.
Bicskei a 60-as, 70-es évek egyik legjobb kapusa volt a Bp. Honvédban. Az ő tragédiája, hogy amikor először és utoljára válogatott lett, az 1973-as, svédek elleni vb-selejtező kudarcát, a magyar csapat „kiesését jelentő” 3-3-at a nyakába varrták. Edzőként sikerekkel kárpótolta az élet. Az élete volt a futball, amíg meg nem betegedett.
– Az egyik újságíró kitalálta, hogy megmérgezték Bercit, azért van rosszul. Amikor kérdeztem tőle, ez mire volt jó, azt felelte: neki is meg kell élnie valamiből – mesélte az özvegy. – Borzalmas időszak volt. Berci akkor már túl volt egy megnyert csatán a rákkal szemben. A nyelvén találtak daganatot, de a kezeléseknek köszönhetően jobban lett, újra dolgozni kezdett. Libériában volt kapitány, és emlékszem, egyre többször mondta, fogy az ereje, valami nincs rendben. Hazajött, majd kiutaztunk Egyiptomba játékosokat nézni, de ott már nagyon rosszul volt. Visszatérve Budapestre sikerült elintézni, hogy a Tétényi kórház VIP-osztályára kerüljön. Egyedül volt egy szobában. Február 16-án került be oda, és már nem jött ki. Minden reggel hétkor ott voltam nála, vittem reggelit, ebédet, vacsorát. Fogtam a kezét, simogattam a fejét, próbáltam erős lenni. Miközben Berci csak fogyott és fogyott. Az orvosok aztán megmondták neki is, mindenhol áttétet találtak a szervezetében. Félt. Ki ne félt volna a helyében? De olykor úgy voltunk ott bent, hogy majd minden jóra fordul, hazajön, megerősödik és együtt öregszünk meg.
Bicskei felesége, aki annak idején (mivel férje egy korábbi súlyos közúti baleset miatt nem vezetett…) mindenhová elkísérte a férjét, meccsekre, edzésekre – most gyakorlatilag bezárkózva él Székesfehérváron. Van egy kutyája, Némo, ő a társa. A családja, a gyerekei, az unokái tartják benne a lelket.
– Nem tudok és nem is akarok szembenézni a ténnyel, hogy Berci nincs. A hat unokám tart életben – árulta el. – Ha ők nem lennének, talán én sem élnék. Van, hogy kérdezik, hol a Papa, s ha felmegyünk egy létrára, akkor a csillagok között láthatjuk-e őt…Sinkovics Gábor
Eb-arany ifikkel
Bicskei Veszprémben, a Honvédban és az MTK-ban védett, egyszer volt válogatott. Edzőként elvégezte a világhírű kölni főiskolát, az ifiválogatottal Eb-aranyérmet nyert 1984-ben, a felnőtteknél kétszer volt Magyarország szövetségi kapitánya, de Malajzia és Libéria legjobbjait is vezette. Ült a Honvéd, az MTK, a Győr, a Videoton kispadján, dolgozott Koreában, Svájcban, Kínában, Egyiptomban és Szaúd-Arábiában.
Forrás: Blikk / Hirmagazin.eu
