A lóval töltött szabadidőnek kétségtelenül a túralovaglás a csúcsa. Amióta túrázunk nagyon sok élménynek, kalandnak voltunk tanúi és részesei. Megpróbálom összefoglalni, hogy ennyi év után mit tartunk a legérdekesebbnek:
Ez egy nagyon ősi élmény, ott lapul az ösztöneinkben, izgalommal tölt el és ha átéljük, más emberként lépünk tovább: kevesebbek lennénk, ha nem történt volna meg.
A ló ehhez az úthoz egy nagyon különös érzést ad: mintha egy más időből szemlélnénk a világot, másképpen haladunk és más utakon járunk – mint régen – a nomádok – folyótól folyóig, hegyeken át…
Utunk legnagyobb része tájvédelmi körzetek érintetlen és gazdag növény-és állatvilágán vezet keresztül. 25-35 km-t teszünk meg egy nap, de természetesen vannak különbségek a távok között.
Az étkezésekről: Az út közben általában piknik ebédet tartunk, amiben a szerviz autó van segítségünkre.
A reggelit általában a szálláshelyek biztosítják, a vacsora jellemzően magyarosabb ételekből vendéglőben, vagy szintén a szálláshelyen kerül elfogyasztásra.
LOVAK, NYERGEK:
Lovastúráinkon a „honfoglalás lovát”, a legendás Akhal Tekét lovagolva fedezheti fel az utunk során érintett tájakat. Ez az a fajta, amelyikkel történelmünk összefonódik, és híres különleges kényelméről…
Nem csak a lovak, de a nyergek is különlegesek: Saját készítésű magyar stílusú nyergek, korszerűsítve a mai lovaglástechnikai igényekhez és lovakhoz.
Különlegesen biztonságos és kényelmes, nagyon beváltak az elmúlt évek túrái során…
Forrás: lovarda.lovasok; Kép: lovarda.lovasok;
