Luxembourg
Luxembourg város, Luxemburgnak, vagyis a Luxemburgi Nagyhercegségnek a fővárosa.
Történelem
A római időben a település 2 utcából állt. 963-ban Siegfried gróf élt itt a városban. Tőle tudjuk, hogy ekkor már apátság és kastély is volt a településen. A kastélyról kapta a nevét a város: Licilinburhuc, később Lützenburg lett a neve, míg végül Luxemburg. 987-ben a várban a későbbi Mihály-templom elődjét kezdték el építeni.
A 11. század végén a gróf egy házi kolostort épített. A 14. században kezdték el építeni a kórházat. Az új Miklós-templom környékén elkészült a piac. 1340 körül János főúr elkezdte felépíteni a városfalat. 1354-ben a város Luxemburg hercegség fővárosa lett.
1443-ban a várost Jó Fülöp burgund herceg foglalta el. Luxemburg ezután Németalföld része lett.
Az 1830-as londoni konferencia után a poroszok, 1914-ben majd 1940-ben a németek foglalták el a várost, melyet 1944-ben az amerikai hadsereg szabadított fel. A poroszok az 1867-es, ugyancsak londoni konferencia döntése nyomán vonultak ki. Ugyanezen döntés alapján az erődítményeket katonai használatra alkalmatlanná kellett tenni, ami ugyan csak egy ellenőrző bizottság 1870-es látogatása nyomán kapott lendületet, de ezzel indulhatott meg a város polgári fejlődése. A várkapuk lerombolásával ugyanis megnyílt az út egyrészt a városi közlekedés, másrészt a váron kívüli területek városiasodása előtt. A jelenlegi Luxemburg arculatát meghatározó épületek zöme ekkor keletkezett. A város tudatosan vonzotta a gazdag polgárságot (minden, az országban működő vállalat székhelyének a városban kellett lennie, a belvárosban meghatározták a házak minimális emeletszámát, közberuházásból egészségügyi laboratóriumot, valamint kaszinót építettek, ekkor épült meg a főpályaudvar, a hozzá vezető sugárút mentén a vasúttársaság, az állami takarékpénztár (ez a két épület mintegy kapuoszlopként szegélyezi a belváros és a pályaudvari negyed közötti Adolphe-híd pályaudvar felőli hídfőjét) és az ARBED-nek (Acieries Réunies Burbach-Esch-Dudelange), a környék legfontosabb acélipari vállalatának, a mai Arcelor-Mittal-nak a központi palotái.
Lakosság
2004-es adatok szerint: Luxembourgi: 39,58%, külföldi 60,42%, amelyek a következő nemzetiségek (fő-ben megadva): portugál : 14 518 francia : 8 818 olasz : 5 600 Belga : 3 534 holland : 2 753 Brit : 1 794 spanyol : 1 490 jugoszláv : 870 svéd : 802
Nevezetességek
Az Állami Bank épülete
Itt található az Európai Bíróság és az Európai Parlament titkársága, az Európai Számvevőszék, a Kiadóhivatal (OPOCE) valamint az Európai Befektetési Bank. A Bizottság több fontos főigazgatósága is itt kapott helyet (pl. az EUROSTAT). Luxemburgban van pl. több intézmény (az itteni székhelyű intézményeken kívül a Bizottság és a Parlament) fordítási szervezete és európai ügynökségek fordítási feladatait ellátó Fordítási Központ is.
Az EU intézményeinek, valamint a bankszékházaknak a Kirchberg városrész ad otthont, amely számos modern építész és szobrász művével büszkélkedhet. Itt található az új Filharmónia és a Modern Művészetek Múzeuma is.
1994 óta a város régi negyedei és erődítményei az UNESCO világörökségi listáján vannak. (City of Luxembourg: old districts and fortress)
Látnivalók
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Luxembourg témájú médiaállományokat.
Nagyherceg palotája – korábbi városháza, a spanyol megszállás alatt, valamint a holland perszonálunió időszakában épült szárnyakból áll, július és augusztus hónapokban vezetéssel megtekinthető
Petrusse-völgy
Óváros
Bock – a város kezdete, a sziklaerőd maradványaival, alatta a francia megszállás idejéből származó kazamaták
spanyol tornyok
Neumünster Apátság, jelenleg kulturális és közösségi központ
Adolf-híd
Szent Miklós templom
Szent János templom a Neumünsteri Apátság mellett, zománcozott stációi megtekintésre érdemesek.
Modern művészetek múzeuma Ieoh Ming Pei alkotása, a Thüngen-erőd romjaival egységbe építve.
Forrás: Wikipedia;
Kép: https://pixabay.com
