Magyarország – Alaptörvény

Alaptörvény

Magyarország alaptörvénye

Magyarország Alaptörvénye (korábban Alkotmánya) a magyar jogi hierarchiában a legfelsőbb jogszabály, amely 2012. január 1-jén lépett hatályba.
Az Országgyűlés az Alaptörvényben szabályozza Magyarország jogrendjét, az állampolgárok alapvető jogait és kötelezettségeit, meghatározza az államszervezetre vonatkozó alapvető szabályokat. Mivel az Alaptörvény az állam legmagasabb szintű törvénye, egyetlen más jogszabály sem lehet ellentétes vele, efelett az Alkotmánybíróság őrködik.

Története

Történeti alkotmány

Magyar történelmi (történeti) alkotmánynak nevezik az állam és a társadalom működésének koronként változó szabályait, melyeket 1949-ig nem rögzített egységes jogszabály, írott alkotmány. A 19. század végén és a 20. század első felében alkotmányos jelentőségűnek törvények és szokások egy olyan csokrát tekintették, melyek születési ideje a legtágabb értelmezésben a 10. századtól a 20. század közepéig ívelt. Ez az úgynevezett „történeti alkotmány” tehát mindig az adott kor pillanatnyilag érvényes alkotmányos berendezkedését jelentette, ebből következően soha nem volt állandó, folyamatos változásban volt. Ebből következően amikor történelmi alkotmányról beszélünk, akkor nem a közjogi folytonosságot, hanem éppen a közjogi berendezkedés folytonos változását, történelmi (vagyis változó) jellegét hangsúlyozzuk.
A nemzetségi–törzsi–törzsszövetségi szervezet kora

A korábbi jogfelfogás az államot a keresztény monarchia kialakulásához vagy a kizsákmányolás megjelenéséhez kötötte, azonban világos, hogy a 10-11. századi magyar állam szabályai erősen merítettek a korábbi korszakok fokozatosan kialakuló szabályaiból, normáiból. Az olyan bolgár-török és kazár jövevényszavak, mint a törvény, tanú, bilincs, bakó, orv, vár, vám is a korai államiság tanúi. Bartha Antal a magyar nép őstörténetét jogtörténeti szempontból három szakaszra osztotta. Szerinte az i. e. 3. évezredtől az i. e. 1. évezred közepéig tartott a nemzetségi, majd az 5-6. századig a törzsi, végül a honfoglalás utánig a törzsszövetségi korszak.

A nemzetségi szervezet

A nemzetségi szervezetben a vérségi szerveződés elve uralkodik. Legfontosabb szintjei a kis-család, nagycsalád és a nemzetség. A kis-család lényegében az anyát és gyermekeit jelenti, amihez a férfi mintegy kívülről, védelmezőként kapcsolódik. A férfi sokkal inkább a külön életet élő fegyveres férfiszövetség (phratria, frátria) tagja.

A társadalmi lét alapszintje a már mindenkit magában foglaló nagycsalád volt, ami a többgenerációs közeli rokonok vér-, vagyon- és munkaközössége volt, mintegy mágikus egység egy közös őssel, amelynek tudatát még szétválás esetén is megtartották. A nagycsalád egy helyen lakott egy ember, a családfő – a nagycsalád legidősebb vagy legértelmesebb férfitagja, a „nagyapa” – vezetésével, aki a közösség papja, bírája a közös akciók vezetője volt. Pozíciójának öröklésére nem volt rögzült szabály. A leszármazási örökléssel – elsőszülöttség esetén, primogenitúra – mindig vetélkedett az idősebb rokon öröklésének, a szeniorátusnak az elve. Ebben a szerveződésben a nők már a férfiak mögött voltak a rangsorban, ami sok mindenben, az újkorig tartó különétkezésben is kifejeződtek. A családanya – a „nagyanya” – azonban ugyanolyan szerepet töltött be a nagycsalád nőtagjai között, mint a családfő a férfiak között. A nő a család tulajdona volt, aki ugyanúgy öröklődött (levirátus), mint egy vagyontárgy. Ez megakadályozta, hogy az özvegyek hozományukkal együtt kiváljanak a családi vagyonközösségből.

Alkotmányjellegű szabályok

Alaptörvények

Alaptörvényen azon törvények, mik az állammá egyesülésnek mintegy alapját teszik, és az abban élő nemzetek, és polgárok jogainak a legfőbb biztosítékul szolgálnak. Állammá egyesülésnek a célja az ember egyéni boldogságának és a közjóllétnek előmozdítása. S mivel a közjóllét egyesek boldogsága által érhető el, az egyéni boldogság elérése végett fontos az állam bel- és kül-biztonságának fenntartása. A fontosabb alaptörvények:

1. Aranybulla,
2. 1723. évi II. törvénycikk a nőági folytonos királyi örökösödéséről (Pragmatica sanctio);
3. 1790/91. évi X. törvénycikk Magyarország és a hozzákapcsolt részek függetlenségéről;
4. az 1848-ik évi több törvénycikkely.

Pragmatica sanctio

A nemzet és III. Károly magyar király között kötött trónöröklési szerződés, melyet az 1723-dik évi országgyűlésen köttetett, s annak 1-, 2- és 3-ik törvénycikkelyeiben foglaltatik.

Az első cikkelyben elfogadja a nemzet azon öröklési rendszabályt, melyet III. Károly magyar király, mint római császár Németországon kívül és belül levő örökös tartományait illetőleg utódjaira nézve megállapított. Meghatározza, hogy Ő Felségének nő vagy fia örököse, ki a felséges ausztriai ház örökös tartományait az első szülött „tíz-ségi rend” szerint örökölni fogja, ezen örökösi jognál fogva Magyarország és a hozzá kapcsolt részek, országok és tartományok királyának is tartassák, és koronáztassák, s általa mindezen országok, örökös tartományaival együtt felosztatlanul és elválaszthatatlanul bírhassanak.

A második cikkelyben kötelezi magát a nemzet, hogy Ő Felsége fiúágának magva-szakadtával Magyarországot és a hozzátartozó részeket, úgy a már visszaszerzetteket, mint a jövendőben visszaszerzendőket, az ország minden rendjeinek jogai, kiváltságai és szabadsága biztosítása s utódai által minden koronázás alkalmával teendő megerősítés mellett, általruházza a felséges ausztriai ház leányágaira is. Első helyen az Ő Felségétől, azután testvére dicsőült Józseftől, s ezeknek kihaltával dicső emlékű atyja I. Lipót magyar királytól leszármazó mindkét ágú római katolikus ausztriai főhercegi utódira, olyformán, hogy a nemzetnek királyválasztási joga csak a mondott ágaknak mindenhogyan, vagy bárhogyan történő kihalása után lépjen életbe.

A harmadik cikkelyben III. Károly Ő királyi Felsége Magyarország és a hozzákapcsolt részek minden rendinek valamennyi, mind a hitlevelekben foglalt, mind akármely más jogait, szabadságait és kiváltságait, törvényeit és szokásait kegyelmesen megerősíti; és kötelezi magát, hogy azokat mind maga megtartja, mind bármely karú és rendű emberei által megtartatja, mind utódai is meg fogják tartani.
1791-ik évi X. törvénycikk

Ezen törvénycikk a bölcs és igazságos II. Lipót római császár, mint magyar király által megerősítve Magyarország és a kapcsolt részek jogait és szabadságait minden eddigi biztosítékoknál világosabban megerősíti és biztosítja. Kimondja hogy: Magyarország a kapcsolt részekkel együtt szabad ország, és egész törvényes kormányformájára nézve, — ideértve minden államhatóságait — független, azaz, semmi más országnak vagy népnek alatta nem áll, hanem saját állással és alkotmánnyal bír, annálfogva abban törvényesen megkoronázott királya, és így Ő Felsége, és magyarországi király utódai is, annak saját törvényei és szokásai szerint, nem pedig más tartományok módjára fognak országolni és kormányozni.
1848-ik évi nevezetesebb jogokat adó törvénycikkelyek

Hogy Ő Felsége Magyarországon és a hozzátartozó részekben és társországokban csak független felelős magyar minisztérium által fog kormányozni.

1. Hogy az ország szívében Buda-Pesten évenként országgyűlést fog tartatni.
2. Hogy az országgyűlés többé nem a nemesi rendből, hanem népképviselet alapján, általános választás útján fog alakíttatni.
3. Erdély Magyarországgal egyesíttetett.
4. A közös teherviselés kimondatott.
5. Az úrbér, dézsma, robot és tized eltöröltetett.
6. A polgári vélemény szabadon nyilvánítására a sajtószabadság visszaállíttatott.
7. A személy és vagyonbiztosság, közcsend és bel-béke biztosítására nemzeti őrsereg állíttatott.
8. A hazában bevett minden vallásfelekezet egyenjogúnak nyilváníttatott.

Nevezetesebb szabályok

Szent István király intelmei Imre herceghez

1. Tripartitum 1514 – Nemes Magyarország szokásjogának hármaskönyve
2. 1547. évi V. törvénycikk arról, hogy a király az idő nagyobb részén át Magyarországban lakjék, vagy hagyja itt maga helyett a fenséges fejedelmet, Miksa főherceget
3. 1687. évi I. törvénycikk fenséges József, fejedelem, ausztriai főherceg úr, Magyarország királyává avatásáról, kiáltásáról és koronázásáról
4. 1687. évi II. törvénycikk Magyarország természetes és örökös királyainak nyilvánításáról
5. 1687. évi III. törvénycikk a fiági örökösödésről és királyválasztásról
6. 1687. évi IV. törvénycikk Jeruzsálemi II. Endre király 1222. évi 31. törvénycikkelyét bizonyos részében megmagyarázzák
7. 1715. évi II. törvénycikk Ő császári s királyi felsége királyi hitlevelének az ország köztörvényeibe iktatásáról
8. 1715. évi III. törvénycikk bővebb kijelentés a királyi örökletes utódlás s uralkodás felől
9. 1723. évi I. törvénycikk a szabadságok és kiváltságok megerősítéséért való köszönetet mondásról
10. 1867. évi XII. törvénycikk a magyar korona országai és az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országok között fennforgó közös érdekű viszonyokról, s ezek elintézésének módjáról
11. 1868. évi XLIV. Törvénycikk a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában
12. 1918. november 13. IV. Károly lemondó (Eckartsaui) nyilatkozata
13. 1920. évi I. törvénycikk az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről
14. 1921. évi XLVII. Törvénycikk IV. Károly uralkodói jogainak és a Habsburg-ház trónörökösödésének megszüntetéséről
15. 1921. évi XXXIII. Törvénycikk az Észak Amerikai Egyesült Államokkal, a Brit Birodalommal, Franciaországgal, Olaszországgal és Japánnal, továbbá Belgiummal, Kínával, Kubával, Görögországgal, Nicaraguával, Panamával, Lengyelországgal, Portugáliával, Romániával, a Szerb-Horvát-Szlovén Állammal, Sziámmal és Cseh-Szlovákországgal 1920. évi június hó 4. napján a Trianonban kötött békeszerződés becikkelyezéséről
16. 1926. évi XXII. Törvénycikk az országgyűlés felsőházáról
17. 1937. évi XIX. törvénycikk a kormányzói jogkör kiterjesztéséről és a kormányzóválasztásról
18. 1946. évi I. törvény Magyarország államformájáról
19. 1947. évi XVIII. törvény a Párizsban 1947. évi február hó 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyában

A magyar szokásjog

A magyar szokásjogot a 16. században Werbőczy István összegezte a Hármaskönyvben azzal a céllal, hogy azt az országgyűlés írott törvényként is beiktassa. Ez végül akkori aktuálpolitikai okok miatt nem történt meg, de tartalmát még több mint három évszázadon keresztül a reformkort lezáró 1848-as forradalomig a társadalom érvényesnek tekintette és aszerint szervezte életét. (Említendő, hogy egyes öröklési jogi kérdéseket még 1945-ben is a Hármaskönyv szabályozott.)

Értelmezése

A szentkorona-tan szerinti értelmezése

A magyar történelmi alkotmány kifejezés, illetve a mögötte lévő tartalom és gondolkodásmód egy különösen az 1920-as években megerősödött eszmerendszer, a szentkorona-tan fontos jellemzője. Ebben az eszmerendszerben a Szent Korona úgy jelenik meg, mint egy önálló tudattal, cselekvő erővel bíró entitás, egyben a magyar történelmi alkotmány megtestesítője.

A történelmi Magyarország és a történelmi alkotmány a szentkorona-tan szerint szinkron fogalmak. Nézete szerint a magyar történelmi alkotmányt az 1944. március 19-ei, német megszállás függesztette fel, majd a helyére az orosz politikai nyomás alatt álló Országgyűlés a 2011. december 31-éig hatályban lévő, 1949 évi XX., legfelsőbb törvényt állította.

A történelmi alkotmány szimbolikus megjelenítője a Szent Korona, amely a nemzet teljességét és egységét hivatott szimbolizálni. Hozzá képest a király és bárki, testület, csak részesedhetett a hatalomból. Figyelmeztet, hogy a hatalom ereje és alkotmányossága nem egyenlő egymással. A Szent Korona a biztosítéka a magyar alkotmányosságnak, a magyar nemzeti szuverenitásnak és a magyar szabadságeszmének. A magyar történelmi alkotmány a teljes közjogi látóhatárt nyitja meg, a természetjogi elvek szerinti élethez, intézményalkotáshoz való fogalmi lehetőséget biztosítva.
A tan szerint ami a magyar szabadságot jelenti, az nem államformához, hanem alkotmányossághoz kötődik, mégpedig a történelmi alkotmányhoz. A történelmi alkotmány normája szerint az állam a személyes és közösségi életet szolgáló struktúraként működik, amely felelősségre vonható. Az állam a történelmi alkotmány esetében elszámoltatható, mert hite szerint az alkotmány a nemzet államalkotó akarata. Tehát a nemzet, az élő szerves emberi közösség alanya, az értékelvi meghatározója a társadalmi cselekvésnek. Az állam a működési elveiben feltétlenül az életet kell, hogy szolgálja. Az alkotmány, és az alkotmányos állam a szentkorona-tan értelmezésében tehát bármely formájában az életnek alárendelt struktúra egészen az önkormányzatokig.

A szentkorona-tant el nem fogadó nézőpont értelmezése

A szentkorona-tant el nem fogadó nézőpontból a magyar történelmi alkotmányt időben változó alkotmányként értelmezik és elemzik. Magyarországon a Szent Istvánnal kezdődő törvényhozás rendi alkotmánnyá alakult át az aranybullától, a Hármaskönyvtől az 1608-as országgyűlésig. A rendi alkotmányosság a jobbágyságot nem tartotta a nemzet részének, a magyar nemzet tagjai kizárólag a kiváltságosok voltak. A polgári alkotmányosság keretei között tovább éltek feudális maradványok, nemesi és egyházi jogi tradíciók. Az időben változó ezeréves alkotmány nem hordoz spirituális értéket[forrás?], mindazonáltal lényeges jellemzője Magyarország történelmének, lenyomata örökségünknek.

Írott magyar alkotmányok és az alaptörvény

Az 1919-es Tanácsköztársaság alkotmánya

Kevesek számára nyilvánvaló, hogy az első írott magyar alkotmány nem a mai alaptörvényt is jelölő 1949. évi XX. törvény, hanem a Magyarországi Tanácsköztársaság 1919-es alkotmánya. 1919. április 2-án megjelent a Forradalmi Kormányzótanács XXVI. rendelete „A Tanácsköztársaság alkotmánya” cím alatt. Ennek 1.§.-a kimondta: „A magyarországi Tanácsköztársaság célja: a kapitalista termelési és társadalmi rend megszüntetése s a szocialista termelési és társadalmi rendszer megteremtése. A cél megvalósításának eszköze: a dolgozók uralmának biztosítása a kizsákmányolók felett. A munkás-, katona- és földmívestanácsokban dolgozó nép hozza a törvényeket, hajtja azokat végre és bíráskodik azok megszegői felett.”

Az 1949. évi népköztársasági alkotmány
Magyarország alkotmányát 1949.augusztus 18-án, az 1949. évi XX. törvénnyel fogadta el az Országgyűlés, a jogszabály két nappal később, augusztus 20-án lépett hatályba. Ez az alaptörvény az 1936. évi szovjet alkotmány mintájára készült, amelyet fő kidolgozója után a szakirodalom, buharini alkotmánynak is nevez.

Az alaptörvény Magyarország államformáját népköztársaságként határozta meg. Az ország politikai, társadalmi és gazdasági rendszerét érintő legfontosabb szabályai szerint a Magyar Népköztársaság a munkások és parasztok állama, ahol a termelési eszközök társadalmi tulajdonban vannak, a gazdasági életet pedig népgazdasági terv alapján irányítják. A népköztársasági alkotmány az alapvető jogok széles körét biztosította a dolgozók számára.

Fontos volt az államhatalom egységének elvét rögzítő rendelkezés: az Országgyűlés gyakorolja a népszuverenitásból folyó összes jogot. Az államfői funkciókat a parlament tagjaiból választott testület, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa (NET) látja el, amely az alkotmánymódosítás kivételével az Országgyűlés jogkörét is gyakorolhatja. Az államigazgatás legfőbb szerve az Országgyűlésnek felelős Minisztertanács. Az alaptörvény kimondta a bírák függetlenségét, és jelentősen kiterjesztette a korábban csak közvádlói feladatokat ellátó centralizált felépítésű ügyészi szervezet feladatait és hatáskörét.

A népköztársasági alkotmány által az egységes államhatalom helyi szerveiként létrehozni rendelt, az önkormányzatok helyébe lépő tanácsok kiépítése 1950 folyamán, mintegy egy év alatt történt meg.

A népköztársasági alkotmány módosításai

Az alkotmányt 1949 és 1989 között számos alkalommal módosították, 1972-ben pedig az 1972. évi I. törvénnyel a módosítások mellett új, egységes szerkezetbe foglalták. Az új szöveg az 1968-as új gazdasági mechanizmusnak megfelelően előírta a tervezésről, az államháztartásról és az állami vállalatról szóló törvények megalkotását. Az új szöveg deklarálta az állami és szövetkezeti tulajdon egyenrangúságát. Magyarország ENSZ-tagságára figyelemmel megváltoztatták a hadüzenet jogáról szóló rendelkezést és deklarálták az emberi jogok tiszteletben tartását. Emellett bővült a NET hatásköre is: amnesztiát rendelhetett el, felállíthatta a honvédelmi tanácsot, ellenőrizhette az alkotmányosságot).
Később újabb módosítások történtek. 1975-ben öt évre emelték fel a képviseleti szervek megbízatásának idejét. 1984-től Alkotmányjogi Tanács működött, amely a jogalkotás alkotmányosságát volt hivatott ellenőrizni, és ezzel a mai Alkotmánybíróság elődjének tekinthető. 1985-től az Országgyűlés titkos szavazáson választotta az országos listán választott képviselők megüresedett helyére az új képviselőt. 1987-ben kizárták a NET törvényerejű rendelet-alkotási jogát azokban a tárgykörökben, ahol az Országgyűlésnek törvényalkotási hatásköre volt.

Az 1989. évi rendszerváltás alkotmánymódosítása

1989-ben a rendszerváltás keretében sor került az Alkotmány alapvető, gyökeres módosítására, melynek eredményeképpen Magyarország államberendezkedése – a modern demokráciák mintáját követve – átalakult. Természetesen egy teljesen új alkotmány kidolgozásának elképzelése is felmerült a rendszerváltó erőkben, de ehhez az akkor hatályos rendelkezések értelmében népszavazásra lett volna szükség, amelynek kimenetelét – a még az országban állomásozó szovjet csapatokra is figyelemmel – kétségesnek ítélték. Az Ellenzéki Kerekasztal pártjai ezt a feladatot az új, szabadon választott Országgyűlésre akarták bízni, ezért a jogállam létrehozásához szükséges legalapvetőbb módosítások elfogadásában egyeztek meg a Magyar Szocialista Munkáspárttal. Az átfogó alkotmányreform révén gyakorlatilag így is teljesen új alaptörvény született.
Mivel azonban a reform után is megmaradt a törvény száma – 1949. évi XX. törvény –, ez a rendszerváltás után sokakban ellenérzéseket táplált.
Az Alkotmány módosítása 1989. október 23-án lépett hatályba, „a többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés átmenet elősegítése érdekében”.

Az 1989-es alkotmánymódosítás fontosabb jellemzői a következők voltak:
általánossá teszi a közvetlen választás intézményét;
demokráciát valósít meg, a hatalom a nép kezében van, amely azt választott képviselői útján gyakorolja;
megvalósul a jogállamiság, érvényesül a hatalommegosztás elve, az egyensúly biztosítása;
érvényesülnek az emberi jogok (szólás-, sajtó-, vallás-, egyesülési, gyülekezési szabadság);
szakít az egypártrendszerrel, kinyilvánítja a pluralizmust, a többpártrendszert (a pártok bejuthatnak a parlamentbe, közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak, bizonyos tisztségek – bíró, ügyész, alkotmánybíró, fegyveres testület hivatásos tagja – nem tölthetők be semmilyen párt tagjával, a pártok munkahelyen nem szerveződhetnek, ugyanakkor közreműködhetnek a népakarat kialakításában);
bevezeti a piacgazdaságot;
kinyilvánítja a tulajdonformák egyenjogúságát: megszűnik a köztulajdon elsődlegessége, a köz- és a magántulajdon egyenlő védelemben részesül, kisajátítani csak közérdekből lehet, azonnali kártalanítással;
kimondja, hogy a törvényhozó szerv az Országgyűlés, amely e funkciója mellett részt vesz a végrehajtó hatalmat gyakorló Kormány ellenőrzésében, ami azt jelenti, hogy a Kormánynak a törvényhozó szerv bizalmát kell élveznie;
létrehozza a köztársasági elnök intézményét, akinek mindkét hatalmi ág (törvényhozó, végrehajtó) irányában van jogosítványa, de egyiket sem veheti át;
a nemzetközi és a belső jog kapcsolatában kimondja a nemzetközi jog elsődlegességét;
létrehozza az Alkotmánybíróságot;
létrehozza az állampolgári jogok országgyűlési biztosának intézményét.
A felsorolt rendkívül fontos változásokhoz 1990-ben további módosítások járultak:
a Kormány tagjait a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki;
a köztársasági elnököt az Országgyűlés választja 5 évre;
bekerül az Alkotmányba a miniszterelnökkel szembeni konstruktív bizalmatlansági indítvány;
a Magyar Köztársaság címere a koronás címer (kiscímer);
a képviselők mentelmi jogot kapnak;
az önkormányzati rendszer visszaállítása, önkormányzati képviselők és polgármesterek választása.
Az Alkotmány rögzítette azt is, melyek azok a jogszabályok, amelyek meghozatalához, illetve változtatásához csak az összes országgyűlési képviselő, illetve a jelen lévő képviselők legalább kétharmadának támogatása szükséges (kétharmados törvények).

Az Alkotmány bevezetőjében kinyilvánította ideiglenes jellegét.

Fejezetei

Az Alkotmány 15 fejezetből és 79 cikkből áll.
I. Általános rendelkezések
II. Az Országgyűlés
III. A köztársasági elnök
IV. Az Alkotmánybíróság
V. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa
VI. Az Állami Számvevőszék és a Magyar Nemzeti Bank
VII. A Kormány
VIII. A Magyar Honvédség és egyes rendvédelmi szervek
VIII/A. Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete
VIII/B. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság
IX. A helyi önkormányzatok
X. A bírói szervezet
XI. Az ügyészség
XII. Alapvető jogok és kötelességek
XIII. A választások alapelvei
XIV. A Magyar Köztársaság fővárosa és nemzeti jelképei
XV. Záró rendelkezések
Módosításának szabályai
Az Alkotmány módosításához, valamint az abban meghatározott egyes döntések meghozatalához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
Beszélhetünk úgynevezett erős és gyenge kétharmados törvényekről. Az erős kétharmados törvény azt jelenti, hogy az összes országgyűlési képviselő 2/3-ának érvényes igen szavazata szükséges elfogadásához. Az Alkotmány tartalmazza ezek pontos felsorolását: a 2/A. § (2) bekezdése szerint a szuverenitást átruházó nemzetközi szerződéseket kihirdető; illetve a Magyar Köztársaság címerének és zászlajának használatáról szóló törvények esetében kell erős 2/3-os szavazás. A gyenge kétharmados törvény elfogadásához viszont elegendő a határozatképes Országgyűlés jelen lévő képviselői 2/3-ának igen szavazata.

Módosításai
Az 1990-es és 2000-es években különböző okokból több módosítást végeztek az alkotmány szövegén, például a NATO-hoz és az Európai Unióhoz történt csatlakozás kapcsán.
A módosítások során több bekezdést és teljes cikket is töröltek, illetve megváltoztattak, ezért az Alkotmányt egységes szerkezetben szokták kiadni. Elsősorban politikai érvek alapján már többször felvetődött az a gondolat, hogy új alkotmányra lenne szükség. Ezt támasztja alá az is, hogy az 1989-es alaptörvény megalkotóinak a szándéka szerint csak ideiglenes alkotmány a rendszerváltás idejére, „hazánk új Alkotmányának elfogadásáig”.

A 2012-es alaptörvény
2011. április 18-án a magyar Országgyűlés 262 igen szavazattal, 44 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta Magyarország Alaptörvényét. A szinte csak a Fidesz-KDNP képviselői által megszavazott alaptörvény 2012. január 1-jén a korábbi alkotmány helyére lépett, majd utóbb több módosításon ment keresztül.

Az Alaptörvény szövegét Szájer József (Fidesz) vezette bizottság készítette. A bizottság tagjai voltak még: Salamon László (KDNP) és Gulyás Gergely (Fidesz).
Tartalom
Nemzeti hitvallás (Preambulum)
Alapvetés
Szabadság és felelősség
Az állam
Az országgyűlés
Országos népszavazás
A köztársasági elnök
A kormány
Önálló szabályozó szervek
Az alkotmánybíróság
A bíróság
Az ügyészség
Az alapvető jogok biztosa
A helyi önkormányzatok
A közpénzek
A Magyar Honvédség
A rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok
Döntés katonai műveletekben való részvételről
A különleges jogrend
A rendkívüli állapotra és a szükségállapotra vonatkozó közös szabályok
A rendkívüli állapot
A szükségállapot
A megelőző védelmi helyzet
A váratlan támadás
A vészhelyzet
A különleges jogrendre vonatkozó közös szabályok
Záró és vegyes rendelkezések
A Záró rendelkezések résznek a jelenlegi címét a negyedik módosítás adta.

Fogadtatása
Az Alaptörvényt jelentésében bírálta a Velencei Bizottság, az Európai Parlament (EP) pedig 2011. július 5-én éles vita után, egy bíráló indítványt fogadott el, és felszólította az Európai Bizottságot (EB) a jogszabály vizsgálatára. Az EB alelnöke, Maroš Šefčovič szerint csak akkor lehet megítélni az alaptörvényt, ha majd megszületnek a sarkalatos törvények is, amelyek részletesen szabályozzák benne lefektetett elveket. A Fidesz-KDNP minden kritikát visszautasított.

Sólyom László korábbi köztársasági elnök szerint az Alaptörvény normaszövege „legnagyobb részt rendben van”, ugyanakkor hozzátette, hogy „Van azonban egy olyan változás, ami menthetetlen. Az alkotmánybíróság hatáskörének megcsonkítása gyógyíthatatlan seb. Azt merem állítani, hogy nem alkotmányos a rendszer, amelynek van egy olyan része – tudniillik a költségvetést, az adókat- és járulékokat érintő törvények, vagyis a kormányzati cselekvés igen széles és lényeges része –, amely fölött nincs alkotmányos kontroll. Itt bármi megtehető, mert itt gyakorlatilag nem érvényes, azaz nem érvényesíthető az alkotmány, nem lehet alkotmánybírósági határozattal kikényszeríteni megtartását.” – Sólyom László, 2011. október 8.
2012. március 13-án Szabó Máté ombudsman az Alkotmánybírósághoz fordult, mert szerinte az alaptörvényhez kapcsolódó átmeneti rendelkezések ellentétesek az alaptörvénnyel, mivel súlyosan sértik a jogállamiság elvét, és azok megsemmisítését kérte.
A Magyar Haladás és Függetlenség Mozgalom egy átfogó Alaptörvény-kritikát tett közzé, amely szerint a Fidesz-KDNP-féle új alaptörvény valódi szándéka nem más, mint a demokrácia alaptörvénybe foglalt csorbítása.

Módosításai
Az Alaptörvény módosításához – az 1949. évi XX. törvényhez hasonlóan – az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatára van szükség [S) cikk (2) bekezdés]. A köztársasági elnök köteles aláírni a módosítást, kivéve ha eljárásbeli kifogása van (ekkor az Alkotmánybíróság dönt a kifogásról). A Magyar Közlöny „I. Az Alaptörvény és annak módosításai” fejezetében jeleik meg. Jelzésük egyedi: tartalmazzák, hogy hányadik a módosítások sorában, és hogy mikor hirdették ki [S) cikk (4)]; pl.: Magyarország alaptörvényének negyedik módosítása (2013. március 25.).

Átmeneti rendelkezések
Bár nincs számozva, az alaptörvénnyel együtt számozódnak módosításai; ezenkívül a Magyar Közlönyben az „I. Az Alkotmány és annak módosításai” fejezetben jelent meg. Az Alaptörvény első módosítása az alaptörvényt egy új cikkel egészítette ki, amely alapján az átmeneti rendelkezések az alaptörvény részét képezi. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság 45/2012. határozata alapján nem minősül alaptörvény-szintűnek: ezért semmisítették meg visszamenőlegesen több rendelkezését is Szabó Máté ombudsman indítványára, valamint megtiltották módosítását. Az Alaptörvény negyedik módosítása hatályon kívül helyezte, rendelkezéseit pedig beépítette az Alaptörvénybe.

Első módosítása
Az Alaptörvény első módosítása egyrészt a köztársasági elnök javadalmazásáról szóló törvényt kiterjesztette a volt köztársasági elnökre is; másrészt az Alaptörvény átmenetei rendelkezéseit az Alaptörvénybe emelte.

Második módosítása
A második módosítás csak az átmeneti rendelkezéseket módosította volna; ez emelte volna be a választási regisztrációt az Alaptörvénybe. Azonban az Alkotmánybíróság e rendelkezéseket hatályba lépésükkel együtt megsemmisítette.

Harmadik módosítása
Az Alaptörvény harmadik módosítása sarkalatossá tette a földtörvényt.

Negyedik módosítása
A negyedik módosítás, mind eddiginél nagyobb, 22 cikkes módosítás volt. Több formai változtatás mellett beemelte az Alaptörvénybe az Alkotmánybíróság által az átmeneti rendelkezésekből törölt részeket, az Alaptörvény „Záró Rendelkezések” részének címét „Záró és vegyes rendelkezések”-ké változtatta és kiegészítette – a külön jogszabályként egyidejűleg hatályon kívül helyezett – átmeneti rendelkezések még hatályos cikkeivel. A módosításokat az ellenzék és több nemzetközi szervezet is bírálta; véleményük szerint a javaslat csorbítja a demokráciát. Az Európai

Bizottság három pontot kifogásolt a rendelkezésen:
1. A negyedik módosítás 17. cikke lehetővé teszi, hogy a kormányzat Európai Uniós törvény megsértéséért kiszabott bírság kifizetésére különadót vessen ki az állampolgárokra. Ez kétszeresen büntetné az állampolgárokat: először a jogaik csorbulásával, másodszor pedig a bevezetett adóval.
2. A 14. cikk lehetővé teszi, hogy az Országos Bírósági Hivatal elnöke egyik bíróságról a másikra irányítson át ügyeket. Ennek kompatibilítási problémái vannak az Európai Uniós joggal.
3. Az 5. cikk 1. bekezdése a közszolgálati médiára korlátozza a politikai hirdetéseket, míg a magánkézben lévő média adja a magyar média 80 százalékát.

A Fidesz visszautasította a kifogásokat.

Ötödik módosítása
Az ötödik módosítás az Alaptörvény több, nemzetközi szervezetek által kifogásolt pontját módosította, azok kérése alapján.

Forrás: Hírmagazin; Wikipédia;
Képek: Google;

Korrektúra: http://www.hirmagazin.eu