Lisszabon (portugálul Lisboa) Portugália fővárosa és egyben legnagyobb városa. Megyeszékhelye még Lisszabon megyének, székhelye a Lisszaboni régiónak és központja Nagy-Lisszabon szubrégiónak.
A Lisszabon városban élő lakosok száma 489 562 fő, míg a főváros vonzáskörzetének 2865 km² területén közel 2,8 millió ember él, az ország lakosságának 27,7%-a. A Lisszaboni régió Portugália leggazdagabb térsége, az egy főre jutó éves bruttó hazai terméke (GDP) az Európai Unió átlagánál is jelentősen magasabb, az ország bruttó hazai termékének 37%-át termeli. Lisszabon az ország politikai központja, itt található a kormány székhelye és a köztársaság elnökének rezidenciája is.
Két európai uniós hivatalnak van székhelye Lisszabonban, a Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontjának (EMCDDA) és az Európai Tengerészeti Biztonsági Hivatalnak (EMSA). A Portugál Nyelvű Országok Közösségének (CPLP) központja szintén itt található.
Lisszabon alapterülete 83,84 km², átlagos népsűrűsége 5839 lakos/km²-ként. A város jelenleg 53 kerületre van felosztva, azonban előkészítés alatt áll egy új kerület alakításának terve. Északon Odivelas és Loures községekkel, nyugaton Oeiras községgel, északnyugaton Amadora községgel, délkeletről pedig a Tejo folyó tölcsértorkolatával határos. Lisszabon a torkolat vonala mentén szomszédos a déli part községeivel Almadával, Seixallal, Barreiróval, Moitaval, Montijoval és Alcochetevel.
Földrajz
Lisszabon Műholdfelvétele.
Lisszabon Portugália nyugati peremén, az Atlanti-óceán partján helyezkedik el. Európa szárazföldi területének legnyugatibb fővárosa. A Tejo tölcsértorkolatában a folyó jobb partján található, alapterülete 83,84 km². Legmagasabb pontja a „Serra de Monsanto” 227 méterre emelkedik a tengerszint fölé. A főváros szorosan vett határait jól meghatározzák a történelmi városrészek kontúrjai. Lisszabon körül számos, ma már közigazgatásilag önálló peremváros fejlődött ki, mint „Loures”, „Odivelas”, „Amadora” és „Oeiras” melyek a főváros vonzáskörzetéhez, agglomerációjához tartoznak. Rómához hasonlóan a történelmi városnegyedek a város hét dombjára épültek. Az utcahálózat ezekben sok esetben túl szűk ahhoz hogy járműforgalom megközelíthesse, ezért a tömegközlekedést három siklóvasútvonal és egy felvonó, a Santa Justa felvonó biztosítja. A város nyugati felét a Monsanto Park természetvédelmi területe foglalja el, amely közel 10 km²-es területével Európa egyik legnagyobb városi zöldfelületei közé tartozik. Lisszabon a XIX. századtól kezdődően fokozatosan terjeszkedett a Tejo folyó felé is medrének módszeres feltöltésével. A feltöltések helyén kikötői létesítmények, vasútvonalak és főutak, valamint az utóbbi évtizedben új urbanizációk épültek mint a Nemzetek Parkja (portugálul „Parque das Naçőes”) és egy új kulturális negyed, a Belém-i Művelődési Központ (portugálul „Centro Cultural de Belém”).
Éghajlat
A város klímája mediterrán. Lisszabon az egyik legmelegebb európai főváros. A tavaszi és a nyári hónapok általában naposak és a maximum hőmérséklet júliusban és augusztusban körülbelül 30 °C és a legalacsonyabb hőmérséklet 15 és 20 °C között váltakozik. Az ősz és a tél tipikusan esős és szeles néhány napfényes nappal; a hőmérséklet általában a téli hónapokban 5 °C, de gyakran marad a 10 °C körül. Átlagosan évi 3300 napos óra, valamint 100 esős nap van Lisszabonban, melynek klímáját erősen befolyásolja a Golf-áramlat.
Népesség
Lisszabon város állandó lakosainak száma (2008. évi adatok szerint) 489 562 fő, míg a főváros vonzáskörzetének teljes 2864.6 km²-es területén 2 808 414 ember lakik, kontinentális Portugália lakosságának 27,7%-a. A fővárosban az elmúlt években erős népességfogyás tapasztalható a lakosság elővárosi övezetekbe való kiköltözése miatt, amit jól mutat az agglomeráció népességszámának erőteljes növekedése. Lisszabon népességének több mint 54%-át képviselik a nők, a férfiak aránya pedig 46%. A város korösszetételére jellemző az elöregedés, a 65 éves vagy annál idősebbek aránya a teljes populáció 23%-t teszi ki, míg országos viszonylatban az átlag csupán 16%. A lakosság 13%-a fiatalabb 15 évesnél, 9%-a 15 és 24 év közötti és 53%-a 25 és 64 év közötti.
Legfontosabb épületei, turisztikai látványosságai
Az Augusta utca a Baixá-ban, háttérben a diadalív.
Jellemző utca az Alfamá-ban.
Alfama
Az Alfama Lisszabon legrégebbi és talán legjellemzőbb negyede. A mór uralom alatt ez a negyed alkotta a város legnagyobb részét. Nevének eredete az arab al-hamma szóból származik, ami fürdőt vagy forrást jelent. A város kevés negyedeinek egyike amely túlélte az 1755-ös földrengést, így a korai középkorból visszamaradt apró terek és szűk utcák-sikátorok hálózata szinte változatlan formában megmaradt. Alfamá-ban van a fado-házak többsége, ahol élőzenés előadásokra térhetnek be a vendégeket. A városközpont legmagasabb dombján emelkedik a Szent György vár (Castelo de São Jorge), itt található a Nemzeti Panteon (Igreja de Santa Engrácia (Panteão Nacional) ), a São Vicente de Fora templom valamint a Lisszaboni katedrális (Sé de Lisboa) és mellette a Szent Antal templom (Igreja de Santo António).
Bairro Alto
A Bairro Alto vagy Felsőváros szomszédos a Baixá-val. Szűk, kockakővel borított utcáin főleg lakóházak állnak jellegzetes kőkeretes ablakaikkal, francia-erkélyeikkel és díszes öntöttvas korlátaikkal. A földszintjükön hagyományos kiskereskedések, boltok nyílnak. A 80-as évektől kezdve vált a lisszaboni éjszakai élet legismertebb negyedévé számtalan éttermével, bárjával. Kedvelt találkozóhelye Lisszabon fiataljainak, szórakozóhelyei és utcái az éjszakai órákban turisták valamint helyi lakosok tömegeivel telik meg.
A város látképe a Szent György várból. A vár alatt az ’’Alfama’’, háttérben a ’’Baixa’’ és a Tejo folyó látszik
Legismertebb és legjellemzőbb épülete a Belém-torony (Torre de Belém), Belém városrészben, amit I. Mánuel rendelésére építettek meg 1515-1521 között. Portugália terjeszkedési korszakában szimbólummá vált az erődítmény. Igazi szépségét a külső díszítés adja: a faragott kötélforma, a nyitott erkélyek, a mór stílusú őrtornyok. A terasz alatt gótikus belső tér, amely börtön és fegyverraktárként funkcionált.
Vele szemben található a Jeromosok kolostora. A Szent György vár (Castelo de São Jorge) a városközpontban, a legmagasabb dombon fekszik. A város legismertebb negyede az Alfama, amely túlélte az 1755-ös földrengést. Az itteni kis éttermekben éneklik a híres fadot.
Lisszabon mellett található Európa leghosszabb hídja, a Vasco da Gama híd.
A szerény külsejű Szent Rókus-templomot két dolog teszi nevezetessé:
a Szent János-kápolna és
a csempeképek.
További látnivalók:
Szent Jeromos-kolostor
Santa Justa felvonó
Közlekedés
A városban két jelentősebb pályaudvar található: a Santa Apolónia pályaudvar és a Lisszabon Oriente.
Sport
Luz stadion „Estádio da Luz”.
Lisszabon legnépszerűbb sportja a labdarúgás. A legkiemelkedőbb labdarúgó klubok az SL Benfica „Sport Lisboa e Benfica (SLB)” és a Sporting CP „Sporting Clube de Portugal (SCP)” amelyeket röviden „Benficá”-nak és „Sporting”-nak neveznek. A két csapat a legrangosabb hazai és nemzetközi tornákon játszik:
A Benfica, amelynek pályája a 65 000 férőhelyes Luz stadion („Estádio da Luz”) már kétszer nyerte meg az UEFA-bajnokok ligáját, a legnevesebb európai csapatok címét és szerepel a bajnokok ligájában is ahol eddig hét alkalommal jutott a döntőbe. Leghíresebb játékosaik Eusébio, Rui Costa, Nuno Gomes és Simão Sabrosa.
A Sportingnak az 51 000 férőhelyes José Alvalade stadion („Estádio José Alvalade”) a hazai pályája. Európa kupa nyertes és UEFA kupa döntős csapat. Leghíresebb labdarúgóik Luís Figo és Cristiano Ronaldo mindketten Aranylabda és „Az év játékosa” díjak kitüntetettjei.
Egy másik fontos és a portugál sportéletben nagy hagyományokkal rendelkező klub a Belenenses. A „Belenenses” a város harmadik labdarúgócsapata, mérkőzéseinek a 32 500 férőhelyes Restelo stadio („Estádio do Restelo”) ad otthont. A sportklub eredményei szerényebbek, kisebb taglétszámmal bír és támogatóinak száma is alacsonyabb.
Kultúra
Fado
Searchtool right.svg Bővebben: Fado
José Malhoa „A Fado” című festménye.
António Chainho fadó-t játszik portugál gitáron.
Lisszabon hagyományos zenéje a fado, egy melankólikus zenei műfaj ahol az énekest (portugálul „fadistá”-t) spanyol gitáron és a tizenkét húros portugál gitáron kísérik. Egy népszerű magyarázat szerint a műfaj mór eredetű. A mórok Lisszabon keresztény visszahódítása után is jelentős számban maradtak a főváros „Mourariá”-nak (azaz mór negyednek) nevezett kerületében és a fadó-ra is jellemző szomorúságot, vágyódást énekeik örökítették meg.
A legtöbb fado-ház élő zenés éttermekben található az „Alfama” nevű negyedben. Lisszabon legjobb fado-házai azok, amelyeket a fadisták maguk tartanak fenn. Itt inkább hallható eredeti fado, mint a nagyobb, turistáknak berendezett házakban. Fado vadio (vándorfado) előadásokkal találkozhatunk kisebb éttermekben és kocsmákban. A kevésbé színvonalas, ám népszerű eseményen a zenei kíséretre a közönség soraiból lép fel egy vendég egy fado előadására.
Forrás: Wikipedia;
Képek: https://pixabay.com
