Mohács — A magyar történelemben vészterhes dátum május 18-a, pontosan 500 esztendővel ezelőtt ezen a napon üzent hadat I. Szulejmán török szultán II. Lajosnak, amellyel kezdetét vette a magyar–török háború.
A Magyar Királyság öt éven át próbálta megállítani a Nyugat-Európa meghódítását célul kitűző Oszmán Birodalmat, ám a túlerő és a belviszályok eleve sikertelenségre ítélték a harcokat. A mohácsi vészként elhíresült végső, 1526-os ütközetben felmorzsolódott a magyar sereg, és Lajos király is meghalt.
Persze az előjelek nem voltak kedvezőek, hiszen Luxemburgi Zsigmond és Hunyadi Mátyás törökök ellen folytatott csatározásait követően ugyanis az a II. Ulászló került a trónra, aki képtelen volt megzabolázni a nemeseket, plusz a Dózsa György-féle parasztfelkelés és az azt követő belharcok legyengítették az országot, amely nemigen tudott ütőképes hadsereget felállítani az egyre növekvő oszmán fenyegetés ellenében.
I. Szulejmán, az Oszmán Birodalom talán legnagyobb uralkodója a XVI. századi világ egyik első számú vezetője volt / Fotó: GettyImages
II. Ulászló 1516-os halálát követően mindössze tízesztendős fiának, II. Lajosnak a fejére került a korona, aki egy 28 tagú testület segítségével igyekezett kormányozni az országot, amelyben továbbra is inkább a káosz volt az úr.
A rendkívüli hadiadót megtagadó nemesség lázongott, így amikor a török követek hazánkba érkeztek, a Magyar Királyság nem volt felkészülve a háborúra. Szulejmán 1521. május 18-án üzent hadat a magyar birodalomnak, amely hiába várt cseh, német és vatikáni segítségre – magára maradt.
II. Lajos gyerekként került a magyar trónra / Fotó: Wikipédia
A törökök már az első évben elfoglaltak két létfontosságú erődítményt, Nándorfehérvár és Szabács várát, majd minden évben egyre tovább tudtak terjeszkedni.
1526. augusztus 29-én, a mohácsi csatában pedig elsöpörték a megmaradt magyar haderőt, II. Lajos a harcmezőn életét vesztette.
Az ország három részre szakadt, a magyar korona Habsburg kézbe került, a törökök 15 évvel később Budára is bevonultak, és kezdetét vette a 150 évig tartó török uralom.
Még keresik a helyszínt
A magyar–török háborút gyakorlatilag lezáró mohácsi csata helyszínét máig nem sikerült pontosan meghatározni. 1889 óta kutatják, hogy hol csaphattak össze a seregek, merre lehetnek a katonák maradványai, hol állhattak a táborok, ám az egyetlen szemtanú, Brodarics István püspök leírásában megjelölt Földvár nevű falut és a mellette magasodó dombot azóta sem sikerült minden kétséget kizáróan azonosítani.
Átírhatja a történelemkönyveket az új feltárás: barbár mészárlás zajlott Mohácson
Nem csatában hullottak el, hanem kivégezhették a törökök a magyar katonákat.
Átírhatják a történelemkönyvek mohácsi csatáról szóló fejezetét a Mohács melletti csatamezőt kutató szakemberek most nyilvánosságra került eredményei. A tömegsírok újbóli feltárása és a csontmaradványok eddigi antropológiai vizsgálata során ugyanis kiderült, a győztes török sereg a csata után nem tartotta meg hadifoglyait, hanem I. Szulejmán szultán jelenlétében brutálisan lemészárolta a fogságba esetteket – foglalta össze az antropológusok és a pécsi Janus Pannonius Múzeum régészeinek együttes következtetéseit Pálfi György, a szegedi egyetem embertani tanszékének vezetője.
Kedveld és ajánld a Hirmagazin.eu Online Médiát!
Az eddig feltárt III. tömegsír részleteiből mostanra mindmáig csak a hadikrónikából ismert forgatókönyv részletei bontakoznak ki, ezt eddig tudományos eredmények nem támasztottak alá. I. Szulejmán archívuma írja le, hogy a mohácsi csata másnapján a szultán nagy, győzelmi ünneplő összejövetelt rendelt el, a sátra elől szemlélte a dicsőséges seregének a felvonulását, majd elővezettette a hadifoglyokat. Alvezéreinek nem engedélyezte a hadifoglyok megtartását, hanem nyilvános, nagy kollektív kivégzést rendezett.
– A csata feltételezett színhelyétől 4-5 kilométerre talált sírban rengeteg olyan esetet azonosítottunk, amikor egyértelműen látszik a vágásnyomból, hogy a letérdeltetett, a lehajtott fejű embert hátulról végeztek ki – nyakazással. Találtunk olyan emberi csontvázat is, amelyen látszik, hogy arra az emberre 494 évvel ezelőtt kétszer-háromszor sújtottak le felülről. A több rétegben levő csontok között volt olyan lelet is, ahol ugyanazt a nyakcsigolyát kétszer párhuzamosan átvágták. Ez csata közben nagyon nehezen elképzelhető, tehát nem hadi sebesülés nyomait találtuk – számolt be az antropológus professzor.
blikk
