Ötven éve volt a Holdra szállás.
Az Egyesült Államok ezzel a lépéssel nyerte meg az űrversenyt a hidegháborúban. A sikeres landoláshoz szakemberek ezreinek munkájára volt szükség, közöttük magyarok szaktudására is.
A NASA által közreadott képen Edwin E. (Buzz) Aldrin, az emberiség első holdutazását végrehajtó Apollo-11 amerikai űrhajó holdkompjának pilótája a Hold felszínén (Fotó: MTI/NASA)
Négyszázezer szakember dolgozott az 1960-as években azon, hogy 1969. július 20-án ember lépjen a Holdra. A szakemberek, fizikusok, mérnökök között voltak magyarok is.
Farkas Tibor űrkutató mérnök 1956-ban hagyta el Magyarországot, és az Egyesült Államokba, azon belül pedig Ohio-ba költözött. A középiskola befejezése után felvették az Ohioi Állami Egyetemre (Ohio State University), majd két év után egy barátjával döntöttek úgy, hogy Kaliforniába költöznek, ahol
már javában folyt az űrkutatás.
Farkas Tibor az M1-nek adott exkluzív interjújában elmondta, az egyetem befejezése után szinte azonnal állást kapott annál a vállalatnál, amely az Apollo-programon dolgozott. Mint mondta, a Holdig eljutó Apollo szerkezetileg három részből állt: Service Module, Command Module és a Lunar Module. Az első kettő összes rakétáján ő is dolgozott.
Nagy figyelem kísérte az eseményeket
Úgy véli, Amerika sosem szerette, ha valamiben nem volt első, ugyanakkor azt elismerték, hogy az oroszok nagy előnyt szereztek az űrkutatás terén. A Holdra szállás azonban nem akármilyen cél volt abban az időben, így nagy figyelem kísérte az eseményeket – fűzte hozzá.
Arról is beszélt, hogy amikor nekiláttak a munkálatoknak, még nem tudták, hogy mire számíthatnak, milyen problémák léphetnek fel. Kiemelte, Amerika ugyanakkor egy nagyon
eltökélt nemzetnek számít,
így a mérnökök és a szakemberek meg voltak győződve, hogy minden felmerülő problémát meg tudnak oldani.
Megjegyezte, a munkálatokban nagyon sokan vettek részt. Voltak, akik megalkották magát a koncepciót, mások megrajzolták a terveket és összeírták, hogy mire van szükség, majd végül több tízezer szakember alkotta együtt a végül sikeresnek bizonyuló Apollo-programot.
Véleménye szerint a mérnöki pályán mindig arra törekednek, hogy a lehető legolcsóbban és leggyorsabban oldják meg a feladatokat, ugyanakkor az Apollo-program
az egyik legdrágább vállalás volt
az Amerikai Egyesült Államok történetében.
Farkas Tibor méltatta az űrhajó pilótáját is, Edwin E. (Buzz) Aldrint, akit nagyszerű embernek tart. Emlékeztetett, a hajó leszállását ő irányította, hiszen egy olyan helyen kellett letennie a gépet, ahol az űrhajó nem borul fel. Hozzátette, a Holdra lépés mindenkinek meglepetés volt, mert senki nem tudta, milyen lesz a felszín.
Hatalmas élmény volt
A Holdra szállás napját szinte az egész ország figyelemmel kísérte, Farkas Tibor otthon nézte a televízión, és mai napig élete meghatározó élménye maradt az ötven évvel ezelőtti műszaki, technikai és tudományos bravúr.
