Lövöldözések, robbantások, fenyegetések, prostitúció, bénító félelem – a Magyarország déli határa mellett elhelyezkedő településen járva úgy érezhetjük magunkat, mintha a világ kevésbé biztonságos felén járnánk. A hajdújárási lakosok tehetetlenek az incidensek ellen: fenyegetést követően akár bomba is robbanhat a házuk előtt.
Miért félnek ennyire a magyar–szerb határ túloldalán élők? A megkérdezettek valóban nem tudnak semmit az elmúlt napok, hónapok tragédiáiról, vagy valami oka van hallgatásuknak? – merülnek fel bennünk a kérdések a szerbiai Hajdújárás központjában, ahol a helyi lakosoknál érdeklődünk a közelmúltban az embercsempészek között lezajló fegyveres konfliktusokról.
A boltos a postáshoz, a postás a pékhez, a pék pedig megriadt, sejtelmes arccal a másik boltoshoz küld bennünket a mintegy kétezer lakost számláló település központjában, amikor a biztonsági helyzetről érdeklődünk. Már majdnem feladjuk a kérdezősködést, amikor egy, a posta előtt várakozó nő az iskola felé mutatva a következőt súgja nekünk: „Itt a falnak is füle van, keresgéljenek a falu túloldalán!”
Fenyegetés embercsempész módra
A település közvetlenül az autópálya mellett fekszik, ide hozzák a bevándorlókat az embercsempészekkel szorosan együttműködő taxisok. Elsősorban ez az oka a migránsok tömeges jelenlétének, akik az elmúlt hónapokban gyakorlatilag heti rendszerességgel lövöldöztek a településen és annak környékén. Legutóbb kedd hajnalban történt fegyveres összetűzés Hajdújárás külterületén, előtte hétfőn lövöldöztek a faluban. Emlékezetes:
a migránsok augusztusban egy lakott ház előtt robbantottak fel egy kézigránátot, míg júliusban bevonultak egy lakott ház udvarán álló melléképületbe, ahonnan lövéseket adtak le a rendőrökre is.
A hatóságok a hét elejei lövöldözések után ugyan elszállították a bevándorlók többségét a településről, a történtek fényében mégis megdöbbentő, hogy egyetlen rendőrt vagy katonát sem látunk Hajdújáráson. A környék – amely felé az ismeretlen hölgy küldött bennünket – inkább hasonlít nyaralósorra, mint egy település külterületére: a körzet ritkán lakott, a házak között gyümölcsfa-, szőlőültetvények vannak, s talán még a földút is gyakoribb, mint az aszfalt. A bokros terület, a lakatlan házak ideális búvóhelyet nyújthatnak a migránsoknak, akik közül egyet sem látunk a környéken a déli órákban. Egy otthona kapuját éppen javító férfit szólítunk meg,
aki csak azt követően kezd mesélni nekünk, hogy többször megígérjük: nem készítünk róla hangfelvételt vagy fotót.
– Akinek a háza előtt a kézigránátok korábban felrobbantak, állítólag szóbeli figyelmeztetést is kapott. Az embercsempészek kifigyelték, hogy a családfő gyakran panaszkodik a médiának, sűrűn hívja ki a rendőrséget, emiatt figyelmeztetésként dobtak kézigránátokat a házra. A történtek óta valami csoda folytán nem nagyon nyilatkozik – meséli a helyi férfi, hozzátéve, hogy természetesen minden hajdújárási tud a lövöldözésekről, de senki nem akar az említett idős emberhez hasonlóan járni a faluban.
Laposkúszásban a házig
– Az embercsempészek átvették a hatalmat Hajdújáráson. Semmit nem tudunk tenni ellenük. Ezek harcedzett, kemény emberek. Korábban kétszer szerveztek lakógyűlést néhányan, de azt hallottam, hogy őket is megfenyegették, ezért hagytak fel vele – részletezte. A férfi meggyőződése szerint mindehhez az is hozzájárul, hogy néha nem lesz komolyabb következménye a csoportos erőszaknak. Hallomásból tudni véli azt is: albán és dél-szerbiai bűnbandák látják el fegyverrel és lőszerrel az embercsempészeket. Információi szerint a helyi lakosok is üzletelnek az embercsempészekkel.
Hallani azt is, hogy egyesek tisztes összegért még nőket is szerveznek a migránsoknak.
A környéken szóra bírunk egy másik helyi férfit is. Mint kifejti, a migránsok elsősorban éjjel bukkannak elő, nappal megbújnak a susnyásban vagy a lakatlan házakban. Mint mondja, a legutóbbi lövöldözést követően a szerb hatóságok elszállították ugyan a migránsokat a dél-szerbiai táborokba, de néhány csoportot már a reggeli órákban újra látott a térségben. Korábban ő is tanúja volt egy kisebb lövöldözésnek.
Néhány héttel ezelőtt hangzavart hallottam gyümölcsösöm felől, és kimentem megnézni, mi lehet az, mire lövéseket hallottam a területről.
– A földes út túlsó végén kerestem fedezéket, majd laposkúszásban menekültem vissza a házamig. Talán soha nem féltem még ennyire. Sokkal többször lövöldöznek itt, mint ahányszor a sajtó megírja – meséli a férfi, aki szerint napokon belül ismét hallhatunk majd hasonló eseményekről.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Havran Zoltán)
