Az északnyugati Lombardia és az északkelet-olaszországi Veneto tartományban rendeznek egyidejű referendumot a két tartomány autonómiájának növeléséről elsősorban adópolitikában, de számos más területen – például a migrációs vagy a biztonságpolitika – is erősíteni akarják a tartomány hatáskörét.
A tízmillió lakosú Lombardia Olaszország leggazdagabb és iparilag legfejlettebb térsége, pontosan úgy, mint Észak-Itália másik szegletében elterülő Veneto, amelynek majdnem öt millió lakosa van.
15 millió olaszról beszélünk tehát a 60 milliós olasz csizmán, akik régóta panaszolják, hogy úgy érzik, szorgos munkájukkal, befizetett adójukkal ők tartják el Itália többi részét is, miközben azt szeretnék, hogy az általuk megtermelt haszon, adóbevétel nagy része, vagy egésze saját tartományukban maradna, és ne a Milánótól mintegy hatszáz, és Velencétől is majdnem ekkora távolságra található Rómában döntsék el, mi legyen az észak-olaszok pénzével.
Ez a közhangulat vezetett még a nyolcvanas években az Északi Liga pártjának megalakulásához, amely a Pó-alföldi Padania köztársaság elszakadását hirdette az adófaló Rómától.
A népszavazás arról szól, hogy Lombardia és Veneto tárgyalásokat akar indítani a római kormánnyal a két tartomány autonómiájának bővítéséről. Ehhez a húsz olaszországi tartományból mindegyiknek alkotmányos joga van, hiszen Olaszországban még rendkívüli státuszú és sok hatáskörben független tartományok is vannak. Az autonómia eléréséhez nem szükséges népszavazás, de ezt most Lombardia tartományi elnöke, Roberto Maroni és Veneto tartományi elnöke, Luca Zaia kezdeményezte – mindketten az Északi Liga politikusai.
A két tartományban egy időben rendezett referendumon minden 18. életévét betöltött, szavazásra jogosult lakos voksolhat. Az urnák reggel héttől este 11 óráig tartanak nyitva.
A népszavazás véleménynyilvánító, tehát eredménye nem kötelező érvényű: elsősorban politikai üzenete van, mivel ha az igenek győznek, mégpedig nagy arányban, Lombardia és Veneto minél nagyobb önállóságot tud elérni a referendumot követő egyeztetések során.
Venetóban a tartományi törvények értelmében 51 százalékos részvétel szükséges a népszavazás érvényességéhez. Lombardiában az érvényesség nincsen részvételhez kötve. Venetóban szavazási cédulán ikszelik be az igent vagy a nemet, Lombardiában – először az olasz választások történetében – a résztvevők e-szavazattal, tehát táblagépen szavaznak.
Az olasz kormány szerint a népszavazás felesleges, hiszen Lombardia és Veneto referendum nélkül is kérheti autonómiája növelését.
A referendum csak felesleges kiadást jelent az adófizetők pénzéből – hangsúlyozzák Rómában. Itt azonban elsősorban politikai játszmáról van szó, tavasszal parlamenti választások lesznek Olaszországban, és ez felmérés is lesz a népszavazást kezdeményező Északi Liga számára, hogy mekkora támogatottsággal bír.
Kérdés persze, mennyien mennek el szavazni az igazából tét nélküli referendumon.
Lombardia ugyanis az az olasz tartomány, amely a legtöbb adót fizeti a a központi költségvetésbe, fejenként évi mintegy 12 ezer eurót, ami meghaladja a 10 ezer eurós olaszországi átlagot, és majdnem kétszerese a dél-olaszországi térségben fejenként fizetett éves adóátlagnak.
Olaszországban csak Lombardia, Veneto, Emilia Romagna és Piemonte tartomány fizet be többet a költségvetésbe, mint amennyit visszakap az államtól. Lombardia évi 54 milliárd eurót kap vissza Rómától, jelentősen többet például annál a 8 milliárd eurónál, amelyet Madrid fizet vissza a spanyol költségvetésből Katalóniának.
Forrás: hirado.hu
Kiemelt kép: BonumTV