A tájházat 1980-ban alapították helyi kezdeményezésre, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum vezetésével és szakmai irányításával. A múzeum értékét a benne található tárgyakon túl a létrehozásához szükséges összefogás adja. Az intézményben található tárgyak adományok: tulajdonosaik jó szívvel, ingyen – az utókor ismereteit bővítendő, a múlt értékeit őrizendő – váltak meg sok esetben komoly anyagi értéket képviselő emlékeiktől.
Az állandó kiállítás három épületben – 314 négyszögölnyi területen – helyezkedik el: a nagyházban, a kisházban és a kocsiszínben, de ezeken kívül van még egy borospince is. A tárlat nem az épületek eredeti funkciójában épült. A helységek nagy része csak kiállító teremként funkcionál. A háznál maradt fiúgyermek és családja számára épült úgynevezett a kisház ma csupán a konyharész kialakításával utal az eredeti funkciójára. A kiállítás sokkal inkább szélesebb körű művészeti és eszközanyag bemutatására törekszik, mint a régi falusi élet rekonstruálására.
A gyűjteményben fellelhetők a környék fazekasainak, asztalosainak munkái, de helyet kaptak a falusi asszonyok szőttesei, hímzései és festett tányérjai is.
Mezőgazdasági munkaeszköz-történeti kiállítás
A szépség és egyszerűség érzése kíséri végig az embert a tárlat látogatása során, hol lenyűgözi, hol elvarázsolja kettősségével. Nagyvonalakban vázolja egy-egy témakör lényegét, miközben aprólékosan szemlélteti az emberi érzéseket néhány motívumban, mintában.
Szép, faragott juhászbotok kosfejjel és pergővel díszítve, csöcsös korsók, csengettyű gyűjtemény, zenélő, múlt század közepi falikép, amely a Himnusz és a Rákóczi induló akkordjait játssza; e tárgyak között kaptak helyet a mezei, szántóföldi és majorsági munkák eszközei is.
Az állattartással kapcsolatos tárgyak között láthatunk marhakolompokat, csikópergőket szíjjal és szépmívű csontokkal, lóbéklyókat, csikózablákat, birkanyíró ollókat és a mesterien fonott kanász szíjkorbácsot.
A nagyház díszét, a fehérre meszelt dori kályhát néhány edény és szőttes varázsolja még hangulatosabbá.
Nagyon szép és értékes gyűjtemény állt össze a csákvári fazekasok munkáiból is – aratótálak, csuprok, szilkék és tányérok formájában.
A kiállított tárgyak között láthatunk egy konfirmáló ruhát is, amely fehér színével, egyszerű szabásával a puritánságot, a szűziességet jelképezi, ám megtaláljuk rajta a fiatal lányokra oly’ jellemző kitűnni vágyás, tetszeni akarás jegyeit is – nagyon szép, kézi hímzés formájában.
A személyes tárgyak között láthatunk csizmahúzót, borotválkozó tükröt és készletet; kézimunkakosarat, rózsafüzért és imakönyvet; valamint fabölcsőt, benne babát pólyával. Fából készült, vesző fonattal ellátott babakocsit és még számtalan korabeli használati tárgyat is fellelhetünk a múzeumban.
A faberakásos juhászláda is magán hordozza az igazán értékes dolgokra jellemző kettősséget: a népi motívumok művészi faragását, és a tartós, praktikusan kihasznált rakodó helyek kialakítását. A ládán 1820-as évszámot és T. F. monogramot láthatunk; ez utóbbi Tiringer Ferenc számadó juhászt jelöli.
A kiállítás nemcsak a téma iránt komolyan érdeklődő látogató számára nyújt maradandó élményt, de érdekes lehet annak is, aki csak véletlenül vetődött el a múzeumba. Sok esetben otthonunk maisága, jelenszerűsége tükröződik a kiállított, ma is használatos tárgyakban, eszközben, de a távolinak tűnő múlt is nyomot hagy bennünk, látogatókban – a parazsas vasaló, a szövőszék vagy a cséphadaró képében.
Cím: CeceÁrpád utca 46.
Tel: +36 (25) 234-752
E-mail: mezogazdasagi.cece@museum.hu
Web: www.mezogazdasagimuzeum.hu
