“Már gondolatainkkal is teremtünk, segítjük egy esemény, érzés létrejöttét, megvalósulását, de a kimondott szó még erősebb.”
„.. S kezdetben vala az ige.”
Már gondolatainkkal is teremtünk, segítjük egy esemény, érzés létrejöttét, megvalósulását, de a kimondott szó még erősebb. Megigéz, igéz szavainknak az ige az alapja, szótöve, tehát nyelvünk tökéletesen kifejezi ezt a felfogást. Igével, igézéssel tehát el lehet távolítani a nem megfelelő, ártó erőket, így a betegséget is.
Ima, fohász
Minden gyógyítás alapja. A gyakorlati kezelések előtt, alatt, után alkalmazták, de önállóan is teljes értékű gyógymódnak tartották.
A lélek tisztításán, gyógyításán keresztül hatott vissza a testi bajokra is a következő ráolvasás.
„Add meg nekem Isztenem,
mindennapi kenerem.
Ürezz meg te minden rossztúl,
Minden baj, minden gonosztúl.
Adj szüléknek egisszíget,
Kergeszd el a betegszíget,
Házunkban mindig jó legyen,
Teljbe minden csak menjen.
Őrangyalom alíssz el,
És hulnap reggel külts fel,
Újból menen nekünk jól,
Meddig a Nap leszentül.”
(…)
(Csángó imádság, Bosnyák Sándor gyűjtése)
Daganatra, gyűlésre
„Kik dálák,
Feketi dálák,
Veresz dálák,
Igízésztül találta,
Meggyülekezzett véle,
Elmújék sz elmaradzson,
Uljan tisztán mind vált. “
(Szabófalva, Kallós Zoltán gyűjtése)
Gyógyítás hanggal, zenével
A hang, rezgés.
A világegyetem lényege szintén rezgés. Minden ami él, rezeg. A molekulák, atomok mozgása és a közöttük lévő tér kölcsönhatása adja azt a feszültséget, mely maga az életerő.
Hangunkkal megrezegtetjük a levegőt, alakítjuk azt.
A betegségeknek egyik ősi megfogalmazása: nem megfelelő rezgés
A disszonancia ha nem is létrehozója, de jelölője a betegségeknek, így az arra való jótékony hatással az egészségre is hatni lehet.
Mindennek, mindenkinek van rezgése, kisugárzása. A hanggal gyógyító táltos erre a rezgésre „hangolódott rá”, s a megfelelő gyógyhatású rezgés (hang, ének) előidézésével gyógyított.
Gyakori volt a csörgő energiakiegyensúlyozó hatásának használata, mellyel a
csakrák, “csokrok” működését tudták harmonizálni. A beteg fölött rázva a csörgőt,
a hangok keltette rezgés volt gyógyhatású.
A dob hangja szintén gyógyerejű volt, bár sokkal dinamikusabban, mint a csörgőé.
Dobbanása erőt adott ahhoz, hogy a beteg saját maga, vagy a táltos megküzdjön a nem megfelelő erőkkel.
A legmélyebb, leghatásosabb kezelési forma azonban az ének.
A gyógyító lélekutazást tesz a beteghez s a megállapított kór ellen ható gyógyító éneket kér s hoz.
Ezt énekelve, lehetőleg a betegnek megtanítva váltotta ki az áldásos hatást.
Csontkovácsolás, masszázs (kenés)
A népi gyógyászatban igen régen használják a kificamodott, fájó csontok, testrészek helyrerakásának módjait.
A csontkovácsok a csigolyák közötti részek mozgatásával az azok közti kalcium lerakódást szüntetik meg. A módszer ma is ismeretes, de orvosi diplomához kötött a csontkovácsok tevékenysége.
„Vótak olyanok, melyiknek a lába kisirült, s helyretették.
Fogta meg, kente, s tette helyre. Vaj egy ín ki vót menve.
Azt addig kente, hogy visszatette.
Kisirült a kezed, visszatette.”
(Moldva, Bernád Ilona gyűjtése)
„Nagyapámnak eltörött a lába, felszökött a térde kalácsa.
S akkor egy évig úgy gyógyult, egyenesbe a lába.
S akkor meghallottunk egy gyógyító embert, Szancolba.
Balázsfalva mellett van az a község.
Akkor elment a vásárba, a vásárból odavitték, hogy gyógyíttassa a lábát.
S aszongya nagyanyám, hogy az öreggel megitatott egy liter pálinkát rendre.
S amíg a pálinkát megitta, tájolgatta azokat az inakat, mind-mind forróvízzel.
Azokat mind-mind addig mosogatta, hogy olyan lett a lába, mint egy rongy.
Osztán akkor hasra fektette az öreget, feltette a lábát a hátára, ide ne, így a fenekihez, s azonnal a térdekalácsa leszökött a helyire.”
(Magyarlapád, Bernád Ilona gyűjtése)
Gyógyítás, hővel, meleggel
„Ha a gyermeknek fájt a füle, melegítették párával. Megmelegítettek egy kis csuporba vizet, vagy nagyobb fazékba, s úgy leborították a fejit, s rátartották arra a párára.
Tettek egy-egy követ, úgy mondták, hogy békasó, amit a Marasból hoztak, olyan gömbölyűt, hogy az még nagyobb párát csinál, me betették a tűzbe.”
(Magyarlapád, Bernád Ilona gyűjtése)
„Mikor a gyomrunk fájt, egy kicsi székecske vót, bikkfából volt csinálva, édesapám bocskorkötni csinálta, azt melegítettük meg a füttőn, s ültünk rea.
Ha ezután es fájt, akkor egy pléhfedőt melegítettünk, rongyba belefogtuk, s tettük a hasunkra.”
(Csornakor ös, Bernád Ilona gyűjtése)
Ide sorolható az iszappakolás is, mely lazítja a görcsössé vált izmokat. Hatóanyagai a bőrön át könnyebben felszívódnak.
„Akinek reomája van, arra nagyon jó, ha iszapot tesznek. Vízből kiszedett iszapot megmelegítenek, aztán leszűrik.
Ruha küzi teszik, osztán ráborítják, és avval borongatják naponta egyszer, és az pár nap alatt helyrehozza…”
(Lázári, Bernád Ilona gyűjtése)
Gyógyírok
Szembetegségekre a tavasszal megeredő szőlőt megvágták, ezt összegyűjtötték s a beteg szembe csepegtették. A kövirózsából is sajtoltak levet, melyet a fülbe csepegtettek gyulladás ellen.
Anyatejet használtak kisbabáknál, mikor csipás lett a szeme. Az édesanya szoptatás közben a szemébe is fejt egy kicsit.
Egy példa a fertőtlenítő, immunrendszer erősítő pakolásra:
„Köményt főztünk, hagymát törtünk. A hagymát törtük reá a hasára, pálinkával. Mikor aprózott meg, akkor kentük meg. Ha köhögött, akkor vettünk tormát, reszeltünk meg, s tartottuk egy kicsit, veresedett meg a hátacskája, s vettük le. Tettünk káposztalapit ide a melyire. Ilyeneket csináltunk, s gyóvult, gyóvult.”
(Erdély, Bernád Ilona gyűjtése)
A fokhagyma igazi csodaszer volt, sok betegségre használták.
Árpa ellen a szemre kenték, fülfájásra a fülbe dugták, torokfájásra teáját itták s kifőtt szárát a nyak köré tekerték.
A mézet is sokféle betegség ellen használták. A langyos méz a savtúltengésben
szenvedőket gyógyította. Semlegesítette a gyomorsavat, bevonta a nyálkahártyát, elpusztította a baktériumokat.
Segítette az emésztést, a májműködést, méregtelenített, erősítette az immunrendszert és az idegrendszert.
„Nyombélfekélyem volt 18-30 éves koromig. A kórházat is megjártam miatta, amikor vérezni kezdett. Sokat szenvedtem vele, különösen ősszel és tavasszal voltak erős fájdalmaim. Egyszer valaki – akit már ezzel a módszerrel meggyógyított egy tudós asszony – javasolta, hogy próbáljam meg én is. Minden reggel felkelés után közvetlenül éhgyomorra egyem meg egy kávéskanál langyosra melegített mézet. Megpróbáltam, egy évig folytattam a kúrát, s tökéletesen meggyógyultam tőle.”
(Sepsiszentgyörgy, Bernád Ilona gyűjtése)
Forrás: tudnodkell;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu
