35 éve történt: 1988. december 21-én bomba robbant egy New Yorkba tartó Boeing 747-es rakodóterében, a Pan Am 103-as járatán.
A repülőgép még a levegőben több darabra törött, a roncsok nagyobb része a skót Lockerbie városára hullott. A tragédiában kétszázhetvenen haltak meg, az áldozatok között négy magyar volt.
Az amerikai légitársaság 103-as, úgynevezett ráhordó járata, egy Boeing 727-es elindult a frankfurti repülőtérről Londonba, csomagterében – állítólag – egy gazdátlan bőrönddel, abban egy preparált rádióval. A gép időben megérkezett a londoni Heathrow repülőtérre, ahol a poggyász a hivatalos verzió szerint akadálytalanul átkerült a Pan Am 103-as fő járatára, egy Boeing 747-100-asra, amelyen kétszáznegyvenhárom utas – köztük egy magyar család – és tizenhat fős személyzet indult New Yorkba.
Ezt a gépet, a Clipper Maid of the Seas 18 évvel a merénylet előtt, 1970-ben állították üzembe, és a légitársaság büszkesége volt. Már korábban is történelmet írt, pozitív értelemben: ez volt ugyanis az a repülőgép, amely a típus példányai közül először szállt le a londoni Heathrow repülőtéren, és amely „elpusztulásáig” tartotta a helyi „ekkora repülőt még nem láttam”-kategória első helyét.
Az 1988 karácsonya előtti járat indulása nem keltett akkora figyelmet, mint az első leszállása Heathrow-n, és a végcélban sem volt semmi különleges, hiszen az akkor már „kamaszkorú” repülőgép azon az estén a New York-i John F. Kennedy repülőtér érintésével Detroitba tartott, igaz, a már akkor is nagy forgalom miatt mintegy félórás késéssel szállt fel.
Tűzvihar emésztette fel a roncsokat
Pont ez a fél óra bizonyult végzetesnek egy Londontól 400 kilométerre északra fekvő skóciai kisváros, Lockerbie számára: mikor a Jumbo Jet útjának 50. percében működésbe lépett a jobboldali első poggyásztartóban elhelyezett pokolgép, a felrobbant repülőgép 250 tonna összsúlyú roncsai és az égő repülőgép üzemanyaga pokoli katasztrófát okozott a közepes falunál alig nagyobb településen.
Beleremegett a föld is – szó szerint – a katasztrófába: amikor ugyanis a géptörzs háromnegyede a szárnyakkal, a motorokkal és a központi üzemanyagtartállyal földet ért a városka délnyugati szegletében lévő Sherwood Crescent lakónegyedben, a Dumfriesshire grófságbeli, Lockerbie-től 23 kilométerre lévő földrengésfigyelő központ szeizmográfja a Richter-skála beosztása szerinti 1,9-es erősségű földmozgást jelzett. Másnap hajnalra kiderült, hogy a becsapódó géproncs több méter mély árkot vájt a letarolt házak helyén, és feltépett egy gázvezetéket, amely szintén berobbant. Szemtanúk beszámolója alapján a kerozin és a gáz összekeveredő tüze 100 méter magasra csapott, a lángokat tíz kilométerről is látták.
Senki sem élte túl a katasztrófát a gépen utazó kétszázötvenkilenc, többségében brit és amerikai állampolgár közül mindenki odaveszett a légi szerencsétlenségben, tizenegy lockerbie-i lakossal együtt. Jellemző az óriási pusztításra, hogy volt, akinek a holttestét kilométerekkel odébb találták meg, volt, akiét soha. Igazságügyi szakértői vélemények szerint az repülőgép áldozatainak többsége – személyzet és utasok egyaránt – a földbe csapódáskor vesztethette életét, sőt, voltak arra utaló jelek, hogy többen még azután is éltek, hogy a repülőgép roncsai földet értek.
A bomba ereje akkora volt, hogy a pilótafülkét a várostól 5 kilométerre, egy mezőgazdasági területen találták meg.
Magyar szál: váci család veszett oda a katasztrófában
A katasztrófának egy Amerikába utazó, háromtagú váci család, valamint egy idős budapesti hölgy is áldozatul esett. Név szerint az 5 éves Roller Edina, apja, a 29 éves Roller János Gábor és felesége, a 27 éves Rollerné Pisák Zsuzsanna, valamint a 79 éves Drucker Róbertné Gábor Ibolya. Róluk annyit lehetett megtudni a vizsgálatok során, hogy a fiatalasszony születésnapjára esett 21-e, és hogy állítólag az idős hölgynek elvileg nem a 103-as járaton kellett volna utaznia, csak azért szállt fel rá, hogy az angolul nem tudó váci családnak segítsen az úton.
Líbiai vádlottak, iráni bűnösség?
Évekig nem lehetett tudni, hogy kik követték el a merényletet, aztán London és Washington 1991-ben büntetőeljárást kezdeményezett két líbiai hírszerzési ügynök ellen, akiket a pokolgép elhelyezésével vádoltak. A vád alapja az a feltételezés volt, hogy Líbia a Tripoli és Bengázi ellen 1986-ban végrehajtott amerikai légitámadást torolta meg a merénylettel. Líbia – ENSZ-szankciók nyomása alatt – végül kiadta a két körözött ügynököt.
Egyiküket, Abdelbászet Ali Mohamed al-Megrahit – aki korábban a líbiai állami légitársaság máltai irodájának biztonsági főnöke volt – 2001. december 31-én életfogytiglani börtönre ítélte az eljáró skót bíróság, amely a kiadatás fejében semleges ítélkezési területhez ragaszkodó líbiai álláspont miatt Hollandiában ült össze. Megrahinak az ítélet szerint legalább 27 évet kellett volna rács mögött töltenie, de elhatalmasodó rákbetegsége miatt 2009-ben szabadon engedték, és hazatérése után három évvel, 2012-ben meghalt. Máig ő az egyetlen olyan gyanúsított, akit elítéltek a lockerbie-i merényletért.
Líbia vállalta 2,7 milliárd – áldozatonként 10 millió – dollár kártérítés kifizetését is a hozzátartozóknak. Megrahi azonban mindvégig tagadta bűnösségét. A merénylet áldozatainak családtagjai sem voltak meggyőződve arról, hogy Megrahi személyében a tényleges felelőst ítélték el. A hozzátartozók kampányszervezetének vezetője, Jim Swire – akinek leánya, Flora halt meg a merényletben – többször is kijelentette, hogy meggyőződése szerint Megrahinak semmi köze nem volt a lockerbie-i merénylethez.
Az áldozatok hozzátartozóinak szervezete szerint inkább Irán felelősségére utalhat, hogy a lockerbie-i merénylet előtt öt hónappal egy amerikai hadihajó a Perzsa-öbölben tévedésből lelőtte az Iran Air légitársaság egyik utasszállító repülőgépét, a gépen utazó kétszázkilencven személy életét vesztette. Irán soha nem fogadta el, hogy a szerencsétlenség tévedés következménye volt, és az áldozatok hozzátartozói annak alapos kivizsgálását szorgalmazzák, hogy az Egyesült Államok jelképének tartott Pan Am gépének felrobbantása nem Irán bosszúja volt-e.
Az összeállításban segítségünkre voltak a Múlt-kor, az MTI vonatkozó anyagai, valamint a katasztrófa-áldozatainak emlék-honlapja.
