Rendkívül kevés adót fizetnek Magyarországon a focisták. Vannak országok, ahol ugyanakkora nettó bér két és félszer annyiba kerül a futballcsapatoknak, mint itthon. Ez komoly versenyelőny a magyar együtteseknek, így fordulhat elő, hogy a hazai focisták fizetése már a francia élvonalban szereplő labdarúgókéval vetekszik.
Többet ad, kevesebbet vesz el az állam
Korábban többször írtunk róla, hogy 2010 óta brutális ütemben emelkedett a hazai labdarúgó-élvonalban a focisták keresete. Az NB I-es csapatok összesített személyi ráfordítása úgy nőtt a bő hússzorosára 2010 és 2023 között, hogy közben az elsőosztályú bajnokság létszámát 16-ról 12-re csökkentette a szövetség. Azaz, ha egy csapatra vetítjük, ennél is nagyobb, közel harmincsoros volt a gyarapodás. Ez még úgy is rengeteg, hogy a 2010 környéki számokat jó eséllyel torzítják a csapatok akkori költségcsökkentő trükközései.
Ez a növekedés vezetett oda, hogy jelenleg az NB I-ben már jobban keresnek a focisták, mint bármely kelet-európai ország elsőosztályú bajnokságában. Sőt, a fizetésekben Ausztriát is sikerült utolérnünk, a legnagyobb büdzsével rendelkező magyar csapat, a Ferencváros pedig a francia középcsapatokkal is versenyezni tud a játékosokért.
Az, hogy a magyarországi focistafizetések a 2020-as évek elejére nyugat-európai szinten is versenyképesek lettek, elsősorban a hazai labdarúgásba áramló – főként állami – százmilliárdoknak köszönhető. A futball közvetlen állami támogatása mellett azonban van még egy tényező, ami jelentősen javítja a magyar csapatok pozícióját a nemzetközi játékospiacon: a rendkívül kedvező adózási feltételek.
A magyar állam a labdarúgók jövedelmének sokkal kisebb részét vonja el, mint ami más országokban jellemző.
Így egy hazai focicsapat sokkal kisebb költséggel tud ugyanakkora bért adni futballistáinak, mint egy francia, osztrák vagy éppen belga klub.
Szja helyett ekho
Az európai országok többségében a labdarúgók ugyanolyan feltételekkel adóznak, mint egy átlagember, a bruttó bérükből személyi jövedelemadót (szja) von le a munkáltatójuk. A legtöbb országban az szja progresszív, azaz többkulcsos: a jobban keresőktől bevételük nagyobb részét vonják el. Mivel a focisták bére mindenhol messze meghaladja az átlagot, így a labdarúgók fizetésének nagy része az összes országban a legmagasabb kulccsal adózik, ez pedig nem ritkán az 50 százalékot is meghaladja.
Akad azonban néhány olyan ország, ahol a focistákra egyedi szabályok vonatkoznak, és ez a helyzet itthon is. Magyarországon a labdarúgók nem személyi jövedelemadót, hanem úgynevezett egyszerűsített közteherviselési hozzájárulást (ekho) fizetnek. Ezt az adózási formát eredetileg olyan szellemi foglalkoztatottaknak találták ki, mint a grafikusok, tolmácsok, színészek, képzőművészek, újságírók, de 2010-ben bekerültek a jogosultak közé a sportolók is.
Az évtized elején ez még nem volt teljesen indokolatlan, a hazai sport alulfinanszírozottsága miatt ugyanis a sportszervezetek gyakran komoly anyagi gondokkal küzdöttek. A Fidesz hatalomra kerülését követően azonban jelentősen nőtt a sport állami támogatása, a profi labdarúgásba pedig egyenesen ömleni kezdett a pénz.
A kormány azonban ezt követően sem módosított a focisták adózási feltételeit. Sőt, az elmúlt években tovább lazított azzal, hogy az ekho összeghatárát a labdarúgók esetében először 250, majd 500 millió forintra emelte*. Ez azt jelenti, hogy
az itthon játszó labdarúgók jelenleg félmilliárd forintos jövedelemig választhatják a kedvezőbb adózást, miközben a sporton kívüli szakmánál 60 millió forint a limit.
Az ekho még a hazai normál (szja) adózásnál is jóval kedvezőbb, a magyarnál sokkal magasabb szja-kulcsokat meghatározó nyugat-európai országok adóviszonyaihoz pedig hasonlítani sem lehet. Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásnál az összes elvonás mindössze 15 százalék, amiből a NAV tájékoztatása szerint 9,5 százalékpont minősül személyi jövedelemadónak, míg a maradék társadalombiztosítási járulék (pdf). Utóbbit azonban meg lehet úszni, ha valaki nyugdíjas vagy másik országban biztosított*.
Néhány ország esetében kiszámoltuk, hogy az aktuális kulcsok és az elsőosztályú labdarúgó-bajnokságra jellemző átlagbér alapján mennyi az átlagos szja, és ahogy a lenti ábrán is látszik, nem nagyon vannak olyan országok, ahol ez kevesebb, mint 30 százalék. Magyarul miközben az európai országok többségében a focisták bruttó bérének 40-50 százalékát vonják el személyi jövedelemadó formájában, nálunk ugyanilyen jogcímen kevesebb, mint 10 százalékot fizetnek a labdarúgók.
Cseh és magyar adóparadicsomok
Magyarországnál kedvezőbb helyzetben csak a Csehországban és Monacóban játszó focisták vannak. Utóbbi városállamban közismerten nincs szja, míg a cseheknél azért adóznak ennyire keveset a labdarúgók, mert dolgozhatnak vállalkozóként. Utóbbi foglalkoztatási forma sokáig Magyarországon is működött, illetve a mai napig vannak a lengyeleknél is ilyen kísérletek, összességében azonban az európai futballból már kikopott az a gyakorlat, hogy kft.-k és bt.-k kergetik a labdát a pályán.
Csehországban azonban annak ellenére működik ez a rendszer, hogy több kísérlet is volt az eltörlésére. Ezek a jogi ügyek azonban mindig azzal zárultak, hogy megerősítették: lehetnek vállalkozók a focisták. Így szja-t ők sem fizetnek, legalábbis abban a formában nem, ahogy egy átlag alkalmazott, a bérük adóterhe pedig átlagosan 9 százalék körül lehet.
Emiatt több kutatásban is nevezték már Csehországot a sportolók adóparadicsomának (pdf). Mivel az ottani adóterhelés lényegében megegyezik az itthonival, így ugyanezt a jelzőt Magyarország esetében sem indokolatlan használni.
Ráadásul eddig csak a személyi jövedelemadóról esett szó, holott a legtöbb országban nem csak ezt vonják a bérből, hanem egyéb járulékokat is, illetve a munkáltatónak is fizetnie kell közterheket az alkalmazottak után. A KPMG még 2017-ben készített egy összeállítást arról, hogy az egyes országokban pontosan mennyibe kerülne, ha egy csapat egymillió eurós nettó fizetést adna egy labdarúgójának. Mindent egybevetve a munkáltató, tehát a klub teljes költsége Franciaországban több mint 2,7 millió euró lenne, de meghaladná a 2 milliót Portugáliában, Angliában és Hollandiában is.
Magyarországon ezzel szemben a csapatoknak mindössze 1,18 millió euróba kerül az egymilliós bér.
Néhány éve ez még magasabb lett volna, a koronavírus-járványt követően azonban a kormányzat eltörölte a munkáltatói ekhót. Így míg korábban a munkáltatónak is be kellett fizetnie az államkasszába az alkalmazott bérének 13 százalékát, jelenleg a cégeknek semmilyen fizetési kötelezettsége nincs. Ezzel tovább csökkent a hazai labdarúgócsapatok költségszintje is.
Ezzel a magyarországi adóterhek még a KPMG elemzésében legjobbnak kihozott törökországinál is kedvezőbbek. Sőt, ha mindent figyelembe veszünk, akkor még Monacóban is több közterhet kell fizetni egy labdarúgó után, mint Magyarországon.
A rendkívül kedvező adózási környezettel a magyar állam éves szinten 4,5-5 milliárd forint bevételről mond le csak a labdarúgó NB I-ben.
Ez, illetve az állami támogatások az ára annak, hogy a magyar csapatok nyugat-európai szinten is versenyképesek legyenek a játékospiacon. A gond csak az, hogy a magas fizetések az eddigi tapasztalatok alapján nem feltétlenül segítik a hazai labdarúgás fejlődését. Sőt – ahogy erről korábban már írtunk – sokkal inkább kontraproduktívnak tűnik a dolog, hiszen azzal, hogy kiölik az ösztönzőket a rendszerből, annak egyetlen szereplőjét sem késztetik jobb teljesítményre.
