Uncategorized

Lützeni csata

2014-09-16

Lützeni csata (1813)

A lützeni csata a harmincéves háború egyik döntő csatája volt, melyben a jobban felszerelt és lelkesebb svéd csapatok uralkodójuk elvesztésének ellenére legyőzték a Wallenstein vezette császári hadsereget. A csata a nap folyamán ide-oda hullámzott, hol egyik, hol másik fél volt előnyben, végül a császáriak a tüzérségük föláldozásával visszavonultak. A svéd győzelem ellenére, Gusztáv Adolf király halálával a csata után mégis a császáriak kerültek előnybe a háború további részében.

A svédek győzelme

A feltüzelt svéd sereg déli 12-körül újult erővel vetette be magát a csatába, a balszárnyon esélytelenül, a centrumban és a jobbszárnyon azonban ismét sikeresen. A császári csapatokat ezúttal Pappenheim friss csapatainak érkezése mentette meg a vereségtől, sőt egy újabb sikeres ellentámadás során majdnem megfutamították a svéd jobbszárnyat. A helyzetet Bernát herceg személyes jelenléte mentette meg, aki a tartalékkal visszaverte a császári egységeket. A centrumban a svédek ismét áttörtek és ismét elfoglalták a császáriak ütegeit, azonban Wallenstein ismét visszaverte őket, ismét visszaszerezve ágyúit.
Délután 4-kor megindult a svédek általános rohama, ezúttal nem csak az első vonal támadott, hanem az egész sereg, még a tartalék is. Wallensteinnek elfogytak a tartalékai, csapatai kivéreztek a svédek rohamaitól, így a császári fővezér elrendelte a visszavonulást, a tüzérséget ezúttal a svédek kezén hagyva a Lipcse felé vezető úton elmenekült a csatatérről.

A svéd győzelemhez bizonyos mértékig hozzávezetett az is, hogy Wallenstein nem használta Gusztáv Adolf halálából adódó előnyét. Feltételezhetően azért, mert Wallenstein megszállottan hitt az asztrológiában és asztrológusa ma kedvezőtlennek találta a csillagok helyzetét, még akkor is, mikor a svéd király elesett. Wallenstein annyira tétovázott, hogy végül elszalasztotta a lehetőséget és ezzel elvesztette a döntő csatát.