Közel száz országban játszott, hegedült államfőknek, pápáknak és világsztároknak, megtöltötte a legnagyobb koncerttermeket. Pedig a most 50 éves művész útja nem volt kikövezve a világsikerig, édesapja fél évig kuporgatott, hogy egy jobb vonót megvehessen a fiának.
Zenészcsaládba született; emiatt könnyebb volt sikereket elérni vagy rögös volt az út, amíg eljutott oda, ahol ma tart?
– Édesapám nagybőgős volt. Kisgyermekként mindig figyeltem, hogy muzsikál a zenésztársaival. A legjobban a prímás tetszett, mert elől állt, és játszhattak bármilyen jól a többiek, a sikert mindig ő aratta le, éppen ezért elhatároztam, hogy én is az leszek. Édesapám ennek nagyon örült, és mindenben támogatott, mert úgy gondolta, hogy fiatal zenészként sokkal nagyobb lehetőségem lesz kitörni a szegénységből, továbbá a tanulás révén, kitartó szorgalommal és sok-sok gyakorlással érvényesülni tudok majd az életben. Nem volt könnyű, de hálás vagyok a szüleimnek, mert megmutatták, hogy ha valaki becsületesen, tisztességesen tanul, szorgalmas, akkor mindegy, hogy milyen a származása, a bőrszíne, egyforma eséllyel tud indulni az életben. Számomra nagyon sok lemondással, rengeteg gyakorlással és tanulással járt már az is, hogy a Rajkó Zenekarba bekerülhessek alig 13 évesen, onnantól pedig folyamatosan képzem magamat. Természetesen mindig akadtak nehézségek, volt amikor úgy gondoltam, hogy inkább feladom, de volt bennem hit, akarat és szerettem volna megszolgálni szüleim jóságát, hogy ne okozzak nekik csalódást. Ma pedig a közönségem iránti tiszteletből is kötelességemnek érzem, hogy mindig valami újat tudjak adni, és igazodjak a mai kor kihívásaihoz, a változásokhoz, egyúttal megőrizve és tovább adva a kultúránkat és annak gyökereit.
Hatéves korában kapta az első hegedűjét; onnantól kezdve eldöntötte, érezte, hogy ezen a hangszeren szeretne játszani vagy voltak más irányú próbálkozásai is?
– Édesapám a taníttatásomra nagyon sokat áldozott. A saját zenészfizetése nem volt elég a tandíjamra, ezért mellette beállt segédmunkásnak, hogy előteremtse a taníttatásom költségeit. A mai napig hálás vagyok az áldozatvállalásáért. Kezdetben én is, mint minden kisgyerek más vágyakkal indultam az életnek. Szerettem volna focista lenni, később orvos, vagy ügyvéd, hogy segíteni tudjak az embereken, de a zene magával sodort, és így alakult az életem, amit nem bántam meg.
Milyen volt a gyermekkora, hogyan emlékszik vissza azokra az évekre?
– Tisztes szegénységben éltünk, de boldogok voltunk. A szüleim erejükön felül megpróbáltak nekem és a négy testvéremnek mindent megadni, nem akarták, hogy bármiben hiányt szenvedjünk. Beosztották az utolsó fillért is, hogy ne kelljen nélkülöznünk. Boldogok voltunk, és ha nem is a legújabb ruhákban, de mindig tisztán, rendesen jártunk, és becsületességre, egyenességre neveltek bennünket. Szép emlékekkel gondolok vissza a gyermekkoromra, mert olyan erkölcsi alapot kaptam, ami felnőtt koromra is emberségessé, gondoskodóvá tett.
Már 13 évesen a Rajkó zenekar tagja volt, folyamatosan képezte magát, a képen mesterével, Farkas Gyula bácsival
Hosszú évek óta szívén viseli a nehéz körülmények között élők sorsát. Volt olyan pont a gyermekkorában, ami miatt ez a karitatív tevékenysége felerősödött? Mesélne erről a missziójáról?
– Ahogy említettem, nem vetett fel bennünket a pénzt. Szolnokon volt egy hangszerbolt, ahol kinéztem egy márkás vonót. Édesapám fél évig spórolt, majd az egyik napon elvitt az üzletbe, és a kezembe adta, hogy ha tetszik nekem, akkor megvásárolja. Kipróbáltam, csodálatos volt a fogása. A torkomban dobogott a szívem, annyira örültem. Majd megláttam az árcédulán a sok nullát, és hirtelen belém nyilallt valami. Egy pillanat alatt átfutott az agyamon, hogy az ezért a darab fáért és pár szőrszálért adott pénzen mi mindent lehetne vásárolni és mi mindent vonnék meg a testvéreimtől, mennyit nélkülöznének. Nem lehetek önző, gondoltam, így inkább letettem a vonót a pultra, és röviden csak annyit mondtam, hogy nem fekszik ez nekem, nem jó a játéka. Az elmúlt húsz évben a jótékonysági misszióim, egyéni karitatív akcióim is ezért szolgálják az önzetlen segítséget. Így tettem például a rekordárvizek idején, a vörösiszap-katasztrófánál, a háború elől menekültek megsegítésénél, vagy a balesetet szenvedett, gyógyulásra váró gyermekeknél, egyéni tragédiáknál. A konkrét segítség mellett emberi jóságot és hitet is adunk a bajba kerülteknek. Ezért igaz a mondás: kétszer ad, ki gyorsan ad.
Február 19-én lesz ötvenéves, hogyan és kikkel ünnepli a születésnapját? A kerek évszám miatt nagyobb ünnepség lesz, vagy nem kedveli a felhajtást?
– Tíz évvel ezelőtt a feleségem és a gyermekeim óriási titkolózás mellet egy meglepetéspartit szerveztek számomra. Amikor beléptem a terembe, és ott voltak a barátaim, a családtagjaim, a számomra fontos emberek, őszintén meghatódtam. Jó volt látni és érezni a szeretetüket. Az ötven év fontos mérföldkő az ember életében, alkalmat ad arra, hogy visszatekintsen, honnan indult, hol tart és mit szeretne még elérni, megvalósítani az álmaiból. Gyönyörű családom van, boldog a házasságom, van három szép és tehetséges gyermekem, akik sikeres pálya előtt állnak. Egészségesek vagyunk, a szükségleteinket elő tudjuk teremteni. Békében és szeretetben élünk, egy gyönyörű országban Isten gondoskodó figyelmében és áldásában. Szeret a közönségem, minden egyes koncertem zsúfolásig telt ház előtt zajlik, legyen az egy falusi kicsi templomban, vagy a világ legrangosabb koncerttermeiben. Ennél, azt gondolom, nem kell több. Egyébként nem szoktam ünnepelni a születésnapomat, de úgy sejtem, a családom ismét készül valamilyen meglepetéssel. De nem kíváncsiskodom, hogy mivel, mert nem akarom az örömüket csorbítani.
Számos világsztárnak, külföldi közéleti személyiségnek, politikusnak zenélt az évek során. Melyik fellépésekhez kötődnek a legkellemesebb emlékei?
– XVI. Benedek után Ferenc pápától is kaptam meghívást a Vatikánba. A pápai mise előtt beszélgettem az audenciára váró nagykövetekkel, egyházi méltóságokkal, de idő közben megfeledkeztem az időről és már bőven mennem kellett volna a szertartásra, ahol a zenekarommal játszottam. Egyszer csak kétségbeesve rohantak hozzám a testőrség tagjai, hogy siessünk, mert a szentatya kijelentette: addig nem kezdi el a misét, amíg én meg nem érkezem és el nem kezdek hegedülni, egyre csak azt kérdezgeti, hogy „Hol van a Maestro?”. Futva érkeztem meg, aztán két számot is eljátszottam. A szertartást követően Ferenc pápa odajött hozzám és átölelt, nagyon megköszönte a műsorom, és nem csak a zenémhez gratulált, hanem a missziómhoz is, hiszen összeköt minket a hátrányos helyzetű emberek, gyermekek támogatása. Ekkor átnyújtottam neki egy hegedűt, de félreértett, mert azt hitte, áldást kérek rá. Amikor elmagyaráztam, hogy ezt neki hoztam ajándékba, meghatódva vette át. Egyébként elárulhatom, hogy ha minden igaz, akkor hamarosan visszatérek a Vatikánba.
A világhírű színészek közül kivel volt hasonlóan kellemes „kalandja”?
– Arnold Schwarzeneggerrel először Budapesten egy hotelben találkoztam, vele is jókat beszélgettünk, tudta, hogy számtalan alkalommal amerikai világsztárokkal, például David Fosterrel léptem fel és hatalmas nézettségű tengerentúli csatornán a PBS-en is sugározták a műsorom. A beszélgetést követően kértem egy közös fotót, de a kollégám rosszul készítette el. Amikor láttam az elmosódott képet, újfent megkértem, hogy álljunk össze, de Schwarzenegger annyira rohant, hogy már nem ért rám. Akkor viccesen megjegyeztem, hogy lesz még olyan, amikor ő fog tőlem fotót kérni… Nos, amikor Los Angelesben Andy Vajna búcsúztatóján játszottam, a temetést követően odajött hozzám és gratulált, mondván lenyűgöztem a játékommal. És egyszer csak azt kérte, hogy készítsünk egy közös fotót… Elmosolyodtam, felnéztem az égre és magamban megköszöntem a Jóistennek, hogy bejött a kívánságom. Elkészült több kép is, a szelfit maga Schwarzenegger készítette.
Arnold Schwarzenegger közös szelfit kért
De felejthetetlen az a pesti emlék is, amikor Robert de Niro előtt léptem fel. Mi mást is játszhattam volna a Keresztapának, mint a klasszikus Keresztapa betétdalát?! Természetesen már az első hangok után felismerte és mosolyogva intett nekem.
A pályafutásom alatt egyébként hatalmas változás történt az elmúlt évtizedekben minden területen. Sajnos sok esetben negatív irányba is. A világban még nem sikerült felszámolni a szegénységet, bármily sokat is küzdünk ellene akár egyénileg, akár kormányzati szinten. Az alapvető és legnagyobb emberi hibának az irigységet tartom, ami gyűlölködővé teszi az egyént és megosztja a társadalmat. Pedig ha egységben, összefogásban gondolkodna az emberiség, akkor sokkal békésebb és élhetőbb világot tudnánk teremteni nemcsak hazánkban, hanem az egész földön.
De az egység megteremtéséhez kellene egy alapvető minimum. Ön szerint mi lenne az?
– Isten Tízparancsolatát Mózes kőtáblára véste, és ez már évezredekkel ezelőtt irányt mutatott. Ha e szerint élnénk, nem lennének háborúk. Persze mindez most demagógiának tűnhet, de nekem, mint gyakorló keresztény embernek a hit adja meg az erkölcsi alapot mindenhez. Hiszek az emberek jóságában és szeretetében. A már három alkalommal teljesített száz templomi jótékonysági koncertsorozatom is erre az erkölcsi alapra épült. Úgy gondolom, ha mindenki csak egy picivel hozzájárulna a jóhoz, akkor közösen sokkal jobbá tehetnénk a világot. Magyarországon az elmúlt másfél évtized tapasztalatai alapján egy jó irányba fejlődő változás indult meg. Rekordszintet ért el a foglalkoztatás, óriási ütemben fejlődik az infrastruktúra, a családok eddig soha nem látott támogatásokban részesülhetnek, és egy biztonságos országban élve kiszámítható jövőképet láthatnak a fiatalok. Sajnos azt tapasztalom, hogy a politikai nézetkülönbségek miatt szinte kettészakadt az ország, ami rendkívül káros.
Ön zenészként hogyan tudna egy társadalmi vagy politikai szemléletváltáshoz hozzájárulni? Egyáltalán feladata ez egy művésznek?
– Egy zenész akaratlanul is betölt bizonyos közéleti szerepet, mert széles közönséget elér, és ha csak a zenével is, de üzenetet tolmácsol. Jótékonysági koncertjeimnek, vagy az elmúlt 16 alkalommal rendezett újévi gálánknak mindig volt egy fontos társadalmi üzenete, ami eljutott nemcsak hazánk minden szegletébe, de a tengerentúlra is: pl. kiállás a békéért, megbecsülés és tiszteletadás az orvosoknak, tanároknak, a rendvédelmi dolgozóknak, több figyelmet a hátrányos helyzetű és beteg gyermekeknek. Elsődleges törekvésem, hogy sokkal nagyobb figyelmet és segítséget adjak a hátrányos helyzetű gyermeknek, az árvaházakban, gyermekvédelmi otthonokban nevelkedőknek, mert sorsuk, életük eleve megpecsételődve indul. Sokkal nagyobb figyelmet és törődést kell mutatnunk és adnunk számukra és mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy sem lelki, sem fizikai bántalmazásnak ne lehessenek az áldozatai, továbbá valamilyen módon kompenzálni tudjuk a családi szeretet hiányát.
Méltán büszke a családjára
Annyi siker után van egyáltalán még olyan cél, amit nem ért el, de szeretne elérni?
– A legelső Budapesti Újévi Koncertemen tettem egy ígéretet: amennyiben telt ház lesz, a következő 70 évben is megrendezem az új esztendőt köszöntő gálát. Ez a teltház összejött, sőt az utóbbi években már dupla gálát tartunk január elsején. Még 54 újévi koncert várna rám, azt jó lenne teljesíteni.
Rengeteget koncertezik, ha pedig épp nem, akkor jótékony ügyek mellé áll. Felmerül a kérdés, hogy van-e ideje pihenni, és ha igen, akkor mi az a tevékenység, ami a legjobban kikapcsolja önt?
Most két nagyobb koncertsorozat előtt állok, egyrészt az amerikai kontinensen, másrészt Magyarországon. Az 50. születésnapom apropóján az elmúlt öt évtizedem legszebb és legfontosabb pillanatait felidézve egy 50 állomásos koncertsorozatot indítottam el, amely során a magyar zenei kultúra népszerűsítése mellett a társadalmi feladatokban történő szerepvállalást is igyekszem megerősíteni, elősegíteni. A koncertekből származó bevételek egy részéből beteg gyerekeknek, kórházaknak szeretnék segíteni.
Ez az évforduló alkalom arra is, hogy köszönetet mondjak mindazoknak, akik szóval és cselekedettel segítették művészi és közéleti pályám kiteljesedését.
Mivel sokat koncertezem, ami rengeteg utazással jár, csak kevés időm marad a pihenésre. Ilyenkor minden lehetőséget megragadok, hogy a szabadidőmet a családommal tudjam tölteni. A gyermekeim nagyon várják a közös programokat, ilyenkor elmegyünk kirándulni, vagy főzünk valamit, amiből mindenki, még a legkisebb lányom is kiveszi a részét.
Időutazásra készül
Április 27-én Mága Zoltán az MVM Dome-ban ad gálakoncertet, felidézve pályafutása mérföldköveit.
– Az „50 év 50 koncert” rendezvénysorozat kiemelt helyszíne az MVM Dome, ahol a közönséget szeretnénk időutazásra vinni, felidézve azokat a pillanatokat, eseményeket és műveket, amik meghatározók voltak számomra, és végigkísérték a közel négy évtizedes pályámat. A Nemzet Színészei, nemzetközi hírű művészek és a hazai zenei élet kiemelkedő alkotói mellett meglepetés sztárvendéggel is készülünk, nevet egyelőre nem árulhatok el, de a Blikk olvasóival szeretném majd elsők között megosztani –mondta a hegedűművész.
