Botrány a francia egészségügyben: míg a súlyos eurótízezrekbe kerülő nemváltó beavatkozások, műtétek költségeit átvállalja az egészségügyi biztosítás, a szemműtéteket (pl. szürkehályog eltávolítása) vagy fogászati beavatkozásokat nem térítik vissza.
Az LMBTQ-aktivisták terrorja oda vezetett, hogy néhány év alatt elérték, hogy az állam kifizesse ezeket a műtéteket és ráadásul fiatalok körében ezt reklámozhassák is.
A 20minutes.fr számolt be részletesen arról a francia közvéleményt egy ideje már komolyan foglalkoztató, botrányosnak tekinthető gyakorlatról, amelynek értelmében a francia társadalombiztosítás teljes egészében átvállalja a nemváltással járó orvosi beavatkozás költségeit, ideértve a műtéti beavatkozásokat is.
Egy nemváltoztató műtét 20 ezer euróba kerül és ingyen van, de a szemet vagy a fogakat érintő kezelések nem, bizony, itt prioritási problémák vannak, jól látható, hogy merre is tart a mi társadalmunk– idézi a 20minutes.fr egy internetező Twitter-üzenetét. Bejegyzését majd’ 15 ezer like és 10 ezer megosztás követte, de a már szinte zaklatás számba menő bejegyzések miatt a twittelőnek korlátoznia kellett fiókja hozzáférését.
A francia egészségügyi minisztérium szerint kevésbé befolyásolja, rontja az életminőséget például egy szürkehályog.
A nemváltó műtétek ingyenessége már 2003 óta a közbeszéd középpontjában áll, különösen azóta, amióta Brigitte Bardot 2003-as „Un crie dans le silence” („Kiáltás a csendben”) című könyvében kertelés nélkül kimondta, amit gondolt a nemváltó műtétekkel kapcsolatban:Ha nem térítenék vissza a nemváltás költségeit, talán még a társadalombiztosítás lukas költségvetését is be lehetne foltozni.Bardot véleményét, a baloldali álideológusok és zsurnaliszták szokásos módszerével, környezetéből kiemelve mélységesen elítélték a baloldali sajtóban, Bardot-t pedig meghurcolták, csak azért, mert kimondta a véleményét. Kollektív baloldali kiátkozásában nyilván az is szerepet játszott, hogy Bardot a könyvében kiállt a migráció ellen és azt mondta, hogy 5 millió muzulmán már túl sok Franciaországnak.
Mindenesetre Bardot-nak sikerült felhívnia a figyelmet arra a kérdésre, amely azóta is komoly társadalmi feszültségek forrása és folyamatos kritikákat kap. Az emberek azt kérdezik, hogy
MIÉRT TÉRÍTI VISSZA A FRANCIA TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS ÉPPEN A NEMVÁLTÓ MŰTÉTEKET ÉS MIÉRT NEM TÉRÍT MEG MÁS KEZELÉSEKET, OLYANOKAT, AMELYEK A LAKOSSÁG SZÉLESEBB KÖRÉT ÉRINTIK?
A transznemű személyek átalakulása és átváltoztatása nem egyik napról a másikra történik, és rengeteg pénzébe kerül – az államnak. Franciaországban szigorú eljárásrendet alakítottak ki az átmenetre és amerikai mintára létrehoztak egy olyan orvosokból, tudósokból és jogászokból álló (meglehetősen költséges) hálózatot, amellyel gyakorlatilag „kiszervezték” a nemváltó eljárásokat a rendes egészségügyből, és csak az arra jogosultságot szerzett szakemberek vehetnek részt az átalakító eljárásokban. Ezek az orvosok 2010-ben egyesületet hoztak létre (SoFECT) és ma már 9 francia városban végeznek nemátalakító műtéteket. A műtéteket természetesen hormonális kezelésnek kell megelőznie, amit egy szintén arra jogosult endokrinológus végez, miután az akkreditált pszichiáter zöld utat adott magához az eljáráshoz. Egy felmérés szerint alig utasítanak el nemváltó műtéteket, gyakran félve az LMBTQ-terrortól.
Az egyesület egyébként gyakran hivatkozik Walter Bockting amerikai klinikai profeszorra, aki a New York Állami Pszichiátriai Intézetben hosszú ideje tanulmányozza a transzidentitást. Az amerikai pszichológus szerint, miután a nemi hovatartozás meglehetősen bonyolult kérdés, „transzneműnek lenni sem lehet csak egyféleképpen”, egy transzneműnek is lehet többféle identitása. Még belegondolni is hátborzongató, hogy Bockting és követőinek számos következtetése alapján a kórházakban jelenleg szabályként elkönyvelt hetero-normativitás is helytelen, amit meg kell változtatni (azaz ki kell lépni a férfi és női beteg kategóriából és továbbiakat kellene alkalmazni, vagy egyáltalán, ki kellene lépni a kétneműségből. Ezekre a nemváltáson átesetteket idézve példákat is felhoznak: „Nő vagyok, de péniszem van, akkor viszont ez egy női pénisz” vagy „nem férfi pénisz, hiszen nő vagyok”).
A francia SoFECT egyesület pontosan ebbe az irányba mozdult el, egy kórházakon kívüli működési rendben, külön akkreditált szakemberekkel bonyolítja le a nemváltó műtéteket, akik érdekes módon az esetek többségében plasztikai sebészek. Amit a francia társdalom és a közbeszéd (tegyük hozzá jogosan) kifogásol az az, hogy ezeket a műtéteket a társadalombiztosítás teljes egészében visszatéríti szemben olyan beavatkozásokkal, mint a szemműtétek vagy a fogorvosi kezelés, vagy más olyan beavatkozás, amely a lakosság szélesebb körét érinti. A L’Association ORTrans transzneműeket tömörítő egyesület információi szerint Franciaországban 15 ezer magát transzneműnek való személy él, ez más becslések szerint akár a duplája is lehet és évente átlagosan 150 nemátalakító műtétet végeznek el.
Az állam azt is gyakran finanszírozza, hogy a nemváltó műtéteket 18 éven aluliak körében is népszerűsíthessék.
origo
