Könnyekig hatódtam a történetén.

Ma reggel a presszóban, egy idős bácsi hozzám fordult és ezt kérdezte: Tudod mi az a „barátság”?

Válaszolni akartam, de félbeszakított:

„Látod azt az úriembert annál az asztalnál? Ő a legjobb barátom, ’39-ben születtünk mindketten, együtt nőttünk fel. Minden nap ide jártunk ebbe a kávéházba.

Ittunk egy feketét, és elolvastuk az újságot… valójában ő olvasta fel nekem az újságot, mert én nem tudok olvasni. Mindig együtt voltunk. Aztán ’78-ban összevesztünk… még verekedtünk is.

Azóta nem beszélünk, még csak nem is köszönünk egymásnak. De minden nap idejövünk a szokott időpontban. Látjuk egymást, de nem köszönünk, és külön asztalhoz ülünk.

Mindketten megisszuk a feketét. Ő minden nap fogja az újságot és hangosan felolvassa. Az emberek azt hiszik bolond, de értem teszi… 1978 óta.

Forrás: tudásfája / Hirmagazin.eu