Az épület két középkori ház egyesítéséből és újjáépítéséből jött létre Buda töröktől való visszafoglalása után. Az egyik ház az ostromban teljesen rommá lett, a másiknak néhány fala, boltozata és egy pincéje megmaradt. Az újjáépítés – azaz a mai Dísz téri szárny korabarokk kiépítése – a XVIII. század elején történhetett, amikor Schulz János és felesége volt a tulajdonos.
1760-ban tőlük vette meg De La Motte alezredes, s valószínűleg az ő nevéhez kapcsolható nemcsak az emeleti termek díszítő falképeinek elkészíttetése, hanem a kapualjnak, a felette levő szobának, a mai homlokzatnak és az udvari oldalon húzódó árkádos folyosónak a megépítése is.
A két fölszintes középkori ház körvonalai a mai földszinti alaprajzon és a homlokzaton is nyomon követhetők.
A 8 ablaktengelyes homlokzat jobb oldali 4 ablaktengelye rajzolja ki az egyik épület tömbjét, melynek földszintjén az utca felől egy kis üzlethelyiség, mellette a középkori kapualj, majd egy kis szoba mögött egy középkori konyha húzódik meg. A konyha alatti pincerész egy boltozatos termet foglal magába, ahol a régi középkori kút volt.
A másik épület ablaka, és ajtaja mögött az egykori patika officinája húzódott meg. A barokk kapualj a palota jelenlegi bejárata. Innen vezet fel az emeletre a barokk kétkarú lépcsőház, alatta a pincelejáró ajtaja nyílik. A pincében a már említett termen kívül még két járat húzódik. Az egyik a várbeli pincerendszer szövevényéhez kapcsolódik, a másik pedig egy nemrégiben felfedezett természetes barlangba vezet.
Az udvari homlokzat jellegét az udvari oldalon végighúzódó földszinti és emeleti árkádos folyosó határozza meg, mely, úgy mint a lépcsőház és az emelet, már a barokk kor műve. A földszinten és emeleten három-három kosáríves árkádnyílás látható. Az emeleti déli- kapualj feletti – árkádnyílás jelenleg el van falazva és arról egy ablak nyílik az udvar felé. A ház eredeti barokk-kori beépítésű állapotában azonban a földszinten is és az emeleten is négy-négy egyforma árkádnyílás futott végig az udvari homlokzaton. Ezek ma is megvannak, azonban az árkádos folyosókban csak belülről láthatók, mert az 1865-ben épült , de elpusztult Pan József féle „L” alaprajzú déli szárny helyén létesült mai új udvari szárnyat az eredeti, barokk épülethez ( a földszinti és emeleti legdélibb árkádívekhez ) hozzáépítették, s így azok az udvar felől ma már nem láthatók.
Valószínűleg a De la Motte család alakította ki a barokk-rokokó stílusú, figurális, un. ” al secco” technikával felhordott falképekkel díszített öt teremből álló impozáns emeleti egybenyíló szobasort, az un. az amphiládot. A teremsor kétszárnyú ajtói rézdoboz-záras, míves barokk vasalással ékes eredeti, vagy a meglévők alapján újrakészített értékes szerkezetek, élményszerűen idézik a barokk időket. Szokatlan módon az ajtók mindkét szárnyán van kilincs, és ez azt eredményezi, hogy a két szárnyat egy mozdulattal fel lehet nyitni.
A déli oldal felőli kis írókabinet valószínűleg a családfő dolgozószobája lehetett. Erre nagyságából, és elhelyezkedéséből lehet következtetni.
A falakon a 3 archangyal, Gábriel, Mihály és Rafael szerepel, ez utóbbi két jelenetben is. Középen Nepomuki Szt. Jánost láthatjuk.
Gábriel az angyali üdvözlet jelenetében látható kezében liliommal, Szűz Mária társaságában.
Mihályt, a harcos szentet, mint a bűn és a gonoszság legyőzőjét, az isteni igazságszolgáltatás megtestesítőjét láthatjuk római legionáriusi ruházatban és fegyverzetben, amint a démon, a Sátán hátán, s fején tapos.
Rafael az egyik képen magányos utasként jelenik meg, attribútumaival, a tökhéjból készült ivóedénnyel, vándorbottal, tarisznyával és kezében hallal. A másik jelenetben Tóbiással játszódó története elevenedik meg, amint Ninivébe kíséri a kisfiút.
A szoba jelenlegi berendezése két csiszolt üvegcsillár, egy 1735 körül készült intarziás asztal, valamint egy későcopf stílusban készült, ma is működőképes kályha őrzik a történeti hangulatot.
A következő szoba, melybe a jelenlegi főbejáraton keresztül lehet bejutni, a De la Motte házaspár hálószobája, valamint a ház asszonyának visszavonuló helye is lehetett valamikor. A szoba falain színes fa falipannókat imitáló festésmezőben ábrázolt vázákban virágok idézik a barokk virágkötészetet. Aranyozott fa rocaillok árnyékolt plasztikus festése gazdagítja a látványt, amelyekre felkötött virágfüzér-vonulat felül körbefutja az egész szobát.
Ott, ahol ma az 1760 körüli felsőrészű pohárszék adja a jelenlegi MÁG iroda titkársági tálalásának hátterét, a falon nincs vázamotívum, mert ott kellett legyen a házaspár baldachinos ágya. A hálószoba egyik dísze a festett íves kályhafülke, aranyozott kagylómotívumú ívzárással.
A következő kétablakos szoba hálószobaként szolgálhatott. A szobában a falakon Krisztus szenvedésének története, az un. passió jelenetei vehetők ki.
„A Geccemánei kert az Olajfák Hegyén” jelenetével indul, majd az „Oszlopokhoz kötözött Krisztus megostorozása” című jelenettel folytatódik. Az ostorozás után Krisztus a földre kerül.
A harmadik kép „Krisztus megkoronázása tövissel” jelenetét ábrázolja. Majd a negyedik képen a keresztre feszítés jelenete elevenedik meg. Krisztus keresztfájánál Szűz Mária és Szent János apostol áll, mellettük a keresztfa tövében Mária Magdolna térdel. A kereszt tövében stilizált koponya utal az esemény helyszínére, a Golgotára, azaz a Koponyák Hegyére. A terem hiányzó falképei elpusztultak. Az ajtók felett a szupraportálokban Krisztus szenvedésének jelképeként rózsából font füzérek íve húzódik.
A szintén kétablakos helyiség falait az 1790-es évekre jellemző rajzolatú kékes-zöldes alaptónuson két sor sárga-vörös rózsával szegélyezett, okker keretű, directoire stílusú díszítőfestés jellemzi. A keretek egykoron valószínűleg falikárpitok, gobelinek keretéül szolgáltak.
A szoba funkciója lehetett ebédlő, de a társasági élet csúcspontját jelentő szalon is.
A leghátsó szoba, az un. nyári ebédlő díszítőfestése rokokó stílusban készült, virágfüzér-motívumok üres, zöldes falképmezőket fognak közre, valószínűleg felfüggesztendő festmények helyének biztosítására. Az ajtó feletti szupraportálokban copf stílusú díszítőfestésréteget állított helyre a restaurátor.
Az ablakok között minden kétablakos szobában tükör számára fog körül üres faképmezőt egy-egy díszesen megformált festett keret.
A mai főbejárati előtér és a jelenlegi mellékhelyiségek foglalják magukba az írószobából és a hálószobából nyíló, egykor a tornácról nyíló előszobákat és a gardróbbot.
Az előtérből nyílik a tornácra néző barokk konyha, és az éléskamra. Az előtérben alabástrom csillár függ, a folyosón pedig un. laterna lámpák, amelyek a huzatos közlekedési terek jellegzetes világító eszközei. A folyosó ablakainak parapettjében az 1963-ban történt felújításkor egyedi tervezésű tárlószekrények kerültek elhelyezésre, ahová az akkori Műemléki Osztály kis házi múzeumát helyezte el a vári épület-felújításokból kikerült eredeti, különböző korokból származó vasalatokból és kovácsolt vas munkákból.
Cím: I ker.Dísz tér 15.
Tel: +36 (1) 202-6288
E-mail: mag@mag.hu
Web: www.mag.hu
