Forrás: MTI | 2015. 02. 24. 20:31:48
Federico García Lorca, a francóisták által meggyilkolt spanyol költő és drámaíró El público (A közönség) című szürrealista drámájából készült operát tűzött műsorára a madridi Teatro Real.
Az El público lírai változatát Gerard Mortier belga igazgató, az európai operaszcéna megújítója még 2010-ben rendelte meg, amikor a madridi operaház élén állt. Az ősbemutatót alig egy évvel az igazgató halála után tartották kedden.
Az 1930-ban született darab az andalúz költő életművének egyfajta összegzése, homoszexualitással és flamencóval vegyes „botránydarab”, amelyet Federico García Lorca New York-i utazása után, kubai tartózkodása során írt, érzelmi válsága közepette.
Akárcsak a szerző életét, a darabot is legendák övezik. Lorca állítólag egy Puerto Ricó-i barátjának, Rafael Martínez Nadalnak adta oda, akit arra kért, hogy halála után semmisítse meg a kéziratot, mert a darabot szerinte az ő korában lehetetlen volt bemutatni.
1938 augusztusában Lorcát a falangisták Grenada közelében agyonlőtték, holttestét egy tömegsírba temették. Maradványait sosem találták meg. A közönség kézirata viszont eredeti formájában fennmaradt. A drámát már az 1980-as években bemutatták prózai színpadon, de csak néhány alkalommal.
A Lorca-dráma operaváltozatának, az El Públicónak a szövegét Andrés Ibánez spanyol író és zenész írta. „Olyan, mintha Lorca lelki mélységeiben kalandoznánk, ahol nincsenek se határok, se korlátok. Ez egy nagyon nehéz mű. Lorca szavaival ez az ő ‘lehetetlen színháza’, s ez volt az elsődleges kihívásunk: színpadra állítani valami lehetetlent” – mondta Ibánez. „A mű nehezen érthető, mert nem a végleges változat. Nem tudjuk, mi lett volna belőle, ha Lorca még egyszer átdolgozta volna” – tette hozzá.
Maga Mortier is azt mondta, hogy szereti, de nem érti a művet, ezért arra kérte öt éve Mauricio Sotelo spanyol karmestert és zeneszerzőt, hogy segítsen neki és a közönségnek megérteni a darabot. Sotelo „teljesen újszerű hangzásra vágyott”, de az európai opera hagyományos eszközei – áriák, kettősök, közjátékok – segítségével, beleszőve az operába a költő által hőn szeretett szülőföldje, Andalúzia zenéjét és cante (a capella) énekét.
A bécsi Klangforum zenekarát Pablo Heras-Casado spanyol karmester vezényli, a darabban kórus, négy bariton, két tenor és két szoprán szereplő is megszólal, valamint elektronikus zene, amelyhez a különleges hatásokat a teremben elhelyezett mintegy 35 hangfal biztosítja. A színpadon feltűnik egy sötét római császár, Shakespeare ártatlan Júliája és három fehér ló, a vágy jelképei, akiket két félmeztelen, hosszú ezüst sörényű énekes és egy flamencotáncos személyesít meg. Az eredetiség érzését fokozzák Alexander Polzin német művész díszletei, a lengyel Wojciech Dziedzic jelmezei, az amerikai Darrel Grand koreográfiája és a mexikói származású amerikai Robert Castro rendezése.
Az előadás fő célja, hogy Mortier emlékére keddtől március 18-ig nyolc előadáson felrázza a nézőt. Ibánez szerint „a mű címe azért is A közönség, mert tükröt tart elébe, láttatja vele a félelmeit, a vágyait, az ellentmondásait”.
